(halloween)

Múlt pénteken eljött az a pillanat, ahol a Kombinátban végzett napi munkám, a mellette készülő fordítás, illetve a magamnak és másoknak ígért szövegek többé már nem haladtak párhuzamosan, hanem kibogozhatatlan csomóvá álltak össze. Szerencsére a megszokott módon reagáltam, tehát a fontossági lista felállítása helyett gyorsan leblokkoltam és inkább apatikusan frissítettem percenként ötször a böngészőben megnyitott oldalakat.

Ezt sajnos nem lehet túl sokáig csinálni, mert egyrészt nem kapok pénzt és több barátom is vérdíjat fog kitűzni a fejemre. Másrészt ilyenkor folyamatosan dühös vagyok arra a szerencsétlenre, aki nem bírja jobban beosztani az idejét, és az illető sajnos én vagyok, így meg elég feszültek a napjaim.

Szerencsére pénteken lucia ismét Halloween-partit tartott, ami kiválóan működött stresszoldásként is. A tavalyi élőholtas tematikát követve idén én lettem a Halott Floridai Drogzsaru, aki Visszatért a Sírból, hogy Rendet Rakjon a Városban (esetleg Hunter S. Thompson, a paradicsomszósszal átitatott véres kötések levétele után, mint erre utólag rámutattak).

Szóval végre viselhettem azt a hawaii inget, amit a csajom hozott nekem Floridából, mert a hangok azt mondták neki érdekelte, milyen arcot vágok majd, amikor kibontom a csomagot – fekete alapon rózsaszín flamingók, hullámtajték, pálmafák és orchideák, igazi visszafogott darab. Az L. kölcsönadta a panamakalapját, a kötésekkel meg a napszemüveggel pedig teljes lett az átalakulás. A barátaimra ugyan sokkal durvább hatást tett, hogy színes és világos ruhákat viseltem, de a hatás a lényeg.

A buli remekül sikerült, de ezt lucia, AnnGel, sulemia és isolde már sokkal részletesebben és jobban megírta (ajánló: Batman, sikoly, lemenő ikealámpa, Sarah Connor, fagyi!). Viszont a hajnali* retrotrash-jutyúbdiszkó nagyon veszélyes, ne próbálja ki senki, olyan, mint egy agresszív fertőzés az agyban, napok óta szentségtelen mixtape-ként megy a fejemben a titkosüzenet keverve a makarénával. Pedig szombaton enyhén széthullott állapotban direkt elmentem utókocsmázni, hátha az segít, de nem.

*(és az idén hivatalosan is hagyománnyá vált)