Szombaton Debrecenbe utaztunk, a Vekeri-tóhoz, ahol idén az EFOTTot rendezték. A dolog amolyan hit-and-run jellegű villámvizit volt, apropójául pedig nem komoly mennyiségű alkohol elpusztítása szolgált, hanem meghívott vendégek voltunk egy író-olvasó találkozón. Az ilyesmi mindig jó, mert lehet észt osztani a vonaton (mint tettük most is, A Nagy Levin és whoisnot társaságában), meg sört inni más szerzőkkel, akikkel amúgy nem találkoznánk (és megismerkedni másokkal, akikkel még nem futottunk össze soha). Az EFOTT elsőre olyannak tűnt, mintha a Szigeten permanens délután uralkodna, viselhető tömeggel, kisebb színpadokkal, későn nyitó pultokkal és feltűnően fiatalosabb korosztállyal (még több bikini, még több csinos lány!). Nem mondom, hogy tömegek taposták egymást, csak láthassanak minket, de nagyon kellemesen sikerült a nap, hála a rendkívül kedves vendéglátóknak (köszönet érte), a remek társaságnak és A Nagy Levin moderátorkodásának (mert olyasmikről beszélgettünk, miben jellegzetes a magyar fantasztikum, milyen trendeket látunk kialakulni és mi a helyzet a külföldi megjelenésekkel).
De ha már szakma és egyebek.
1997 óta vívom a harcot whoisnot kollégával vállvetve, hogy ezen a végletekig megosztott kis piacon, amit magyar fantasztikus könyvkiadásnak neveznek*, megmaradjunk önként vállalt szabadúszó státuszunkban. Miután ez még az egykori éles, fejünk fölött zajló kiadói villongások idején is sikerült (vagy legalábbis ezzel áltatom magamat) és az elmúlt tíz évben tényleg egészen sokféle helyen jelentem, meglepetésként ért most hétvégén, hogy van kiadó, ahol ezt a kialakított státuszomat nem akarják tiszteletben tartani.
Az egész kevés szót érdemelne amúgy, elég kicsi pocsolya ez, nem roppant összegekről szól a történet, csak bosszant, ha egy évekkel ezelőtt megjelent regényem miatt lezserül "a másik [konkurens] kiadó emberének" tartanak (pedig ilyen alapon besorolhatnának még néhány helyre), mert nem értem az "aki nem velünk, az ellenünk" mentalitást, és egyáltalán, miért olyan nehéz elfogadni, hogy egy szerzőt talán nem kizárólag egyetlen téma érdekel és anyagilag is jobban jár, ha több helyre dolgozik?
(És ha megjelenik náluk egy történetem, amire most éppen van esély, akkor majd kiderül, hogy átcsábítottak egy olyan táborból, ahová soha nem is tartoztam?)
Update: lebuktunk, whoisnot meg én valójában egyetlen entitás vagyunk, egyenesen Doktor Totenkopf felrobbant klóntartályából -- szinte egyszerre postolunk ugyanarról)
* (nem mintha más nem lenne végletekig megosztva errefelé, de ez most mellékszál)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Rá se ránts, engem is besoroltak már bizonyos kiadó saját emberei közé. Ha valaki ettől jobban érzi magát, tegye.
sezlony
Sezlony, köszi.
Amúgy biztosan régen is volt ilyen, csak 1) nem tudtam róla 2) azóta hosszú évek teltek el, és azt hittem, ezen túljutotta szakma.
Azért bosszankodom, mert kiderült, hogy nem.
(Meg azért, mert így az ember tudtán kívül teljesen kimaradhat felkérésekből, munkákból. És azért ez nem mindegy egy ekkora piacon.)
No igen, ez utóbbi igaz, valóban.
sez
téged ez komolyan meglepett? KOMOLYAN? és tényleg? épp tőlük? de hát róluk pont tudni lehetett, hogy így állnak a dolgokhoz, nagyjából az első pillanat előtt hárommal...
Tapsi: hamut szórok a fejemre, de meglepett. valamiért bíztam benne, hogy a freelancer státuszt sikerült az elmúlt x. év munkái alapján mindenki számára világossá tenni, aki kicsit utánanéz a dolgoknak...
Megjegyzés küldése