(emotional landscaping )

Szétfolyik a nap teljesen, odakint puha, párás köd és kövér vízcseppek az ágakon, mintha tavaszodna, de közben füstös, fanyar télszag van még. Céltalanul kattintgatok, a képernyőn befagyott tavak, nád, nyirkos fű, vagy városok, meg egy nagyon szép dal nagyon szép feldolgozása, vannak ilyenek, hogy hirtelen megtalálsz valamit, amit szerettél régebben és nem érted, miért nem jut eszedbe gyakrabban. Egyúttal tökéletes aláfestő zenéje a napnak, ami olyan kicsiben, mint az elmúlt hónapok általánosságban, kellemes, céltalan, tespedt, minden ködös, túl puha és képlékeny és befejezetlen és eltervezett. A felismeréssel hirtelen értelmet nyer az a rémület, amivel mostanában az általános, mindenre kiterjedő tehetetlenségemet nézem, mert ha holnaptól nem kezdem el összeszedni magamat, akkor az életem valóban egy végtelen, ködös, januári vasárnap délutánná változott egy vidéki város szélén.