2011. február 5., szombat

(lehet, hogy ezt a hasonlatot már elsütöttem a téllel kapcsolatban)


Nem kedvelem túlzottan a februárt (és ez egy úgynevezett understatement), de hatalmas előnye, hogy mire idáig elvergődünk, már végtelenül régóta tart az a sötét és hideg és sokszor keserves dolog, amit télnek nevezünk, ezért az első napsütéses és valóban meleg délelőtt olyan, akár egy furcsa szer, amire őszintén szeretnék rászokni.

A mai nap pont ilyen, reggel szerintem jól hallható roppanással tört meg a tél gerince, bár tudom, hogy még vissza fog térni, mint a rémek vagy a robotok vagy az álarcos gyilkosok a horrorfilm utolsó harmadában, de az már tényleg a vége lesz, egy utolsó menet az olvasztóban / autóbontóban / elhagyatott üzemben, és legalább három évszak, mire elkészül a folytatás.

2 megjegyzés:

Szabó Jenő írta...

Próbáljunk perspektívában gondolkodni kérem! Februárban a nappalok egyre hosszabbak lesznek, szemben mondjuk az Augusztussal, amikor egyre rövidebbek.

Egyébként biztosan elsütötted már ezt a hasonlatot, de hogy fültanúja lehessek, ahhoz nem iszunk együtt eleget. De így leírva is remek.

brainoiz írta...

A perspektívára vnatkozó megjegyzés teljesen jogos... de akkor is inkább az augusztus :)

És köszönöm! (Ha egyszer iszunk együtt, elsütöm élőszóban is, és akkor minden lehetőséget lefedtünk.)