A koreai étteremben, amit razor mutatott nekünk pénteken, a leves pont olyan forró volt, mint amilyen finom (nagyon), és csípős kimcsit adtak meg rendes rizst, amit lehetett pálcikával enni a tálkából. Ráadásul az egész helynek volt valami enyhén fiktív hangulata; regényekben vagy filmekben vannak ilyen kis büfék a belvárosban, alig egy sarokra valamelyik forgalmas kereszteződéstől, mégis csend van és öreg, omladozó, szürke házak. Az érzést csak fokozta, amikor kiderült, hogy számtalanszor mentem már el előtte, és még sohasem vettem észre, hogy ott lenne. Pedig remek kis hely.
Ha pedig valaha Budapestre helyeznék egy kelet-európai Blade Runner-sztorit, akkor az étlap egészen érdekesen használt magyar, angol és egyéb kifejezéseiből alkotnám meg a helyi cityspeaket, az biztos.
2010. november 7., vasárnap
(seafoodnoodlesoup)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Hé man! Ezholoezhoezhol???!
ha nyilvánosan elárulnám, legközelebb már csak egy virágárus lenne a helyén, aki még csak nem is hallott semmilyen koreai étteremről :)
Kösz az útbaigazítást.
Gyorsan kipróbálom mielőtt még híre megy és eltűnik. :)
most meg kell hogy öljelek. :(
semmilyen információt nem adtam ki publikusan!!! : életéért rimánkodik a konyha előkészítő pultjára kötözve :
Megjegyzés küldése