2010. október 26., kedd

(kreatív blokk, erdőfétis, éjszakai kreatúra)


Megint ott tartok, hogy megakadnak valahol a szavak a fejem és a kezem között.

Illusztráció: stilizált emberi alak oldalnézetből. Az agyból püspöklila vonal indul az írásra emelt kézhez, tekergőzve halad az erek, inak és csontok között, de valahol a nyaknál rajzfilmesen eltúlzott csomóvá gubancolódik. Felirat: fig. 1. Az írói blokk leggyakoribb oka a szókapilláris csavarodása.

Pedig múltkor tőlem szokatlan szívóssággal sikerült elérnem, hogy minden más mellett rendszeresen foglalkozzak a saját szövegeimmel. Aztán a minden más szokás szerint átvette az uralmat, a többi pedig innentől ismerős mintázatot követ, leírandók gyűlnek, torlódnak, a koponyámat feszegetik, aztán hamarosan elmúlnak.

Mielőtt ez megint bekövetkezne, megpróbálok visszatérni a rendszerességre. Kezdem mondjuk itt és az erdővel.

A hétvégén ismét vidékre és erdőbe mentünk, ezúttal kettesben, kicsit eltévedtünk, magányos vadlesek között jártunk és felmásztunk egy várhoz. A völgy pontosan úgy nézett ki fentről, mint egy doomban és/vagy gótikában utazó zenekar videója, rozsdaszín lombok, sárga avar, csak a szigorú arcú emberek hiányoztak a göcsörtös fák mellől.

(Gondoltam akkor. Aztán pár órával később tényleg megpillantottunk egy fényképezkedő csapatot, és már messziről, a sziluettekből biztosra vettem, hogy metálzenekar feszít az avarban; egyvalaki terpeszben, derékig érő hajjal, mellette a zordon szakállasok az övekbe akasztott ujjakkal, hátul a negyedik tag karba font kézzel. Persze lehettek blues-zenészek is, de kétlem.)

Azóta egyre nyúlósabbak a reggelek. Krimit olvasok az időhöz, magándetektíveket és zsurnalisztákat és esőt.

Ismét nálam van pár hétig a gyerek a macska (szegény jószág, mire végre megszokja valamelyik előző albérletet, akkor költözök). A beilleszkedés első hetében nappal hibernálódik, de amint leszáll az éj, előbújik a rejtekhelyéről és úgy viselkedik, mint az Éjszaka Valódi Ura – végiggyalogol a fejemen, befúrja magát a paplan alá és hosszan, nagyon hosszan próbálja kinyitogatni a szekrényeket.

1 megjegyzés:

Abdul írta...

ha a rendszeresség nem jön be, legjobbak a cetlik. igaz, sokszor elvesznek, máskor meg olyanok kerülnek elő, amikről fogalma nincs az embernek, mikor, meg miért is véste rájuk azokat a dolgokat, amik rájuk vannak vésve, de lehet, hogy pont ez a jó bennük. :)