Szinte látni, amint a kinti fagy próbálja felmarni az ablaküveget, ne is sajnáld, hogy nem mehetsz ki, mondják a barátaim, de azért sajnálom. Átestem a munkával kapcsolatos idei első pánikrohamon (kiszámoltam, mennyivel tartoznak nekem tavalyról, teljesen feleslegesen megpróbáltam kitalálni, mi várhat rám a játékiparban, ilyesmik) és tudatosítottam magamban, hogy 2009 kérdése nem az lesz, vajon akarok-e úri kedvemben fordítani, hanem egyáltalán lesz-e fordítanivaló, ha mégis úgy alakulna. A legrosszabb helyzetre persze egyáltalán nincsen forgatókönyvem, ezért most gyorsan megyek és keresek más aggódnivalót, amire ugyanígy semmi befolyásom.
2009. január 6., kedd
(új év, régi problémák)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Nem vagy vele kisegítve, de megértelek, nagyon is.
most, hogy az oroszok elzárták a gázt, én azon is elkezdtem aggódni, hogy mind megfagyunk, jön az apokalipszis, és van-e egyáltalán olyan ismerősöm, aki rendelkezik működőképes kályhával, elegendő tüzelőanyaggal, és befogad :D :D :D
Megjegyzés küldése