Ismét elérkezett az éves időpontja a rituális elvonulásnak, amikor néhány barátommal kimegyünk a természetbe, annak is olyan pontjára, ahonnan rálátni egy tóra, és néhány napig úgy élünk, mint eleink: fejszével vágjuk a fát, bográcsban főzünk, néha pálinkát iszunk és egész asztalokat rakunk tele társasjátékok több kilónyi műanyag mütyürjeivel. Ráadásul az egyik délután fölényesen nyertem egy kemény szellemi párbajban is: a terasz egyik sarkában álltam én, egy tányér virslivel, a másik sarokból pedig négy gyönyörű, jól táplált helyi macska szegezte rám látványosan éhező, de azért bizakodó tekintetét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése