Biztosan különös konstellációk következménye ez, és a meg nem írt történetek bolygója szemben áll a Plútóval, vagy hogyan is kell ezt mondani, de az elmúlt napokban két különböző regényről szóló ismertetőben futottam bele három olyan tudtommal nem túl elhasznált ötletbe, amiket fejben építgetek (=lusta vagyok megírni) évek óta, és ezek
- egy mitológiai helyszín, egy jellegzetes földi kultúra remixe, illetve egy megoldás a fantasy-vallások meg a krimik ötvözésére -
ugyan csak csírák, és minden szerző teljesen mást növeszt belőlük (amennyire látom, ezek a regények is tökéletesen mássá fejlődtek, mint páratlan unpublished remekműveim), mégis furcsa érzés volt így, gyors egymásutánban.
Nyilvánvaló a történet számos tanulsága, azaz 1) mindig le kell ülni és meg kell írni mindent; 2) még mindig túl erős bennem az eredetiséghajhász-ösztön; 3) le kellene iratkoznom a fantasztikus irodalommal foglalkozó oldalakról.
(Lassan csinálok ide egy olyan címkét, hogy "nem csinálja, csak beszél róla".)
2010. november 4., csütörtök
(sokadik figyelmeztetés a múzsáktól)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Fogadd együttérzésemet! Én három éve dolgozom a saját projektemen, és azóta velem is történt hasonló... olyan alkotásoknál találkoztam ezen ötletekkel, melyek akkor még sehol nem voltak... Terry Pratchett Korongvilág sztorijainak egyikében volt az, hogy az ötleteket önálló részecskékként ábrázolta, melyek aztán becsapódnak az arra fogékony kobakokba. Ezen kobakokból pedig több is van... :(
Ennél már csak az rosszabb, amikor az ember úgy érzi, sajnos sokkal gyengébben sütötték el az ötletét, mint ő tervezte ill. tette volna.
Részvétem. :(
Írjunk inkább.
g.
Nihil: köszi szépen :) a Pratchett-hasonlat üt.
g: az a jó, hogy teljesen máshogyan írták meg mindet, ezért nem dobtam ki egyet sem, csak elég érdekes volt ilyen rövid idő alatt háromszor belefutni ilyesmibe. és igen, írjunk!
...az meg milyen érzés lehet,
amikor magamfajta túlterhelt, ámde konok betűvető belebotlik mondjuk a Hollóidők3 záró és mellesleg szupernak szánt jelenetébe, David Gemmel megírásában... és persze ő sem rontotta el.
Ezek után lenne Neked kedved befejezni, úgy, ahogy szeretted volna? Úgy tíz év óta, hozzávetőlegesen?
cels.
celsior: argh, ez tényleg szörnyű felismerés lehet, együttérzek... ettől függetlenül lehet, hogy nálad teljesen másként működne az a bizonyos jelenet, tekintve, hogy teljesen más regények előzik meg.
Megjegyzés küldése