(ia, ia, felüljáró!)

Van a közelben egy forgalmas, négysávos út, ami hídként ível át egy elvadult területrész fölött. El lehet sétálni alatta, felnézni az úttest ronda, csupasz hasára, a rozsdabarna szélű lyukakra a betonban. A múltkori csikorgó hidegben ezekből a repedésekből több méter hosszú, vaskos jégcsapok lógtak, a színük túl sápatag volt, az alakjuk nyúlós, olyan csápszerű, de igazából a közelben heverő három galambtetem látványa miatt jutott eszembe az a két szó, hogy „hídgubó” és „áttelel”.

Ma szerencsére elkezdett olvadni.