(felhőroncs, bicikli, nyár)

Nyár van, ezért estefelé szoktam futni a szigeten, nem mintha nem lenne teljesen mindegy, hőség helyett maximum fülledt és nehéz a levegő. Különösen akkor, ha előtte egy gyors vihar végigveri a várost. Ez történt hétfőn is, de hazafelé legalább láttam olyat, amit utoljára évekkel ezelőtt.

Most a hídról néztem a magányos felhőt az égen, bámulatos roncsként úszott a Hold előtt és időnként felsistergett a gyomrában egy-egy villám. Egy haldokló villanykörte pislákol így, mégis kinéztem belőle, hogy mire teljesen sötét lesz, utoléri a zivatarflottát a messzeségben.

Nyár van, ezért múlt szombaton hajnalban biciklivel gurultam végig a szülővárosomon. Utoljára három éve csináltam ilyet, hazafelé mégis a középiskolás emlékek jöttek elő, amikor még volt olyan, hogy nyári szünet és biciklivel jártam kocsmázni meg hajnali ötig tartó maratoni szerepjáték-partikra. A kihalt utcák akár a múltban is lehettek volna, az autópilóta zökkenő nélkül navigált át a park melletti szuroksötét ösvényen. Cycling down memory lane.

Nyár van, ezért elkínzottan bámulom a betűk hűlt helyét a képernyőmön, és hideg dinnyét szeletelünk kis darabokra, és rozéfröccsöt iszunk éjjel a Városligetben és nagyon, nagyon melegünk van, amikor az éppen nálam nyaraló macska befészkeli magát közénk, de nem mozdulunk, mert hallod, dorombol.