2006. június 30., péntek

(nyárvannyár)

Mintha egy álombéli születésnapi ünnepségről hoztam volna el, úgy vonszolom magammal az eső formátlan lufiját egy láthatatlan zsinóron. Amíg otthon ülök, kánikula van, de amint elindulok a Céghez, máris fülledtté vált a levegő, amíg délután alattomosan elő nem kandikál a vihar a tetők mögött. Menetrendszerűen, minden héten, az irodaház lépcsőházába pedig beszorul a nyirkos, meleg levegő, mint egy uszodában. Transferatu barátom (aki nagyon tud: itt van a galériája neki) már indítványozta névváltoztatásomat rainnoizra.

Múlt hét pénteken (amikor négy nap kánikula után elmentünk egy kerthelyiségbe inni, persze rögtön esett) letöröltem egy széket, mielőtt leültem volna rá, szóval azt hiszem, a magam mögött tudhatom az út nagy részét, ami az egykori szigetes porbanfetrengéstől a vasárnapi rántotthús-üveges sör kombinációig vezet.

Hétvégén jártam a Balatonnál, két éve először. Vasárnap elragadtak a barátaim, akik kedvesek hozzám és nem hagyták, hogy azt tegyem, mint az utóbbi vasárnapokon mindig, vagyis negyven fokban fordítsak amúgy is rettenetesen elkésett könyvet. De az már a duplázás volt, mert szombaton például Siófokon ültünk egy helyen, szintén a barátaimmal (csak nem ugyanazokkal), nagyon jó volt, ettünk, beszélgettünk és ittunk, majd mint lassan ránk sötétedett, mellettünk a sétányon kicserélődtek a járókelők. Emberhús hömpölygött és szilikon, izmok és dekoltázsok, legyártottan és természetesen szép nők, meg szép szál legények, akiknek csak a cipője többe került a teljes ruhatáramnál, de az otthonról hozott dobozos sört itták a bárban. Láttam másfél félidőnyi meccset, ami eddig abszolút rekord, lőttem műanyagpisztollyal zombit és szürreális élményt okozott az üdítőitalról elnevezett, álfövennyel felszórt Beach House kurta meglátogatása. Igazi Félelem és reszketés light, de megtanulhatnám végre, hogy azért, mert nekem valami nem tetszik, a populáció – vagy bármely társaság jelenlevő tagjai – jelentős része akkor sem ért egyet velem, ha sznob módon megmondom a frankót. Legfeljebb udvariasak és nem szólnak.

2 megjegyzés:

magamura írta...

Ez játékgép volt, vagy búvártappancsban és vizipisztollyal támadtál a tömegre?

brainoiz írta...

hagynom kellene a balladai homályt, és biztosan érdekes városi legendék terjednének rólam idővel, de valójában csak játéktermi gép volt...