Kedves nézőink, talán még emlékeznek nyár végi postjainkra, ahol izgatottan követtük a beesett horpaszú Noiz botladozó lépéseit a fordítás szavannáján, hiszen tudtuk, milyen hosszú idő után helyezték vissza természetes közegébe. Együtt izgulhattunk vele, vajon túléli-e az első néhány fejezetet, közösen örültünk, amikor ismét felfedezte az alvás nélküli éjszakákat és csak úgy pörögtek a keze alatt lapok, majd kezünket tördelve néztük, hogyan oson hozzá egyre közelebb a leadási határidő. Azóta eltelt több mint két hónap, és most ismét kimentünk hozzá a vadonba – a jelek szerint a visszailleszkedés zökkenőmentesen sikerült, Noiz régen leadott számlái kifizetésére vár, artikulátlanul szidja a könyves szakmát és alig várja, hogy újra messzire kerüljön innen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Szia Sorstárs,
pár hónapja találtam rá a blogodra, miközben valami fordításon kotlottam és agyat mostam éppen. Gondolom nem vigasztal, de nagyon átérzem a lelkiállapotodat.
köszönöm :)
Új fejlemény nálam: ma hívtak, megjelent a könyv, mehetek a tiszteletpéldányokért. És a pénz kezdetű kérdésemre a válasz: hát azt sajnos nem tudja... Köszi.
Írhatnátok valami biztatót is azért.
kalpa: az elmúlt tíz év tapasztalataiból ítélve azt kell mondanom, nagyjából ilyesmire készülhetsz máskor is...
Még csak négy évet nyomtam le ebben a közegben, de látom, hogy így megy. Viszont ez az első olyan munkám, amit igazán szeretek, úgyhogy nekem annyi. (Utóbbi fél évben szert tettem tisztes munkahelyre, hogy ne ennyire kutyavacsorája stílusban menjen a dolog, ez valamit segít.)
bocsánat, nem akartam előadni a sebhelyes arcú veteránt:) 4 év alatt pont rá lehet érezni az ilyen szépségekre. a megoldásod ugyanaz, mint amit én is tettem pár éve, azóta csak akkor írok ilyen postokat, ha egyszerre több mint három helyről nem fizetnek... egy nem fizető kiadó már nem vágja ki a biztosítékot.
Egyszerre több mint három, jaj. :)
Azt hiszem, én akkor szerencsésnek érezhetem magam: igaz, még csak nyeretlen egyéves vagyok a szakmában (na jó, másfél éves, de még így is gyakran szúrja a hátsó felemet a számítógép előtt ülve a tojáshéj), de nincs okom panaszra, pozitívak a tapasztalataim, eddig mindig rendben eljutott hozzám a járandóság. Nem kergetek persze leányálmokat :), és az is tény, hogy most még nem full-time űzöm -megélhetésért - az ipart, de gondoltam, festek egy kis rózsaszínt is a kommentpalettára, az csak nem árt meg.
Több mint három hely, ez durva.
Megjegyzés küldése