(kihagyható, unalmas, szokásos)

It’s 2006-2008 all over again, mármint munkaügyileg, akkoriban vált ugyanis rendszeressé, hogy szabadságot veszek ki, amit fordítással töltök otthon. (Az egyhangú trend csak 2009 elején változott: akkor a fekvő- meg a járógipsz levétele közötti hetekben voltam egészen produktív.)

A szokásos fázisokon megyek át éppen, a tagadáson már túljutottam, most van a szenvedés, várom a felpörgést. Úgy adagolom a netezéssel tölthető időt, mint a jutalomfalatot a macskának, már megint csak reggel meg este kommunikálok élőszóban, nem tudom, hányadika van és alig várom, hogy elmehessek futni. Szóval minden olyan, akárcsak régen, az egyedüli különbség, hogy azóta még annál is jobban kiábrándultam a fordításból meg úgy általában a magyar könyvkiadásból. Nem baj, a végére megint szeretni fogom a betűket, mindig ez van.

Közben a toronyházak közti hézagokat lágy, nyirkos téllel tölti fel a január.