(unpack tavasz to directory)

Nagyon rosszul aludtam az éjjel, biztosan azért, mert az ablakon túl éppen átrendezték a várost, de annyira, hogy ébredés után alig ismertem rá. Újrafestették az eget, egészen kékre, nehezebben szürkülő felhőket raktak fel rá, a napfényt pedig valamelyik délvidéki országból hozták, még az előszezonból, amikor nem perzsel. Aztán kimentem az utcára is, és az egyik sarkon megcsapott az illat, valahol főztek, sok fűszerrel, rengeteg zöldségből, lehunytam a szememet egy kicsit, megálltam a napfényben, és arra gondoltam, egy macskaköves sikátorban vagyok megint Máltán vagy Madridban. Meghökkentően könnyen sikerült.

Most már tényleg csak a hangulatomat kellene az újrainstallált külvilághoz igazítani, mert rettenetesen negatív vagyok. Tegnap találkoztam például néhány barátommal (először whoisnottal ittunk egy sert, utána Hanna, Levin és woof társaságban fejtettük meg a világot) és hazafelé ballagva megriadtam, milyen remek társaság lehettem egész este. Túl könnyen, túl feketén és túl sűrűn bugyog fel belőlem a negatívság bármilyen témában, és miért éppen a barátaimat terheljem ezzel? Ehh.