Hideg, nyirkos reggel van, úgy húzódik vissza a köd a házunk alól, le a dombon, mint a tenger.
Azon gondolkodtam, honnan ismerős ez a kép, aztán eszembe jutott a Skanidán, a Köd-tenger a Végtelen történetből, „egy fehér gőzből álló óriási óceán, mely Fantázia két részét egymástól elválasztja”, ahol az iskalióták dallal hajtott bárkái úsznak a semmi tetején.
Most már kilátszanak a házak, a piros bogyók a bokrokon, a varjak az égen. A ködhajósok bizonyára a látóhatár szélén járnak, a zöld tetejű épület mögött, és azon tanakodnak, vajon Budapest vagy Iskál felé forduljanak.
Részemről kávét fogok főzni.
2010. november 21., vasárnap
(megint vidéken)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Kaptál tőlem díjat, bibí! :D
http://infection.freeblog.hu/archives/2010/11/22/5520385/
Megjegyzés küldése