(a képzelt gang, ahol élek)

2004-ben vagy 2005 elején, már nem is emlékszem, elkezdtem írni egy regényt. A történet egy olyan Budapesten játszódik, aminek nincsen neve, mert már nem is város, hanem egy évszak, ezért akkoriban hangulatgyűjtés címszóval sokat mászkáltam a belső kerületek szürke, félhomályos, néha omladozó, néha szép gangos házaiban. Az egyik udvar különösen megtetszett, lefényképeztem, aztán szereplőket költöztettem az emeletre, amitől az épület élni kezdett, át is alakult, hiszen az eredetiből nem sok mindent láttam. A regényt ugyan többször abbahagytam, átgyúrtam, elkezdtem és megint félretettem (most valahol a kettes és a hármas fázis között lebeg), de egy dolog minden változatban megmaradt, a képzeletbeli gang. Mintha én is laktam volna ott egy ideig.

A múlt héten egy fotóblogon láttam egy belvárosi házat. A magasból, talán egy másik épületből fényképezték, télen. A fotón nagyon sötétkék az ég, kéményeket látni, zömök tetőtornyokat, havas ereszeket, egy gang felső részét. És vagy az előbb elmesélt ház az, vagy a tökéletes hasonmása. Ráadásul tavasszal jártam ott, de a regényben tél van, és pontosan úgy képzeltem el, ahogyan kinéz. Pontosan ott világít a lámpa, a gang végében, ahol az egyik szereplő lakik. (Lakna. Lakott volna. Lakik majd.)