noiz: …mert az albérletben még mindig nincsen net.
lucia: De hát akkor mit csinálsz, ha hazaérsz munka után?
*
Neil Gaiman The Graveyard Book című új regényéhez kiválóan illik egy vasárnapi vonatút a hófelhős szürkületben a kihalt Velencei-tó partján. Ennél csak egy passzentosabb környezetet tudnék elképzelni az olvasgatásához, a skóciai Stirlinget az esőfelhőkkel és a várhoz vezető régi utcákkal, biztosan azért, mert a regény választott helyszínéről állandóan eszembe jut az egyik ottani temető a hegy tetején, ahol egészen sajátságos síremlékek akadtak.
*
Budapest belvárosának meg jól áll ez a mai tél, a nyirkos térkövek a lámpafényben, az öreg homlokzatok között kavargó hó, a kivilágítatlan ünnepi lámpafüzérek a Bazilika előtt.
*
A Twin Peaks még az ötödik (vagy hatodik?) újranézésre is működik (nekem legalábbis), és most először jutott eszembe, hogy ennek a történetnek pont nem árt, hogy süt belőle a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának hangulata, a kazettás diktafonnal, a bumfordi telefonokkal, a pulóverekkel meg a frizurákkal. Sőt.
De ezt biztosan csak a nosztalgia mondatja velem, és valószínűleg az 1985 után született generáció(k) nem osztoznának lelkesedésemben.
4 megjegyzés:
hehe, nálam sincs net, és én se tudom, mit csinálok munka után ^^
a twinpeaksbe meg részben a 90es évek miatt vagyok szerelmes (a másik fele agent cooper persze).
azt a könyvet úgyis el fogom tőled rabolni egyszer
A kivilágítatlan lámpafüzérek romantikája… ejha!
tapsi: csak nyugodtan!
csigabori: romantikusnak nem nevezném, csak jobban illett akkor és ott a városhoz, mint ha ki lett volna világítva. Bp. már csak ilyen énnekem :D
Megjegyzés küldése