(nyárvannyár)

Mintha egy álombéli születésnapi ünnepségről hoztam volna el, úgy vonszolom magammal az eső formátlan lufiját egy láthatatlan zsinóron. Amíg otthon ülök, kánikula van, de amint elindulok a Céghez, máris fülledtté vált a levegő, amíg délután alattomosan elő nem kandikál a vihar a tetők mögött. Menetrendszerűen, minden héten, az irodaház lépcsőházába pedig beszorul a nyirkos, meleg levegő, mint egy uszodában. Transferatu barátom (aki nagyon tud: itt van a galériája neki) már indítványozta névváltoztatásomat rainnoizra.

Múlt hét pénteken (amikor négy nap kánikula után elmentünk egy kerthelyiségbe inni, persze rögtön esett) letöröltem egy széket, mielőtt leültem volna rá, szóval azt hiszem, a magam mögött tudhatom az út nagy részét, ami az egykori szigetes porbanfetrengéstől a vasárnapi rántotthús-üveges sör kombinációig vezet.

Hétvégén jártam a Balatonnál, két éve először. Vasárnap elragadtak a barátaim, akik kedvesek hozzám és nem hagyták, hogy azt tegyem, mint az utóbbi vasárnapokon mindig, vagyis negyven fokban fordítsak amúgy is rettenetesen elkésett könyvet. De az már a duplázás volt, mert szombaton például Siófokon ültünk egy helyen, szintén a barátaimmal (csak nem ugyanazokkal), nagyon jó volt, ettünk, beszélgettünk és ittunk, majd mint lassan ránk sötétedett, mellettünk a sétányon kicserélődtek a járókelők. Emberhús hömpölygött és szilikon, izmok és dekoltázsok, legyártottan és természetesen szép nők, meg szép szál legények, akiknek csak a cipője többe került a teljes ruhatáramnál, de az otthonról hozott dobozos sört itták a bárban. Láttam másfél félidőnyi meccset, ami eddig abszolút rekord, lőttem műanyagpisztollyal zombit és szürreális élményt okozott az üdítőitalról elnevezett, álfövennyel felszórt Beach House kurta meglátogatása. Igazi Félelem és reszketés light, de megtanulhatnám végre, hogy azért, mert nekem valami nem tetszik, a populáció – vagy bármely társaság jelenlevő tagjai – jelentős része akkor sem ért egyet velem, ha sznob módon megmondom a frankót. Legfeljebb udvariasak és nem szólnak.

(begyűjtenek minket és)

Odo újabb esszéje Robinról, az írásairól és a fordításairól szól, érdemes elolvasni. Most már egyre jobban érdekel, ki lesz a következő...

update: csak a közvetlen linket hagytam le. szóval itt

(bizonyítsd feljössz a pacába)

Esküszöm, utolsó poszt a Cool Tv-témában, de megnyugvással töltött el, amikor kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, akiben kínzó kétségeket ébreszt a videoklipek magyarítása, a net forrong, mindenki találgat, ez most direkt ilyen kínos vagy mi van, de már a szánalmas is lehozta, szóval innentől futótűzként fog terjedni, kész, valóban lehet poén, merész marketingstratégia, beszéljetek a csatornnánkról, nézzétek a műsort, nem baj, ha ezt az Uhrinbenedek-szindrómával kell elérni.

A téma stílusos lezárásként egy képekkel illusztrált gyűjtemény a legszebb (félre?)fordításokról, itt.

(77!)

Márciusban célozgattam egy új novellámra (van benne egy fekete kastély, mondtam, amit elkerülnek a viharfelhők, meg egy különös Város valahol a világ peremén), és ha minden igaz, akkor ez most már állítólag tapintható, lapozgatható formában is létezik (részletek itt), a 77 {hetvenhét} című kötetben, amiben meséket gyúrtunk át vagy találtunk ki újra.

És külön jó, hogy ez közös öröm a barátaimmal, mert írások vannak benne Tapsitól és whoisnottól is (aki egyébként a tipót is rávarázsolta Sánta Kira borítófestményére), a szerkesztés zöme és az ötlet pedig Robin érdeme.

(Máris jobb)

Úgy tűnik, a sors mégis fel akar ma vidítani. Sikerült neki.

Amióta a múltkor kiderült, hogy a Cool TV valamelyik műsorblokkjában feliratozzák a tucatpopslágereket, makacsul próbálom elcsípni az újabb adagot. Vigyázz, mit kívánsz, tartja a mondás, az előbb ugyanis összejött.

Még aktuálisabb a disclaimer, de tényleg nem kitaláció; hiányzik belőlem az ehhez szükséges kreativitás. Ezúttal ugyanis éppen időben kapcsoltam oda, hogy lássam, amint elkezdődik valami bűnrossz r'n'b szemét. Ez mindössze azért érdekes, mert kiírták a szám előadóját és címét, imigyen:

Chris Brown: Yo / Barna Krisztián: Rendicsek

Annyira szeretném, ha valaki most közölné velem, hogy ez egy vicc, a Cool TV páratlan humorzékékű szerkesztői űznek csúfot a popkultúrából vagy bármiből, csak ne gondolják ezt komolyan. Ugye? Ugye?

Ami pedig a szöveget illeti, először is figyeljük meg azt a mesteri megoldást, amivel átültették a szlenget magyarra:

Yeeeh -- Igeee'
Láttam egy fiatal csirk'-t
az egy fiatal vót

...ha csajozni szeretnénk, néhány jól használható szöveg:
- Úúúú, de jó lenne itt téged fogni velem, ó baba!
- Azt csinálod velem, hogy azt mondom: Rendicsek
- Egy második gondolat, ami nem az úton van

...életkép a partiról:
- Most mindenki kattogtatja itt a kezét

...és a legjobb:
Baba, benne tudok lenni a szívedben.

Legközelebbi nyelvleckénkig gyakoroljanak szorgalmasan.

(Pepitaság)

Az égen nagyobb felhők zabálnak fel kisebb felhőket, az erkélyen a fal mellé tolva, ázottan állnak a székek, hangulatom több hónapos mélyponton.

De közben azért vannak jó dolgok is, mert frissült az endless, szépséges whoisnot-dizájnnal és örvendetesen kollektív ismertető-dömpinggel, a solaria.hu-n pedig megjelent az első portré, amit valaha készítettek rólam, ami elég fura érzés, de a kellemes fajtából. Az esszé valójában egy interjúval kombinált áttekintéssel elegyített fordításkritika, ami érzéseim szerint kissé tömény így, de én vagyok az utolsó, aki ezt megítélheti; viszont azt kívánom az esetleges jövőbeli felkérésekre, hogy bárcsak mindenki úgy odafigyelne az interjúalany kéréseire, mint Odo.