(a trip down memory lane)

Olyan könyvet fordítok éppen, aminek 1996-ban már magyarítottam a felét. Azóta kétszer átgyúrtam, lassan pénzt is kaphatnék érte. Ráadásul egy olyan regény folytatása, amit még általános iskolában olvastam, ezért a tizenhárom évvel ezelőtti fordítós emlékekbe a jóval korábbi fantasy-sf élmények is belekeverednek, könyvespultoknál vett ponyvák, borosszikszai-borítók, saját történetek a spirálfüzetbe, ilyesmik.

Igazi múltidézés ez, de nem a negatív, bárcsak-ne-lennék-itt, hanem a milyen-jó-hogy-ilyen-is-volt fajtából. Stílusosan ősszel, amikor valamiért erősebben tapadnak az emlékek, ki tudja, legalábbis néha így érzem. (És még ősz címkét is tartok a blogban, hihetetlen.)

De lehet, hogy csak azért van ez, mert eddig általában ősszel mentem mindenfelé, és ha ilyenkor a naptárra nézek, eszembe jut egy szeptemberi város. Vagy azért, mert ma váratlanul felhívott egy nagyon kedves középiskolai barátom, akivel két éve nem találkoztunk, és csupa kellemes dologról beszéltünk (Balaton melletti hétvégi ház, szerepjáték, rongyosra hallgatott kazetták és szerepük a múltidézésben). Sőt ma a winamp playlistje is csupa olyan zenét dobott ki véletlenszerűen, amiket utoljára 2007 őszén hallgattam.