Ha már ősz, az egyik londoni vasútállomáson külön tábla értesítette a tisztelt közönséget, hogy ősszel vizes levelek kerülhetnek a sínekre, ezért olykor három percet is késhetnek a vonatok. (Tapasztalataim szerint az angol vasút ennél azért kevéssé olajozottan működik, de legalább kedves gesztus.)
Aztán történt olyan, hogy Dublinban még utolsó este sikerült megtalálnom azt a Porterhouse nevű pubot, ahol mindenképpen ki kell próbálni (mondták) a saját főzésű Oyster sört, és tényleg. Stout, tehát sötét színű, testes, de más kicsit, mint a Guiness és komolyan gyümölcsös utóízt fedeztem fel benne… vagy valamit.
Birminghamet meg iparvárosnak képzeltem, barna és még barnább színekben, (ház)foltokban téglavörössel feldobva, mint Frank Miller csinálta a Sin Cityben. A téglapiros stimmelt, de a barna nem nagyon, a belváros körülötti részt kisuvickolták és felújították, például a régi vontatócsatorna-rendszert meg az egykori ékszerész negyedet, ahol a boltozatos pincékbe trendi bárokat költöztettek (ezt onnan gyanítom, hogy kisüveges olasz söröket adnak).Másnap, harmadnap vidék, láttam Worcester katedrálisát felhők alatt, az angol vidéket napfényben, plusz kocsmatúra is jutott oldschool pubokban, ahol a pint az pint, a tömeg ácsorog és süppedős a szőnyeg.
Londonban egy hét után először végre nem fáztam, ellenben rengeteget gyalogoltam (megint) és hatalmas épületek árnyékába húzódtam, kényszeresen és ipari romantikán ámulva, erőművek, katedrálisok és modern paloták mellé.
(Vigyázat, a szöveg többi része a szokásostól eltérően szétdarabolódott és mindenféle nem túl művészi képek alá került. Akiket érdekel a kiegészítés, fáradjanak utánam a flickr galériájába, a többieknek pedig köszönjük a látogatást, a kijárat balra, a shopban vásároljanak noizos bögrét, hamutartót és múmiát.)
Folytatás itt: galéria.
2 megjegyzés:
a beszámolóknak hála különös élvezettel böngésztem át a fotókat. köszi.
jenő: örülök!
dreamer: bezony. (amit megidéznek a Children of Men c. sf-ben is, ugyanezzel az erőművel..)
Megjegyzés küldése