(az is noir, hogy itt az ősz)

Budapest hetedik kerülete helyenként maga a noir, különösen akkor, ha éjszaka egy kocsmából nézzük itallal a kezünkben, a járda szürke, akár a házak, szemben lilán világít egy neonfelirat, hogy open, az utcalámpa fényében pedig látszik, milyen sűrű az eső.

Az nem tudom, mennyire noir, hogy tegnap új albérletbe költöztem, mindenesetre most minden jobb, ezért ebből sem lett nyomasztó, lehangoló élmény, mint tavaly. Azért nagyon felszabadultnak sem nevezném, mert amennyire nem szerettem az előző helyen lakni az elején, annyira megkedveltem félidőben, de hát ez van.
Egy ponton, amikor a hatodik hatalmas, kék ikeás szatyor telt meg a könyveimmel – pedig a túlnyomó részük már a múltkor a vidéki kúriába ment –, válságba kerültem, mint könyvbolond, és arra gondoltam, minek nekem ez a sok papír, csak állnak a polcon, meg egyszer innen is el fogok költözni és akkor kezdődik elölről az egész. Aztán mégsem lettem zen, elhoztam mindent. Az új albérlet nagyon kellemes, kicsit egy szállodai szobára emlékeztet, mert néha arra gondolok, mikor mehetek majd haza.