(cookies need love like everything does)

A sokat emlegetett szakmai ártalmak miatt rég feketére kérgesedett a szívem, nyilván ezért találom émelyítően szuperaranyos-görcsösenvidámnak a „kellemes dolgok” címre hallgató lánclevelet. Ebben hosszú listába gyűjtik az élet apró örömeit – akkorákat nevetni, hogy az arcod is belesajdul, vagy a füvön sétálni, amikor öntözik, nem is beszélve az aranyos kölyökkutyák tutujgatásáról. A minap éppen ezeket az ellenérzéseimet taglaltam a kocsmában (ahol felmerült, hogy akik ilyen leveleket küldözgetnek, valószínűleg órákon át lamentálnának a vizes cipőjükről, ha át kellene sétálniuk a fellocsolt gyepen), amikor Zyro megkérdezte, milyen lenne a darkfentezisikeríró/fordító listája az élet apró örömeiről.

Az alapvető dolgokat szerencsére gyorsan összeszedtük a többiekkel:

– megcsodálni a novemberi homályból kibukkanó templomtornyokat és kőcsipkéket
– hosszasan gyönyörködni egy esőben ázó ipari létesítmény látványában (lehetőleg bezárt gyár legyen [egy ködben úszó, ódon város szélén])
– amikor végre sikerül felszámolni az egyik kényszervállalkozásodat
és
– amikor egy év elteltével a könyvkiadó végre kifizeti a tartozását.

Kiindulási pontnak jó is lesz.