Adott napokon, adott időpontban, adott helyen találkozunk, a névsor meghívásos alapon bővül, mintha egy rejtélyes ügynökség vagy okkult hímzőegylet kiszuperált és aktív tagjai gyűlnének össze kódszavakban beszélni a világról. Bloggerek, exbloggerek, feketeöves csapongók; a tegnapi találkozón az iskolaköpenyektől a Bravo magazin tanácsadó rovatán át jutottunk el a traumákat okozó gyermekkori sorozatélményekig és még annál is tovább. Hazafelé pedig azon kaptam magamat, hogy ebben a három órában szinte egyáltalán nem foglalkoztam azzal, amivel hetek óta nagyjából folyamatosan, és nagyon békés érzés volt, a migrén múló görcse utáni nyugalom, ahol az sem számít, hogy valószínűleg csak ideiglenes.
