2008. április 2., szerda

(like/dislike)

Jókor kimondott kulcsszavakkal (foci vagy levelezőszerver) sorban megidéztük egymást a törzshelyre, megbeszéltük, kivel mi történt az elmúlt két hétben, majd indexes bulvárcím-stílusban összefoglaltuk egyénenként. Később terápiás csoporttá alakultunk, isolde vezette a beszélgetést, Mi a te csehtamásod és a mazsolád? – kérdezte mindenkitől, és Könnyfakasztó, Szívből Jövő Vallomások következtek arról, kit milyen zenével és étellel lehet kikergetni a világból, a kaszatibitől a tejen át a tejbegríz érintésével a hevensztrítszevenig. (A dolog onnan indulhatott, hogy valamiért felemlegették, mennyire nem kedvelem Cseh Tamás dalait – rajongóktól elnézést –, és mintha lett volna még valaki, aki szintén nem szeret mazsolára bukkanni ételfélékben)*. Akadt is egy pánikszerű pillanat, amikor hirtelen megijedtünk, hogy ennyi idő után egyszer csak kiderül, valójában semmilyen metszet nincsen a társaság érdeklődésében és ellenszenvében, de aztán gyorsan elkezdtük megkeresni a közös kedvenceket. (A sorozatokat például elővehettük volna ebben a drámai pillanatban, de nem tettük.)


* Vagy csak nem akarom egyedül viselni ezt a terhet? Tegyük hozzá, hogy a somlói kivétel.

4 megjegyzés:

isolde írta...

dehát azzal lehet a legjobban összekovácsolódni, ha közös dolgokat utálunk, és majdnem minden említett dolgot utáltak legalább ketten, még Kafkát is :)

Komavary írta...

Mazsoláról jut eszembe: most olvastam, hogy egyes kutatások szerint a Koránt néhány fontos ponton félreértelmezik, például a mártírok nem hamvas szüzeket, hanem édes fehérmazsolát kapnak jutalmul odafent.

Úgyhogy már csak ezért se robbants gépet ;)

brainoiz írta...

komavary: és egy örökkévalóságig mazsolát kell enniük... most egészen beleborzongtam a gondolatba.

Ork írta...

Le a mazsolával!