Minden délelőtt emberek mennek a strandra az ablakom alatt, kosárral meg pléddel, miközben dolgozni próbálok, sikertelenül.
Minden délután turisták fényképezik a belvárost a cég ablaka alatt, miközben dolgozni próbálok, sikertelenül.
Cafatokká tépték az agyamat a különböző munkák fogaskerekei, fordítás, játékszövegírás, szerkesztés. És mennyire megérte. Hajszolhatom a januári-februári pénzeimet, közben várhatom az őszt, amikor az aktuális melókért majd becsorog valami, illetve vidám beszélgetéseken vehetek részt, ahol kiderül, hogy az elmúlt évem egyik munkaviszonya hitelszempontból nem létezik.
Néha annyira szívesen hagynám az egészet a büdös fenébe és inkább elmennék rákhalásznak New Englandbe.*
Gyakran eszembe jut, milyen érzés volt tavaly februárban egy fordítás kellős közepén felállni és kisétálni az egészből. Felszabadító. Aztán az is eszembe jut, hogy tavaly (meg -előtt és -előtt-előttt) ugyanezekért dühöngtem, tehát valószínűleg megérdemlem, amit kapok.
* Valójában beérném egy viszonylag kreatív állással itthon, ami majdnem havonta fizet, de az kevéssé hangzik drámaian. És most egyébként sem mennék sem el, sem messzire, de ebbe nem merek belekezdeni, mert isolde amúgy is leromantikusozta a blogomat.
2009. július 17., péntek
(tudja, hol rontotta el, de már mindegy)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Uramatyám, csak nem a szerelem ütötte fel a fejét? Hát hová lesz ez a blog, kérem???
Az a minimum, hogy sok sötét rózsa legyen, meg holdfénynél elsuttogott titkos fogadalmak.
Hát, van ez így. Temetőben, elfeledett nyelvek szentségtelen szavainak suttogásával nyerte el a szívem.
sezlony: igazából itt kezdődött darkságom lejtmenete -
http://brainoiz.blogspot.com/2009/04/hetforol.html
, de most megnyugtattál, ezek szerint április óta mégis sikerült úgy-ahogy leplezni a Zigasságot :)
(semmilyen elfeledett nyelvekről nem tudok. semmilyen amulettet nem kaptam régész nagybátyámtól, aki áprilisban tért vissza egy egyiptomi ásatásról)
most elképzeltem, milyen romantikus bejegyzéseket írhatnál New Englandból ("itt hajszolom a rákokat, miközben minden reggel kacagó irodisták vonulnak száraz, légkondícionált irodájukba, hónuk alatt a telefonukkal. Ráadásul a múlt heti zsákmány megromlott, mentem volna inkább könyvelőnek Svájcba").
de egyébként együttérzek, nekem is mostanában fizették ki a januárt-februárt (már amit), mondjuk a strandot annyira nem sajnálom, ott emberek vannak.
brainoiz: igen, már figyelem egy ideje ezt a különös metamorfózist.
:jegyzetel:
lucia: akartam írni valami frappánsat a kommentedre, de nem ment - az így tökéletes és találó, ahogy van. :)
strandra valójában én sem szeretek járni, mégis furcsa irigység tölt el, ha mások mennek és én nem tehetem.
sezlony: :)
Üdv minden sorstársnak, én vagyok az a szerencsés, aki már megkapta a márciusi pénzt, közben kíváncsian várja, mennyi cirkusz árán jut a májusihoz, és idegbaj enyhítéseként eladta magát majdnemkönyvelőnek majdnemsvájcba.
kalpafa: örülök - és sok sikert a további pénzszerző akciókhoz :)
Megjegyzés küldése