Jókor kimondott kulcsszavakkal (foci vagy levelezőszerver) sorban megidéztük egymást a törzshelyre, megbeszéltük, kivel mi történt az elmúlt két hétben, majd indexes bulvárcím-stílusban összefoglaltuk egyénenként. Később terápiás csoporttá alakultunk, isolde vezette a beszélgetést, Mi a te csehtamásod és a mazsolád? – kérdezte mindenkitől, és Könnyfakasztó, Szívből Jövő Vallomások következtek arról, kit milyen zenével és étellel lehet kikergetni a világból, a kaszatibitől a tejen át a tejbegríz érintésével a hevensztrítszevenig. (A dolog onnan indulhatott, hogy valamiért felemlegették, mennyire nem kedvelem Cseh Tamás dalait – rajongóktól elnézést –, és mintha lett volna még valaki, aki szintén nem szeret mazsolára bukkanni ételfélékben)*. Akadt is egy pánikszerű pillanat, amikor hirtelen megijedtünk, hogy ennyi idő után egyszer csak kiderül, valójában semmilyen metszet nincsen a társaság érdeklődésében és ellenszenvében, de aztán gyorsan elkezdtük megkeresni a közös kedvenceket. (A sorozatokat például elővehettük volna ebben a drámai pillanatban, de nem tettük.)
* Vagy csak nem akarom egyedül viselni ezt a terhet? Tegyük hozzá, hogy a somlói kivétel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
dehát azzal lehet a legjobban összekovácsolódni, ha közös dolgokat utálunk, és majdnem minden említett dolgot utáltak legalább ketten, még Kafkát is :)
Mazsoláról jut eszembe: most olvastam, hogy egyes kutatások szerint a Koránt néhány fontos ponton félreértelmezik, például a mártírok nem hamvas szüzeket, hanem édes fehérmazsolát kapnak jutalmul odafent.
Úgyhogy már csak ezért se robbants gépet ;)
komavary: és egy örökkévalóságig mazsolát kell enniük... most egészen beleborzongtam a gondolatba.
Le a mazsolával!
Megjegyzés küldése