(az ilyesmire mondják, hogy sűrű hét)

Múlt pénteken késő estig ültem bent a gyárban (és már nagyon gyűlöltem a betűket), mert programom volt aznap estére és feleslegesnek tűnt hazamenni fél órára. Az említett program első felvonásaként a tudathasadásos, tavasziasan téli estében átballagtam a folyón megetetni a magányosan maradt macskát (a fenti alliterációk véletlenek, de most már maradnak); aztán a fél várost megkerülve mégis hazamentem megmenteni egy bajba jutott hölgyet, azaz beengedtem a lakásba a csajomat, aki nem vitt magával kulcsot. Az említett damsel in distress a hagyományoknak megfelelően a toronyban lépcsőházban ült, de rokka helyett egy ekönyv-olvasó és egy csomag rendkívül gyanúsnak látszó rágcsa társaságában múlatta az időt.

Szerencsére az utolsó metrók korában az igazi férfi egyszerre lehet lovag és elmehet komoran inni. A Búvárzenekarnál tartott nem túl komor ivás olyan jól sikerült, hogy hajnali háromkor még herbizoiddal egy néptelen utcán ültünk az autójában, és másfél órán át bekapcsolt vészvillogó mellett beszélgettünk a kreatív blokkról, a filmekről és arról, milyen leeresztett lufiként létezni.

Szombaton fél kilenckor nyilván rendkívül kipihenten felébredtem, körbefutottam a szigetet, aztán átköltöztettük a csajomat hozzám, este pedig levezetésképpen még elmentem sörözni schizóval.

A fenti programok különböző fázisai között fordítottam, amennyit lehetett, aztán vasárnap reggeltől hétfő estig nagyjából megállás nélkül csináltam ugyanezt, majd az utolsó adagot is elküldtem a szerkesztőnek (nem szokásom az ilyesmi, de a könyv vaskos mérete miatt kivételesen meg lehetett oldani).

Az elmúlt hetekben persze annyira felgyűlt minden, hogy azóta sincsen nyugalom, bent a gyárban dupla sebességgel írom a szövegeket, otthon pedig továbbra is fordítok, csak mást. Ennek kapcsán kedden két olyan dolog is történt velem, ami eddig fordítói karrierem során soha, egyrészt először kaptam előleget, illetve ki kellett próbálni, mennyire lehet trágár a leendő szöveg, ezért a kiadóvezetővel közösen lelkesen káromkodtunk perceken át.

Azért próbálom szépen sorban lehúzogatni a feltorlódott tennivalókat egy listáról, és most, ezzel a posttal ismét lekerült egy.