Régen volt ilyen napom (talán februárban, akkor számos délután tetőzött így), de egészen elfelejtettem, milyen érzés szívből kívánni azt, hogy bárcsak összetörhetnék dolgokat vagy bánthatnék embereket. Most kifejezetten igényem lenne mind a kettőre, de úgysem fogom megtenni, hiszen nem olyan családból származom én, meg amúgy is túl könnyen megverne bárki, joggal. Marad a céltalanul püffögő blogpost, csak az nem vezeti le teljesen a frusztrált ön- és világutálatot.
És elvből még csak fórumokra sem járok virtuálisan lökdösődni.
update: ez így eléggé homályos, szóval maradjunk annyiban, hogy a jó öreg vezetés és a munka körüli idegességek tértek vissza megint
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
hát akkor nincs más hátra, törj össze dolgokat.
Mondom, gyere krav-magázni. Nemcsak engem lehet bántani, de például Mantist is, bonuszképp.
Buvarzenekar
isolde: aha, végül csak törtem-zúztam egy kicsit. Véletlenül. Egy üveget, fél kiló mézzel feltöltve. Egyenesen a konyhapadlóra. Mit mondjak, nem csökkentette a feszültséget :)
Búvárzenekar: köszi az ajánlatot, de a küzdősportok kevéss vonzanak éppen (egyébként is, miért bántanám én Mantist? :) )
Törj össze szíveket. Az mindig bejön, vagy legalábbis elvonja a figyelmedet :).
vegyél egy trabantot tízezeré' és menj ki a pusztába. feszkót is levezeted, vezetni is tanulsz, jól is érzed magad...
Megjegyzés küldése