A belváros
közepét kardcsapásként vágja ketté egy meredek völgy, és ha Walter Scott übergótikus emlékműve elől néz át az ember a vár felé, akkor tulajdonképpen egy igazi fantasyvárost láthat. Az emlékmű amúgy minden romantikus szerző megdicsőülése lehetne, csupa füstös torony és csipke és vízköpő, középen pedig maga Sir Walter ül fehér kőből faragva, kissé elveszett arckifejezéssel. A vár meg hatalmas, de nyílt nap volt itt is, és a rengeteg turista miatt inkább csak úgy végigrohantunk rajta. A tengert a fátyolos idő miatt alig lehetett látni, pedig szeretem sokáig nézegetni a tengert, ha tehetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése