tag:blogger.com,1999:blog-79348512024-03-07T07:36:08.336+01:00Return to the Valley of the Blogzbrainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.comBlogger752125tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-16996464401539048252023-02-10T15:35:00.001+01:002023-02-10T15:35:16.273+01:00 (a mágikus prága feletti prágáról)<p><span style="background: white;">Pr</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">ga azokkal a fiatornyokkal, r</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">gi hidakkal, macskak</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ö</span><span style="background: white;">ves utc</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">kkal </span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">s a sz</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">kesegyh</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">z k</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ő</span><span style="background: white;">csipk</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">s sziluettj</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">vel mindig egy modern dark fantasy v</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">ros marad sz</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">momra, ahol alkimist</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">knak </span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">s k</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ó</span><span style="background: white;">bor lovagoknak kellene k</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ü</span><span style="background: white;">l</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ö</span><span style="background: white;">n</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ö</span><span style="background: white;">s kalandokba bonyol</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ó</span><span style="background: white;">dniuk a piros villamosok </span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">s a men</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ő</span><span style="background: white;"> reggeliz</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ő</span><span style="background: white;">helyek alatt h</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ú</span><span style="background: white;">z</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ó</span><span style="background: white;">d</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ó</span><span style="background: white;"> titkos j</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">ratokban. Term</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">szetesen sz</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">momra nagyon megfelel a titkos Pr</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">ga f</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ö</span><span style="background: white;">l</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;"> </span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">p</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ü</span><span style="background: white;">lt modern v</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">ros, ami ha m</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">sk</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">nt is, de
ugyanolyan fantasztikus. B</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">r most, a harmadik alkalommal megismertem
egy m</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">sik, kev</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">sb</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;"> turist</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">sabb arc</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">t is, de az </span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ó</span><span style="background: white;">v</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">rosban mindig musz</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">j s</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">t</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">lni, a Szent
Vitus-sz</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">kesegyh</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">z v</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">í</span><span style="background: white;">zk</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ö</span><span style="background: white;">p</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ő</span><span style="background: white;">i sem n</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background: white;">zik meg magukat sokadszorra, s</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ő</span><span style="background: white;">t <b>mamintivel </b>az
Eiffel-torony helyi m</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">solat</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">ba, a Pet</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ří</span><span style="background: white;">n-kil</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background: white;">t</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ó</span><span style="background: white;">ba is felment</span><span style="background: white; font-family: "Times New Roman", serif;">ü</span><span style="background: white;">nk.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPfvhzlwIY9JdSXI-LwOSBZ7RB0pioNvV3d8p6bGNmG8MlU0lkUPooeYps_l1Q1FyhPL9l8WZ4P6lFp-kobuDu0keZNpWy8M0c5C3Iv4Oe4RxQWekoFCLFFF-OcKy0tWF6oaVE0PVcbI05bs2m8F2mAJjEFJlanuejQoh4umpK6eIcHiVL_Cw/s4624/20230204_122203.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2084" data-original-width="4624" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPfvhzlwIY9JdSXI-LwOSBZ7RB0pioNvV3d8p6bGNmG8MlU0lkUPooeYps_l1Q1FyhPL9l8WZ4P6lFp-kobuDu0keZNpWy8M0c5C3Iv4Oe4RxQWekoFCLFFF-OcKy0tWF6oaVE0PVcbI05bs2m8F2mAJjEFJlanuejQoh4umpK6eIcHiVL_Cw/s320/20230204_122203.jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">A Nagy Levinnek h</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">la, aki Pr</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">g</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">ban dolgozik </span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">é</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">s remek h</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">zigazd</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">nk volt, olyan
helyekre is ell</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">togattunk, amelyeket eddig
legfeljebb fot</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ó</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">n l</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">ttam. Ilyen a Strahov-kolostor
k</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">nyvt</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">ra, ahol t</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">bb igazi <i>cabinet of curiosities</i> is ki van </span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">ll</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">í</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">tva az olvas</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ó</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">termek k</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">z</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">tt, vagy a B</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ř</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">evnov-kolostor (egyben els</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ő</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;"> pr</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">gai s</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">rf</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ő</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">zde) gy</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ü</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">m</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">lcs</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">skertje meg s</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">r</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">z</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ő</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">je, nem is besz</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">é</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">lve a foly</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ó</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">n t</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ú</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">li negyedekr</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ő</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">l, ahol t</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">bb hatalmas park terpeszkedik, a
lamb</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">é</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">ri</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">s s</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">r</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">z</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ő</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">kben a helyiek k</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">z</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ö</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">tt lehet enni a svi</span><span style="background: white; color: black; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-color-alt: windowtext; mso-hansi-font-family: Calibri;">ĉ</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">kov</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">t (kn</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">é</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">dli, f</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">ő</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">tt marha </span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">é</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">s vadas, kis tejsz</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">í</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">nhabbal </span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">é</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">s </span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">fony</span><span style="background: white; color: black; font-family: "Times New Roman",serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-color-alt: windowtext;">á</span><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;">val) meg inni a
Kozelt.</span></p><p class="MsoNormal"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8E59SwlBLA3wssDZGphAKUDTx5aenx0ZjFCHhRbthbDCrq5MFtJxPfqao_EHG_TWn7E89hgmBzt19YUkFf3sXTZAl39m9DZIXYoo0nalmu0dByudAH9PQanuHJPmJ8LFgWC604k5ori6o8gyDKHpaAB_L74MvYWxF9__rIivcsvZeiJkux38/s2439/20230202_170245_cr.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2439" data-original-width="2084" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8E59SwlBLA3wssDZGphAKUDTx5aenx0ZjFCHhRbthbDCrq5MFtJxPfqao_EHG_TWn7E89hgmBzt19YUkFf3sXTZAl39m9DZIXYoo0nalmu0dByudAH9PQanuHJPmJ8LFgWC604k5ori6o8gyDKHpaAB_L74MvYWxF9__rIivcsvZeiJkux38/s320/20230202_170245_cr.jpg" width="273" /></a></div><br /><span style="background: white; color: black; mso-color-alt: windowtext;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">Am</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ú</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">gy s</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">t</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">ltunk rengeteget, n</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">zt</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ü</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">nk plak</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">tki</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">ll</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">í</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">t</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">st </span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">s furcsa </span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ü</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">vegholmikat az iparm</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ű</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">v</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">szeti m</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ú</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">zeumban, cseh kubist</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">k sz</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">keit a Fekete
Madonna-h</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">zban, reggelizt</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ü</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">nk egy v</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">s</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">rcsarnokb</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ó</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">l </span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">talak</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">í</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">tott nemzeti gal</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">ria k</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">v</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">z</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ó</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">j</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">ban, </span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">s v</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">g</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ü</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">l, de nem utols</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ó</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">sorban bemer</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">szkedt</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ü</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">nk egy eredeti
viktori</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">nus t</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ü</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">k</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ö</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">rlabirintusba is,
ahol egy</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">bk</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">é</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">nt biztosan volt egy </span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">tj</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">r</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ó</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;"> a Pr</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">ga alatti m</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">gikus Pr</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">g</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">á</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">ba, csak megint lemaradtam r</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-family: "Times New Roman", serif;">ó</span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">la.<br /><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /></span><p></p>brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-48085214066611926002022-12-31T18:19:00.005+01:002022-12-31T18:23:38.398+01:00(időtorzulás, novellák, díjak, közhelygyanús mondatok)<p>Furcsa egy év volt ez, egyszerre nagyon rövid és rettenetesen
hosszú, a világ salétromos falú, föld alatti gépházában tovább zörög a 2020-ban
bekapcsolt időtorzító gépezet. Világ- és belpolitikailag végtelenül nyomasztóra
sikeredett az év, miközben személyes szinten meglepően sok pozitív minden
történt közben, de mivel 2022 nagy részét a céltalanság apátiájában töltöttem,
ez csak most állt össze igazán, amikor a szokásos egyetlen poszt kedvéért
összeírtam, mi minden történt (az első pár hónapot leszámítva, mert abból
szinte alig emlékszem bármire). Lehetne ez egy fontos üzenet, értékes tanács jövőbeli
önmagamnak, de ha <i>future me </i>elég
sokban hasonlít rám, akkor sejtem, mennyire lesz ez hatékony.</p><p class="MsoNormal">De mi is történt idén?</p>
<p class="MsoNormal">Elnyertem a Zsoldos Péter-díjat a novella kategóriában <i>Az
Eigengrau</i> című írásommal, amelyet nagyon hosszú tétlenkedés után tavaly sikerült
összehoznom, majd megjelent a GABO sf-fantasy antológiájában. Minden
álszerénység nélkül ez tényleg hatalmas meglepetés volt számomra, a neten is
olvasható <a href="https://zsoldospeter.hu/dijazottak-2022/" target="_blank">laudáció</a> pedig nagyon meghatott. </p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNUd-r39Wv_H_yEQ3uh3nUCAIVfLPz9LQnZN9i_HJwX62ODeZaJqDQhvmz9yZRhJJzuXXcx6qic7MDncN5OfyAdpuj_KxVXAXDBUIhWaXgHSB4C5TIDtqJWD0_CfjaAvPLR_ZsnPsOf6bgDu2pbB6AfqzgcevXIXxKTVLQ677TYy2QfQvLiU0/s1477/IMG_20220421_103726_684%20(1).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1477" data-original-width="1440" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNUd-r39Wv_H_yEQ3uh3nUCAIVfLPz9LQnZN9i_HJwX62ODeZaJqDQhvmz9yZRhJJzuXXcx6qic7MDncN5OfyAdpuj_KxVXAXDBUIhWaXgHSB4C5TIDtqJWD0_CfjaAvPLR_ZsnPsOf6bgDu2pbB6AfqzgcevXIXxKTVLQ677TYy2QfQvLiU0/s320/IMG_20220421_103726_684%20(1).jpg" width="312" /></a></div><p></p><p class="MsoNormal">Az átadón egyúttal kézzelfogható változatban is megkaptam a
2020-ban elnyert Hexa-díjamat, amelyet a magyar fantasztikus életben végzett
munkámért ítéltek oda, de a járványhelyzet miatt eddig nem juthatott el hozzám.
Ezúton is köszönöm!</p><p class="MsoNormal">Megjelent az új játékunk a NeocoreGames-nél, a <a href="https://store.steampowered.com/app/1157390/King_Arthur_Knights_Tale/" target="_blank">King Arthur:
Knight's Tale</a>. A koncepció meg az
alapozás még 2019-es, a java karantén alatt készült. A történet két régebbi játékunk
dark fantasy-Arthur remixmítoszára épül, de amúgy teljesen független, hiszen
azt meséli el, mi történik azután, hogy Arthur és Modred halálos sebet ejtenek
egymáson az utolsó csatában. Nem meglepő módon semmi <i>happyend</i>, aminek a lovagok
túlvilága, Avalon és a helyi kiskirály(nő), a Tó Hölgye látja kárát. A <a href="https://store.steampowered.com/app/2222070/King_Arthur_Knights_Tale__Supporter_Pack_DLC/" target="_blank">játékhoz csatolt</a> elektronikus novelláskötetben van egy rövidebb írásom is.</p>
<p class="MsoNormal">Szabadidőmben narrative designerként és szövegíróként részt
vettem a DROP című indie játék
készítésében, ami egy nagyon tehetséges csapat munkája (többek között Buttinger
Gergelynek, a NeocoreGames zeneszerzőjének egyik mellékprojektje). Munka közben
a játékot kiadóként felkarolta a Microprose kiadó, és őszintén szólva van abban valami felemelő, hogy a gyerekként az agyamba égett logó most egy olyan
játék <a href="https://www.youtube.com/watch?v=RkvVycbd9R4" target="_blank">trailerjén</a> szerepel, amelyen én is dolgoztam.</p>
<p class="MsoNormal">Májusban megtörtént az elképzelhetetlen, és most először kivettem
egy hónap szabadságot a cégnél, ahol amúgy idén húztam le a tizenhetedik évemet. Azt hiszem, csak menet
közben tudatosult bennem, mekkora szükségem volt erre – 2003 óta nem csináltam
ilyesmit, de akkor még szabadúszó fordítóként dolgoztam. Az egy hónap felét a
Balatonfelvidék két különböző falujában töltöttem és olvastam, de leginkább
rengeteget futottam, bicikliztem meg gyalogoltam, ezért egy ponton maminti, a
zöld tündér finoman megpendítette, hogy ha már elvonultam a világról, hogy
átgondoljam az életemet, akkor esetleg nem kellene szó szerint elfutnom az
átgondolás elől, és kénytelen voltam elismerni az igazát. Ezért gyorsan írtam egy novellát, ami nem teljesen ugyanaz, de legalább készen lett.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p>E</o:p>z az idei egyetlen írásom, és a <i>Retropunk</i> címet kapta. A (vagy egy?) retrojövőről
szól, punkokról, szétrohadt mozgójárdákról és egy néha esős megavárosról. Beküldtem
a GABO kiadó idei pályázatára, és nagy örömömre bekerült a kötetbe, <a href="https://gabo.hu/szorakoztato-irodalom/3204-kleinheincz-csilla-es-roboz-gabor-szerk-az-ev-magyar-science-fiction-es-fantasynovellai-2022-9789635663781.html" target="_blank">pár hete már boltokban van</a>. Elég régóta tologattam ide meg oda, ehhez képest szinte egy
szuszra, pár nap alatt megírtam, ami nem is tudom, mikor fordult elő utoljára
velem, és nagyon jó érzés.</p><p class="MsoNormal"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi46N4mc8H5zdDysbJEN-KIyEcZdvKRmJCkLnh-Dg9sH_arX-ce4h-SN-K_OuIdHyXwG9Nn_HfayhPO2_3OhOdtSpSO79CXH8zwtoq0w0dUKh2uzXekyiC6tpH9PEY2E8ciKMElD_zMS0P07XLhOqE3AqOkJYRrPkmsBeV9S9xA7UrXdD4ou8g/s600/kleinheincz-csilla-es-roboz-gabor-szerk-az-ev-magyar-science-fiction-es-fantasynovellai-2022.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi46N4mc8H5zdDysbJEN-KIyEcZdvKRmJCkLnh-Dg9sH_arX-ce4h-SN-K_OuIdHyXwG9Nn_HfayhPO2_3OhOdtSpSO79CXH8zwtoq0w0dUKh2uzXekyiC6tpH9PEY2E8ciKMElD_zMS0P07XLhOqE3AqOkJYRrPkmsBeV9S9xA7UrXdD4ou8g/s320/kleinheincz-csilla-es-roboz-gabor-szerk-az-ev-magyar-science-fiction-es-fantasynovellai-2022.jpg" width="320" /></a></div><br />Egy hétre elmentünk Norvégiába meglátogatni <a href="http://isolde.hu" target="_blank">isoldét</a> és
Brightot, akik csodás házigazdák voltak. Norvégia déli partvidéke nagyon
élhető, ahol a rengeteg erdőfolt között elektromos autók suhannak az utakon és
zümmögő robotfűnyírók motoznak a házak előtt, mint egy nem lepusztult
retrojövőben. Jártunk festői kavicsos tengerpartokon, viking skanzenben,
természetvédelmi területen, felmásztunk dombokra, kőkori faragványokat őrző
sziklákra meg egykori náci bunkerekre, bármikor visszamennék.<p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p>Futottam két félmaratont, ami a tavalyi havonta egy félmaraton
után visszalépés lett volna, ha nem tervezem ilyen könnyűre az évet, de jövőre
ebbe megint bele akarok húzni. És megvolt az első Ultrabalaton-távom is, bár
még csak bemelegítésként. </p>
<p class="MsoNormal">Volt egy lakásfelújítás is, ami nem ért váratlanul, hiszen
egy évvel korábban találtuk ki, és ennyi ideig tartott megszervezni, kitalálni
meg szakikat találni hozzá. Annyira nem volt borzalmas, mint vártam, és azért
annál nehezebb lett, mint reméltem. De már elmúlt, a végeredmény szép, a
többire nem gondolok.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p class="MsoNormal">Közben ismét elkezdtem a már többször előszedett regényemet
és sok mindent helyreraktam az alapozás körül, amiről eddig azt hittem,
teljesen tévesen, hogy már régen kitaláltam. Nyáron határozottan úgy gondoltam,
hogy idén ebből valami megfogható, olvasható kezdemény is lehet, de hát kell
valamit hagyni a következő évtizedre is.</p>
<p class="MsoNormal">Mert aztán jött az ősz, ami mindent elnyelt, akárcsak az év
eleje. Bármennyire átgondoltam az életemet májusban (<strike>és nem árultam több halálpálcát</strike>),
hirtelen szem elől veszítettem mindent, ami addig megvolt, és csak a ködben
tapogatózás maradt. Viszont ha a ködre gondolok, akkor
legalább kellemes emlékek is eszembe jutnak, ugyanis október utolsó napjaiban
elmentünk Kőszegre, ahol a lehető legfestőibb ködben gyalogoltuk végig a
Kéktúra lokális szakaszait, néha olyan utakon, amelyek felvittek a felhők fölé,
ki a napsütésbe, ahol kék volt az ég, és azt hiszem, ezt a képet kell idetennem
a végére – a közhelyesség gyanúját kockáztatva –, amolyan pozitív zárásként, hogy
a jövőbeli énemet felkészítsem erre a gondolkodásra.</p>brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-79946402840116899682021-12-31T13:48:00.002+01:002021-12-31T13:57:12.539+01:00(évzárás, önreklám, szivarforma léghajó) <p><br /></p><p>Árnyék nélküli fegyenc, büntetőtelep az ismert világ végén,
minisztériumi varázslók és élő tündérkardok – ezek mind szerepelnek abban a
történetemben, amely <i>Az Eigengrau</i>
címet kapta, és <i>Az év magyar science
fiction és fantasynovellái 2021 </i>című antológiában jelent meg novemberben.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p>A Gabo kiadó sorozata már évek óta fut, és olvasóként minden
eddigi kötetét szerettem, így komoly büszkeséggel tölt el, amiért bekerülhettem
az idei válogatásba. Arról nem is beszélve, hogy egy évtizednyi baráti
viccelődés, <i>miértnemírsz</i>, füzetekben
gyűlő töredékek, abbahagyás, újrakezdés és kreatív önutálat után végre megjelenni
már önmagában erős érv a blog ideiglenes feltámasztására: ha itt, ahol a
tartalom jelentős része főleg arról szólt, hogy mit <i>nem</i> írok, nem számolok be erről a megjelenésről, akkor karmikus
csapást zúdítok a nyakamba.</p>
<p class="MsoNormal"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgVgKhb5flxxWavTViPPI_7hTAr-WdhpIJoqTd6I0JNURhUAKfwshPaK_6nNzLmNixIfdZnUWdAlyYxiizxs7yyxRlVBTYFtVkWzgW4cqBZqezGJhFNDevI9-5ZiSwRtzU_cYgX6bmeFNh-DBgAcXAVooCWle0PnJn6eoq2LEBYcxwbOAh8u0c=s422" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="422" data-original-width="280" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgVgKhb5flxxWavTViPPI_7hTAr-WdhpIJoqTd6I0JNURhUAKfwshPaK_6nNzLmNixIfdZnUWdAlyYxiizxs7yyxRlVBTYFtVkWzgW4cqBZqezGJhFNDevI9-5ZiSwRtzU_cYgX6bmeFNh-DBgAcXAVooCWle0PnJn6eoq2LEBYcxwbOAh8u0c=s320" width="212" /></a><i>Az Eigengrau</i> megszületése
bizonyos értelemben maga is egy történet, ahol én voltam a kelletlen
főszereplő, bár az én életemben talán kevesebb a bürokratamágia meg a
fenyőerdő. Sokáig tartott megírni, rengetegszer kezdtem el újra, hogy az
állandóvá kövesedett pár bekezdésre végre rá tudjak építeni egy olyan novellát,
ami nem dől össze két oldal után. A koncepció nem volt túlzottan íróbarát
(remélem, az olvasókat jobban kíméli, bár vannak kétségeim), de abból nem
bírtam engedni, bármennyire is szerettem volna egy idő után inkább valami
végtelenül egyszerűre cserélni. Végül megszületett, elsősorban két nagyon
fontos embernek köszönhetően, akik egymástól függetlenül bíztak benne és
motiváltak és segítettek (nagyon köszönöm Kingának és Csillának), ezért a
2021-et úgy zárhatom, hogy idén végre megjelentem egy teljesen saját írással.</p>
<p class="MsoNormal">Így kezdődik:</p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>"A szivarforma
léghajó a hóvihar utáni reggelen érkezik a völgybe, a császári légikikötő
maradványai közé. A minisztériumi küldöttség elgyötört tagjain kívül több láda
eperkonzervet hoz Kalamona városállamából, valamint vastablettákat,
gramofonlemezeket és Augustus Herbst árnyékát."</p>
<p class="MsoNormal">Ha érdekesnek tűnik, <a href="https://www.gabo.hu/hu/szorakoztato-irodalom/2949-az-ev-magyar-science-fiction-es-fantasynovellai-2021-9789635662241.html" target="_blank">itt a link a kiadó oldalára.</a></p><p class="MsoNormal"><a href="https://moly.hu/konyvek/kleinheincz-csilla-roboz-gabor-szerk-az-ev-magyar-science-fiction-es-fantasynovellai-2021" target="_blank">Molyos adatlap</a></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p>brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-13871246080865631902021-01-14T11:29:00.004+01:002021-01-14T11:32:03.654+01:00 (dublin in the rain is mine)<p>"<a href="https://youtu.be/aiLk6G5N-3Y" target="_blank">Dublin in the rain is mine</a>", énekli a Fontaines D.C. nevű ír
poszt-punk zenekar, én meg csak egyetértően bólogatok, pedig az eddigi utolsó látogatásom
idején, 2019 nyarán talán egyszer ha csöpögött az eső Dublinban, és főleg a kánikulára
emlékszem. 2012 húsvétján kristálytiszta, szeles, csikorgóan hideg idő volt, szintén
nem túl csapadékos. Valószínűleg a legelső alkalom hagyott bennem ilyen mély
nyomokat, amikor 2008 októberében a vízszintesen szakadó esőben leszálltam az
O’Connell Streeten a buszról, és az időjárás végig kitartott még aznap, így az
este egy pontján úgy dohányoztam egy pub ajtajába húzódva az esőfüggöny háttere
előtt, mintha egy klasszikus noir statisztaszerepére gyakoroltam volna. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOLK_r0ozuTbiDAN0Iduho83GFQu3Lk484uImpTY6pkMiQqnKooEeaESjbkDjWG6iWE1lQQ2QJciRyZHmOqo5ei_60zmWhL-ucGgd5ap8eu47w_QWsysC5BHlV0VyCEcS_Icehkw/s2048/20190713_180927.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOLK_r0ozuTbiDAN0Iduho83GFQu3Lk484uImpTY6pkMiQqnKooEeaESjbkDjWG6iWE1lQQ2QJciRyZHmOqo5ei_60zmWhL-ucGgd5ap8eu47w_QWsysC5BHlV0VyCEcS_Icehkw/s320/20190713_180927.jpg" /></a></div><p class="MsoPlainText">De elkalandoztam, szóval vissza 2019 júliusához, amikor határozottan
nem szakadt az eső Dublinban, ellenben csodálatos nyár volt, 26 fok körül, ami
teljesen kiakasztotta az országot. Sokat gondolkodtam azon, érdemes-e 2021
januárjában 2019-ről írni. Tavaly ezt még legalább el lehetett kenni azzal,
hogy előző évben történt, most meg már ennyi relevanciája sincsen, de mivel továbbra
sem lehet sehova sem menni, én meg hajlamos vagyok a múltban élni, folytatom a
mászkálást a <s>képzelt</s> távoli országokban. Jönnek a másfél évnyi mentális
szelekció eredményeként összehordott pillanatfelvételek, ír pubok, titkos helyek,
álskótfelföld és rejtett udvarok. Meg sok minden más.</p>
<p class="MsoPlainText"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj06o1SUSkZkC2_LWo_KMUfmAjtY-8UzzuRMTKumyfYTkEV9B_fNv0FRAB_Pj6tfGoG6yeT2q36u6HZ6fwdEJJcgAzsXweFMzg55EoxObjm7s20OTgM0RXpeUa-sXnGnbC8i3XrvQ/s2048/20190713_154920.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj06o1SUSkZkC2_LWo_KMUfmAjtY-8UzzuRMTKumyfYTkEV9B_fNv0FRAB_Pj6tfGoG6yeT2q36u6HZ6fwdEJJcgAzsXweFMzg55EoxObjm7s20OTgM0RXpeUa-sXnGnbC8i3XrvQ/s320/20190713_154920.jpg" /></a></p><p class="MsoPlainText">Furcsa út volt ez. Az akkori lelki háborgásom kellős közepére
esett, <a href="http://brainoiz.blogspot.com/2020/06/tudom-mit-tettel-tavaly-nyaron-izland.html" target="_blank">az izlandi kaland</a> után pár héttel, amikor ugyan még az aktuális hullámhegy tetején
egyensúlyoztam, de annak már a legszélén, ahonnan aztán hamarosan meg is
indultam lefelé. Utólag is hatalmas hálám <b>Vidnek</b>, aki türelemmel és empátiával viselte
a hangulatingadozásaimat, mindeközben meg maga volt a tökéletes házigazda, biztosította
a vendégszobát, a kávét, néha a fekete macskát (ha a fekete macska is úgy
gondolta), és mivel időközben tősgyökeres dublinivá vált, olyan idegenvezetést
adott, hogy azóta is ámulva emlegetem.</p><p class="MsoPlainText"><o:p></o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP3zflimb7ASbjsRxApiDhNjkxrjuVpPs32CvnoJGi0E-Qv3pfi9ah4_gEsVUTY6U25yRLVMmnPFGpqm4W3eufUXGLqdL3uYFSlZWJozw7TISfYOERGi0JfGiLC-HaCUrQDCscMA/s2048/20190714_121903.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP3zflimb7ASbjsRxApiDhNjkxrjuVpPs32CvnoJGi0E-Qv3pfi9ah4_gEsVUTY6U25yRLVMmnPFGpqm4W3eufUXGLqdL3uYFSlZWJozw7TISfYOERGi0JfGiLC-HaCUrQDCscMA/s320/20190714_121903.jpg" /></a></div><br /><p></p>
<p class="MsoPlainText">A kevésbé turistajellegű városnézésnek számomra mindig
fontos eleme, hogy olyan helyeken kell inni, ahol főleg a helyiek teszik
ugyanezt (de még nem bicskáznak meg azért, mert idegen vagy), és Vid törzspubja ennek a definíciónak tökéletesen megfelelt. A pandémia idejéből
visszanézve nevetségesen nosztalgikusnak érződik az emlék, hogy az alacsony,
félhomályos helyiségben nyüzsgő tömegben könyökkel kell utat törni a fapultig,
majd kikérni a Guinesst, de mit meg nem adnék most ezért. Illetve továbbra is
fenntartom, hogy a Guinessnek finomabb íze van Dublinban, mint bárhol máshol,
ami persze lehet egyszerű belemagyarázás is. Ha viszont sör és tipikus turizmus,
akkor be kell vallanom, a Guiness-gyárat harmadik alkalommal is az utolsó
pillanatban kihagytam a programból, helyette elmentünk a Jameson-főzdébe, mert
hát whiskey. Kicsit többre számítottam egy rövid, interaktív múzeumi
látogatásnál, de annak érdekes, és legalább ittunk utána a bárban kóstolót. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7PenRZerXrhY3SVKN09VfVHlm6RZkmJAQICS79Z2RsIj9XOQM1VLergeByJdxDdP9_904NspjuWpx8J5zgzgm-7uHNl_I1SOdblbOppVRQUCJigK0FcYg-l51rPWZu9HSOARDsw/s2048/20190714_121754.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7PenRZerXrhY3SVKN09VfVHlm6RZkmJAQICS79Z2RsIj9XOQM1VLergeByJdxDdP9_904NspjuWpx8J5zgzgm-7uHNl_I1SOdblbOppVRQUCJigK0FcYg-l51rPWZu9HSOARDsw/s320/20190714_121754.jpg" /></a></div><br /><p></p>
<p class="MsoPlainText">Mivel ennyire alkoholcentrikusan indítottam, akkor a titkos
koktélbárt sem hagyhatom említés nélkül, ahová Vid vitt el. Elsőre ez egészen
urban fantasysen hangzik (elmozdítható fogas az étterem sarkában, megnyíló
falrész, múltba vezető pincejáratok, részeg tündérek, satöbbi), de a valóság is
hangulatos. Az ember lefoglal egy időpontot, aztán kap emailben egy kódmondatot,
egy címet meg egy telefonszámot. A cím egy teljesen jellegtelen kapu Dublin
belvárosában, ahol az ember kissé bizonytalanul felhívja a számot, hátha valami
tévedés az egész, a köszöntés után bemondja a titkos mondatot, mire megkapja a
kapunyitó kódot. Az ajtó mögötti boltíves átjáró és a teljesen átlagos kukák
sorfala ismét előhozza a bizonytalanságot, aztán pár lépés múlva ott van egy
tágas udvar, egy lépcső, a tetején vasajtó, elhúzható kisablakkal, mint a
szesztilalom idején Amerikában, és pontosan erre az élményre hajaz a koktélbár belseje
is, a fotelek szövetétől a falilámpákon át. A koktélok is jók, de ez szinte
másodlagos az élmény mellett. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLSAb5dx8WTi39olP57_3_IFQiMhVRFip2z0TokDBobPdfscQM0quVT7uKfsZ-ibkK8WgSCBD_q4sC1dt6S1gY8jLLeMJ3vNBKWPNOYfaZnyh5Ahdg1fIdjX9erExrW1cfQGlEPg/s2048/20190713_210354.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLSAb5dx8WTi39olP57_3_IFQiMhVRFip2z0TokDBobPdfscQM0quVT7uKfsZ-ibkK8WgSCBD_q4sC1dt6S1gY8jLLeMJ3vNBKWPNOYfaZnyh5Ahdg1fIdjX9erExrW1cfQGlEPg/s320/20190713_210354.jpg" /></a></div><br /> Ha már titkos helyek, kiderült, hogy Vid ezeket valójában
gyűjti. Például már az út tervezgetésekor felvetette, hogy majd menjünk el enni
a pizzabuszhoz, amire látatlanban rábólintottam (bármi is legyen egy pizzabusz,
szerepel a nevében a pizza, szóval csak jó ötlet lehet). Ez a gyakorlatban úgy
nézett ki, hogy Vid városnézés közben egyszer csak belépett egy teljesen
átlagos pubba, benyitott egy teljesen átlagos ajtón, ami mellett bármikor elsétáltam
volna, és a két téglafal közötti szűk átjárón kijutottunk egy egyáltalán nem
átlagos belső udvarba, középen egy átalakított emeletes busszal, ahol a
vezetőfülke helyén sütötték a rendkívül finom pizzát, az emeleten és az udvaron
lehetett enni, a pubban meg vehettünk sört. Tökéletes élmény volt egy szombati
nyári délutánra. Sajnos, mint megtudtam, azóta elbontották a helyet, vagyis
tényleg volt az élményben valamiféle titkos exkluzivitás, és ezek szerint nem
csak itthon <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>darálnak be remek
underground helyeket városfejlesztés címszó alatt. <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEii7Sf3mNTCYH7W0lJ5h9d47CsF7ZfzSrj3BGZCvgcNoRJR96BcN0-jGRuEU9Aa8u0uz5Bdi0JBFZecunydv9nECYx2TEUrkoQtbOHBSUgOjRKOECLRBkOLVWtHV5IzrKWShwF26Q/s2048/20190713_142856.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEii7Sf3mNTCYH7W0lJ5h9d47CsF7ZfzSrj3BGZCvgcNoRJR96BcN0-jGRuEU9Aa8u0uz5Bdi0JBFZecunydv9nECYx2TEUrkoQtbOHBSUgOjRKOECLRBkOLVWtHV5IzrKWShwF26Q/s320/20190713_142856.jpg" /></a></div><p class="MsoPlainText">Persze nem csak pubokban fordultam meg, csak azokról
sokkal izgalmasabb írni. Kiderült, hogy az előző két alkalommal valamiért
kihagytam Dublin ikonikus könyvesboltját, a négyemeletes Hodges Figgist, szóval
ezt pótolnom kellett (párszor), benéztem menő antikváriumokba és természetesen a
Forbidden Planetbe is (párszor). Elmentünk futni a Phoenix Parkba, ami egy
részen már sokkal inkább a szabad természet, mint kiépített terület, és a korai
időpont dacára sajnos nem láttam a szabadon mászkáló dámvadakat, ezért ezt még
pótolni kell valamikor. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwBSy3kykoWWWJ-QnPzG4xzHfifC6IbWT7tP1Nlc9LHclYCOTNra0mUCZRfp32l5mFaJDh5-eAYl1OUDJcj7gn2cJjtVoVXmnQvvE1z3EtgdYjjSMu5jp5mYDj3HGqmEe9QeWedQ/s2048/20190713_134004.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwBSy3kykoWWWJ-QnPzG4xzHfifC6IbWT7tP1Nlc9LHclYCOTNra0mUCZRfp32l5mFaJDh5-eAYl1OUDJcj7gn2cJjtVoVXmnQvvE1z3EtgdYjjSMu5jp5mYDj3HGqmEe9QeWedQ/s320/20190713_134004.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p>
<p class="MsoPlainText">Végigjártuk a Chester Beatty-múzeumot (excentrikus
milliomos felhalmozott kincsei az ókortól a Távol-Keletig), illetve
mindenképpen meg kellett néznem a Nemzeti Múzeumban a tőzeglápokból kiásott
múmiák kiállítását. Bekukkantottam a Dublin Castle lezárt udvarára, ahol Tana
French „Dublin Murder Squad” krimisorozatának fiktív főhadiszállásának kellene
lennie, és kiderült, hogy ebben a városban szinte lehetetlen nem ízléstelen
hűtőmágnest venni ajándékba, ezúton is elnézést a hógömbös-leprikónos-lóherés-zenélő
hűtőmágnesek kedvelőitől. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnlNLVgj_t6qdWr06maib9yCy-APzkjQ6AscQnCVb9dxzIpKhTPb1K_RhcsECCWhGkAhqfujboENlMBepEhnyK3Ye06ppk3X3lN1HGOu6aY7Yri2ITOqS-2D1WXjfxUDZ41NKDYg/s2048/20190716_120348.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnlNLVgj_t6qdWr06maib9yCy-APzkjQ6AscQnCVb9dxzIpKhTPb1K_RhcsECCWhGkAhqfujboENlMBepEhnyK3Ye06ppk3X3lN1HGOu6aY7Yri2ITOqS-2D1WXjfxUDZ41NKDYg/s320/20190716_120348.jpg" /></a></div><br /><p></p>
<p class="MsoPlainText">Mindeközben rengeteget gyalogoltam, egyszer csak
elkezdtem sorban lefotózni a gyönyörűen megfestett köztéri közlekedésirányító
szekrényeket, vagy bármi is legyen a traffic light control box magyar neve.
Ezeket a szürke, jellegtelen fémdobozokat a Dublin Canvas nevű közösségi
projekt keretein belül különböző művészek festik színesre 2015 óta, és a végeredmény
hihetetlenül feldobja a városképet. Meg vadászni is jó rájuk.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6pdIDHKSaE2lx6w6qcb6QXf55pW7rIndqK3rB0Mbe1B2blpa7cULKF3kibX2_NWj6ELkg4X2Iz_2idTOzu9xe-J_P3MPTByPC_n_f-3FtvX0q5jJItLkjoGcMKqYP5R_u6aleZg/s2048/20190714_152459.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6pdIDHKSaE2lx6w6qcb6QXf55pW7rIndqK3rB0Mbe1B2blpa7cULKF3kibX2_NWj6ELkg4X2Iz_2idTOzu9xe-J_P3MPTByPC_n_f-3FtvX0q5jJItLkjoGcMKqYP5R_u6aleZg/s320/20190714_152459.jpg" /></a></div><br /><p class="MsoPlainText">Mivel mindenképpen ki akartam mozdulni Dublinból, az
egyik nap lusta módon befizettem egy csoportos kirándulásra, így legalább nem
kellett szenvednem a távolsági közlekedéssel a semmi közepére. Nem is
szenvedtem, és kaptam grátiszként egy jó fej idegenvezetőt, aki tényleg bármiről
szórakoztatóan tudott beszélni, a véres legendáktól kezdve a kánikulahelyzetről
Írországban. </p>
<p class="MsoPlainText"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRB4ssXw7no0Run42ZeDNhHo1u812cIR5rGPc5sD20_Bgok8M2qAkuounpIysqOiK45Rc1RuVOe_sKvrdRBUokO4RL466Zj3y93Vi8WZwwm-DFsyuvAIETNsnPFHcolZJo1GoRng/s2048/20190715_103433.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRB4ssXw7no0Run42ZeDNhHo1u812cIR5rGPc5sD20_Bgok8M2qAkuounpIysqOiK45Rc1RuVOe_sKvrdRBUokO4RL466Zj3y93Vi8WZwwm-DFsyuvAIETNsnPFHcolZJo1GoRng/s320/20190715_103433.jpg" /></a></div>Az első megálló Glendalough volt, ahova egészen
képeslapszerű tájon vezetett az út, dombok, tanyák, sövények, erdőfoltok között.
Glendalough egyrészt egy hatalmas tó egy gyönyörű völgyben, másrészt egy
impozáns, középkori kolostorkomplexum romjai a<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>jellegzetes, tűszerű tornyokkal. Jutott egy óra a sétára a környéken,
ami pont arra volt elég, hogy rájöjjek, ide még vissza kell jönni egy nagyobb
túrára. Innen folytattuk az utat a Sally Gap felé, ami egy hegyi hágó pazar
kilátással meg kopár dombtetőkkel, és mivel kiköpött mása a Skót-felföld egyes
részeinek, itt forgatták a Braveheart című film néhány jelenetét, majd a kötelező
fotózást letudva innen mentünk tovább Kilkennybe, ami egy kedves kis ír város,
kastéllyal, katedrálissal meg egy parányi belvárossal. <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvDtGGz0iuio9R6SR9OC2Wo2VgqVqvFOCgGfTDer76Mmr3XEgc3AYuWFpB5GrcJwNsSrSfECny5mdKCV2vF26SQTAOQW54laCCp6z8Szx3BUX4SlxOJL7PfBh7FvK4NWfAhas21A/s2048/20190715_111426.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvDtGGz0iuio9R6SR9OC2Wo2VgqVqvFOCgGfTDer76Mmr3XEgc3AYuWFpB5GrcJwNsSrSfECny5mdKCV2vF26SQTAOQW54laCCp6z8Szx3BUX4SlxOJL7PfBh7FvK4NWfAhas21A/s320/20190715_111426.jpg" /></a></div><p class="MsoPlainText">Hát szabadjon ennyit a nem esős Dublinről, ahova továbbra
is szeretnék majd visszamenni, amint lehet. Elég sok mindent kipipáltam már, de
akad még mit nézni, azt hiszem. A titkos helyekről nem is beszélve.</p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Courier New"; font-size: 10pt;"><o:p> </o:p></span></p>brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-50763847578558560232020-12-16T11:52:00.001+01:002020-12-16T11:52:05.216+01:00(travelling without moving)<p>Szeretek utazni, új helyeket megismerni, de legfőképpen idegen városokban szeretek keveregni, ami az én esetemben nagyjából úgy fest, hogy nagyvonalúan belövök magamnak egy célpontot, aztán indulás, és majd egyszer eljutok oda, ahova menni akartam. Vagy nem, de az sem számít, sodródok, bámészkodok, néha fotózok is persze, de leginkább hagyom, hadd zubogjon át rajtam minden, a memóriám később úgyis módszeresen szelektál, és ami megmarad, felcímkézve kis fiókokba kerül. Illatok meg szagok, színek vagy a színek hiánya, hangok, zajok, textúrák és formák, kupolák, tornyok, üvegmonolitok, ösvények a parkban, lakóhajók a vontatócsatornák mentén, a hidak közé nyomakodó köd, tócsává gyűlt tengervíz a parton, eső a macskaköveken, a kilátás egy kávézó ablakából, egy régi pénzbedobós telefon egy kocsma mellékhelyisége mellett. </p><p>2019-ben az utazás, mint annyi minden más, nehezen akart működni, pedig mehettem volna sokkal több helyre, messzebbre, hosszabban, de nem számít, így alakult, és rettenetesen örülök annak, ami összejött. A 2020-as év ezzel ellentétben úgy indult, hogy január végén már úticélokat húzogattam le a listáról, mert sem időben, sem anyailag nem fértek volna bele, aztán paff, beütött a világjárvány, minden felborult, és rendkívül szerencsésnek érzem magamat, amiért kétszer így is kijutottam külföldre, meg sikerült némi belföldi turizmust is beerőltetni a szűkös keretek közé.</p><p>Viszont egyre jobban hiányzik az utazás, amit abból is érzek, hogy az agyam elkezdte kitúrni azokból a kis fiókokból a sok felcímkézett kacatot. Jó volt a tavalyi izlandi utat előszedni, de gondoltam, ennyi volt, mégiscsak vicces egy-másfél év késéssel leírni az élményeket. Viszont most, hónapokkal később egyre többször jut eszembe, hogy kicsit úgy éreztem magamat közben, mintha ismét utaztam volna, szóval az év kifutó szakaszában még két alkalomra visszaugrok a tavalyba, mert szeretnék tengerpartot, titkos koktélbárt, lovagvárat, kocsmát, kávézót, folyót és kastélyt látni újra. </p>brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-85390276796205126252020-10-01T08:44:00.002+02:002020-10-01T08:44:45.860+02:00 (tudom, mit tettél tavaly nyáron: izland, utolsó rész)<p><span style="background-color: white; color: #555544; font-family: tahoma, "Trebuchet MS", lucida, helvetica, sans-serif; font-size: 13px;">(<a href="http://brainoiz.blogspot.com/2020/06/tudom-mit-tettel-tavaly-nyaron-izland.html" target="_blank">Előzmények</a></span><span style="background-color: white; color: #555544; font-family: tahoma, "Trebuchet MS", lucida, helvetica, sans-serif; font-size: 13px;">, első rész)</span></p><p><span style="color: #555544; font-family: tahoma, Trebuchet MS, lucida, helvetica, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 13px;">(<a href="http://brainoiz.blogspot.com/2020/07/tudom-mit-tettel-tavaly-nyaron-izland.html" target="_blank">Előzmények</a>, második rész)</span></span></p><p>Miközben az izlandi utat tervezgettem, többen a lelkemre
kötötték, hogy a belföldet legalább egy bepillantás erejéig mindenképpen látnom
kell. Ez viszont nem olyan egyszerű, oda terepet bíró autó kell, vezetős rutin,
meg némi leleményesség, ha mondjuk váratlanul át kell kelni egy megáradt folyón.
Mivel ezekkel egyáltalán nem rendelkezem, indulás előtt inkább befizettem egy
szervezett kirándulásra, és az utazásunk
negyedik napján, miközben lucia és sulemia elmentek felfedezni Reykjavík
környékét, egy terepjáró busszal, kis létszámú csoporttal elindultam megnézni
Landmannalaugart.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwIUp1XwWBWr4nzZMEK5tKx94bIcATXzzfgqco_47FL2aHDmWKXBVUtcyo1mWnceBtXy3jw98u4cFl5W38NoaL9ZmEtCMjW32VGYV9Nnkw_iqmIoz1NOzQipDMyV8nALey25rhxA/s2048/IMG_20190616_191011_197.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwIUp1XwWBWr4nzZMEK5tKx94bIcATXzzfgqco_47FL2aHDmWKXBVUtcyo1mWnceBtXy3jw98u4cFl5W38NoaL9ZmEtCMjW32VGYV9Nnkw_iqmIoz1NOzQipDMyV8nALey25rhxA/s320/IMG_20190616_191011_197.jpg" /></a></div><br /><p>Landmannalaugar egyike azoknak a teljesen hihetetlen
tájaknak, amelyek annyira földönkívülinek tűnnek, hogy a nagyobb költségvetésű
filmekben különösebb utómunka nélkül használják fel idegen világnak. Odajutni sem
annyira egyszerű: a busz nagyon sokáig robog a Ring Roadon, aztán egyszer csak
lehajt egy jellegtelen, poros dűlőútra, és onnantól kopár dombok között, fekete
lávamezők közepén, sekély folyókon átgázolva zötyög legalább egy órát, majd
megérkezik egy lapály szélére, ahol van két épület meg egy sátraknak kijelölt
terület, és ennyi. És ezután kezdődik a lényeg, mert innen indulnak a látóhatár
felé a színes dombok.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzIxWTI0knPfDD7q9Bqw9zGI15P2BjO8HO9Maa5ftudzBD7Ed_Z0qITGH-GHOxaEBQwq9h3Jb8gDHQqt74IjHM7ED0DFLOzk6TRCorafgEdKJzumPtCfDd13zpdwAACZv9O9PW3g/s2048/IMG_20190616_190425_145.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzIxWTI0knPfDD7q9Bqw9zGI15P2BjO8HO9Maa5ftudzBD7Ed_Z0qITGH-GHOxaEBQwq9h3Jb8gDHQqt74IjHM7ED0DFLOzk6TRCorafgEdKJzumPtCfDd13zpdwAACZv9O9PW3g/s320/IMG_20190616_190425_145.jpg" /></a></div><br /><p>Landmannalaugar különlegessége, hogy a hőforrásokban gazdag
területen a különleges vulkáni kőzeteknek hála mindenféle színárnyalatokban
pompázik a táj, kék, vörös, zöld, sárga, rózsaszín és barna sávok csíkozzák a
domboldalakat (van, ahol alig észrevehető, máshol lenyűgözően szép, néha pedig kifejezetten
habos-csokis édességek kupacára emlékeztet az összhatás.) A vezetett túra nagy kört tesz meg,
szurdokokon át, emelkedőkön fel visz az egyik magasabb pontra, a Brennisteinsalda,
azaz „kénes hullám” nevű kékes-rózsaszínes sziklaoromra, ahonnan be lehet látni
a gőzoszlopokat fújtató tájat. Nincsenek utak, parkolók, kacatboltok és büfék,
csak az érintetlen hegyek. Az izlandiak nagyon bölcsen korlátozzák a napi látogatók
számát is, és ugyan el lehet indulni több napos túrákra a vadonban, az
egyszerre drága és nagyon puritán szórakozás, szóval a legtöbben úgy tesznek,
mint én, és egy napra jönnek, meg ez is többnek érződött.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifV-lmMLwoLvC-ufmipeohxG_i3CCBanxcFAJUV3HADjNa4pj40-rBvt0lIQPechGhujEj30XTj6fxWdQ3rsHMGQeF-anVJ2b5tkst9YJpDzAdWRqHAAsgKFim10e-mTrsc81g8w/s2048/IMG_20190616_190653_024.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifV-lmMLwoLvC-ufmipeohxG_i3CCBanxcFAJUV3HADjNa4pj40-rBvt0lIQPechGhujEj30XTj6fxWdQ3rsHMGQeF-anVJ2b5tkst9YJpDzAdWRqHAAsgKFim10e-mTrsc81g8w/s320/IMG_20190616_190653_024.jpg" /></a></div><br /><p class="MsoNormal">Amikor aznap este Reykjavíkban leszálltam a
buszról a Hallgrímskirkja impozáns tömbje mellett (luteránus templom, Izland
egyik legmagasabb épülete, ami leginkább egy betonból kiöntött art deco <i>űrrakétára</i> emlékeztet), még találkoztam
útitársaimmal, hogy megnézzük a fővárost. Gyorsan kipróbáltuk a leghíresebb
helyi gasztrospecialitást – igen, aki a hot dogra tippelt, nyert, ami itt amúgy
bárányból készül és amúgy tényleg finom –, alaposan elidőztünk egy könyvesboltban,
mert azt mindenhol muszáj, főleg abban az országban, ahol a statisztikák
szerint minden tizedik lakó publikált szerző, mászkáltunk az utcákon,
szégyenszemre nem néztük meg a földalatti nyilvános vécéből átalakított
punkmúzeumot, mert tíz perc múlva zártak, kicsit hallgattuk a sirályvijjogást a
kikötőben, majd a szállásra menet még meglátogattuk a Perlant a város fölé
emelkedő dombon. Ez az izlandi természeti kincseket bemutató múzeum és egy planetárium
egyben, de mi csak a hatalmas üvegkupola tetejére mentünk fel, ahonnan 360
fokos panorámában lehet gyönyörködni – és máris megint késő éjjel lett, bár
ebből semmi sem érződött.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDwDF3DWOyz6mHvCsLUqG0Vjfbz_V6rs_66xzKxa3pCRscseD_sWbJUfUW5AQ0YawArshIW55dibhS1nZxeheBPW8QExSyNlQowtVmJ62s_7uVbjf3GzMLV5yL5K1S8YEM3wIPZA/s2048/IMG_20190616_090019_478.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1638" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDwDF3DWOyz6mHvCsLUqG0Vjfbz_V6rs_66xzKxa3pCRscseD_sWbJUfUW5AQ0YawArshIW55dibhS1nZxeheBPW8QExSyNlQowtVmJ62s_7uVbjf3GzMLV5yL5K1S8YEM3wIPZA/s320/IMG_20190616_090019_478.jpg" /></a></div><br /><p class="MsoNormal">Az utolsó napra még beiktattunk egy kirándulást
északnyugatra, a Snæfellsjökull Nemzeti Parkba (bevallom, erre a névre mindig
rá kell keresnem, hogy ne rontsam el a helyesírását), ami egy hatalmas
félsziget, középen a névadójával, a nyáron is hóval fedett, roppant vulkánnal. Ez
sincsen túl közel a fővároshoz, ráadásul a part mentén végigautóztuk az egész
félszigetet, hogy este bezárjunk egy teljes kört, így ez is egész napos program
lett, de nagyon megérte, ráadásul hihetetlenül változatos tájakra vetődtünk
közben. Az út első felében zöld lapályon, felhőbe burkolózó hegyek között
autóztunk, mintha csak a Skót-felföldön járnánk, fotózkodtunk lávamezőn,
tükörsima hegyi tavak mellett meg egy kis halászfaluban. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0aM_A5jj_ZmPPLgj_9UqQGp_SQ3ggDLByUF8XP5pUL7nljIKR2Vn41Bk8JhWqm0neFwqL_yx6lCAKCIoGlPlpyzyqs4p35Jbn4MPDj2LM7QxCpFAGXI_oN2RKXO1eGqwvAO5jAw/s510/IMG_20190617_214310_972.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="510" data-original-width="510" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0aM_A5jj_ZmPPLgj_9UqQGp_SQ3ggDLByUF8XP5pUL7nljIKR2Vn41Bk8JhWqm0neFwqL_yx6lCAKCIoGlPlpyzyqs4p35Jbn4MPDj2LM7QxCpFAGXI_oN2RKXO1eGqwvAO5jAw/s320/IMG_20190617_214310_972.jpg" /></a></div><br /><p class="MsoNormal">Így érkeztünk meg a
Kirkjufellhez, ami egy hatalmas varázslósüvegre emlékeztető, magányos hegy a
tengeröbölben, egy (természetesen) rendkívül fotogén vízesés szomszédságában,
és a fövenyt ellepő hínárszőnyegen egyszerűen nem tehet mást az ember, elmereng
a világ dolgain az írókat annyira jellemző, felhős mélabúval a homlokán, hogy
Rejtő Jenőt idézzem, bár lehet, hogy ezt más nem csinálja, csak én.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8P1S_YRDg5u9rIMqmdBjdCiAtv83AkEPqyUZuH7FwWXT6giA1iqJ_T3l8HUqOpFGmNaL4hYOdHF_mGoXuN4H7b_RfCgjGsskL9B3zojTxRddcgO4Z2mUZAvsN0s8dDUL29kwqfw/s2048/20190617_144247.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8P1S_YRDg5u9rIMqmdBjdCiAtv83AkEPqyUZuH7FwWXT6giA1iqJ_T3l8HUqOpFGmNaL4hYOdHF_mGoXuN4H7b_RfCgjGsskL9B3zojTxRddcgO4Z2mUZAvsN0s8dDUL29kwqfw/s320/20190617_144247.jpg" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAV3pHJ807qALA9YbBkNQ1rH26Nrawz56hHApF2MSm2J_quwpisGmO-H8bbhU9mCYUzsNOTb0TlpiZuPWjIbP5wBLfXnlUEn1QoJ-2jaoCDsSuMUOREVuT_Hw7eFq4OfDzpKuFaw/s2048/20190617_145133.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAV3pHJ807qALA9YbBkNQ1rH26Nrawz56hHApF2MSm2J_quwpisGmO-H8bbhU9mCYUzsNOTb0TlpiZuPWjIbP5wBLfXnlUEn1QoJ-2jaoCDsSuMUOREVuT_Hw7eFq4OfDzpKuFaw/s320/20190617_145133.jpg" width="320" /></a></div><br /><p class="MsoNormal">Aztán átértünk a félsziget másik felébe, és egy dűlőúton
ledöcögtünk az eldugott Skarðsvík-öbölbe, ahol türkizkék a tenger és világos a
homok, ami olyan érzés volt, mintha váratlanul átkerültünk volna egy mediterrán
országba. Itt könnyedén eltöltöttünk pár órát, mert egyszerűen nem lehetett ott
hagyni ezeket a színeket (meg továbbra is hétágra sütött a nap és iszonyúan
fújt a szél).</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLw96KNqagjlONPXxhyphenhyphenBfv4DYMMo_YHLt4uE6RXroVnctd-6N1N2xWQASUYljH4qR2Vq0k5wq7ESrQzC_SvGgaC8WDqujrQUNENrhf9S7scM-PGpqB262uWRc9bL1iWfhhqOevTg/s1080/IMG_20190617_214914_117.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLw96KNqagjlONPXxhyphenhyphenBfv4DYMMo_YHLt4uE6RXroVnctd-6N1N2xWQASUYljH4qR2Vq0k5wq7ESrQzC_SvGgaC8WDqujrQUNENrhf9S7scM-PGpqB262uWRc9bL1iWfhhqOevTg/s320/IMG_20190617_214914_117.jpg" /></a></div><br /><p class="MsoNormal">Végül nagy nehezen elszakadtunk, de hamarosan újra meg kellett
állnunk egy másik fövenyen. Az nem volt ennyire elrejtve, ellenben festői
sziklatornyok magasodtak a vízben és egy 1948-ban hajótörést szenvedett teherhajó
rozsdás maradványai borították a partot, a mai napig érintetlenül, ami, mint
kiderült, koncepció. (Mielőtt elfelejtem, a két föveny meglátogatása között még
felkapaszkodtunk egy kisméretű, felrobbant vulkán tetejére is a vulkánt
fotózni). </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRex2gXdfi_SQPVODEKNNJCBCSQJfe5FRO0wnkHXT7K3pml11pmgJdvOL3-fBwU_w4pEt5Olwq2ErNiqcF9GV3xeHuJ_PvnyjeI9eLM2bm-t69Oc8VFRSChtCU_MHoURdXMfhAIg/s2048/20190617_185413.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRex2gXdfi_SQPVODEKNNJCBCSQJfe5FRO0wnkHXT7K3pml11pmgJdvOL3-fBwU_w4pEt5Olwq2ErNiqcF9GV3xeHuJ_PvnyjeI9eLM2bm-t69Oc8VFRSChtCU_MHoURdXMfhAIg/s320/20190617_185413.jpg" /></a></div><br /><p class="MsoNormal">Itt már annyira fújt a szél, hogy folyamatosan próbálta letuszkolni
az autót a parti útról, és ez csak fokozódott, amikor elhagytuk a kocsi
menedékét egy elhagyatott út végén, egy kihalt tanyaépületnél, és a térdig érő
fűben lebotladoztunk a kihalt tengerpartra, hogy megnézzük, igaza van-e az
internetnek, és valóban vannak-e itt fókák. Nagy meglepetésünkre láttunk többet
is, fotó is van róluk, csak mint kiderült, elég nehéz lubickoló fókát
fényképezni úgy, hogy annak is látszódjon. Mondhatnám, hogy ezután viszont
tényleg nem maradt más hátra, mint visszautózni a szállásra és másnap reggel kimenni
a repülőtérre, ami tulajdonképpen igaz, bár némileg egyszerűsítek, hogy fickándozó
tengeri állatokkal zárhassam le ezt a beszámolót, mint egy kedves, szombat
délutáni tévéfilmet.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlmJb6nmHyXspFq4mplzchgorY8-UaV2WWXzynGi91wb1A-MvjYnr_dy5KJPvPhOmPWTj6l45n2ci6OCPLBrefy7cmIQ3mQZEbTqcs6ki77UWAxQ8LggaTTv6RpGgL9Pxori0dkA/s1080/IMG_20190617_215437_872.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlmJb6nmHyXspFq4mplzchgorY8-UaV2WWXzynGi91wb1A-MvjYnr_dy5KJPvPhOmPWTj6l45n2ci6OCPLBrefy7cmIQ3mQZEbTqcs6ki77UWAxQ8LggaTTv6RpGgL9Pxori0dkA/s320/IMG_20190617_215437_872.jpg" /></a></div><br /><p></p><p class="MsoNormal">A végére azért maradt még néhány teljesen összevissza
gondolat:</p>
<p class="MsoNormal">Sohasem írtam semmiről több mint egy évvel később, ráadásul
úgy, hogy három hónap alatt raktam össze egyetlen beszámolót, még akkor is, ha
ilyen hosszút. Új rekord ez minden értelemben, de tartoztam ezzel a tavalyi
önmagamnak, aki finoman szólva sem volt blogolásközeli lelkiállapotban.</p>
<p class="MsoNormal">Izlandot többször megjárt kollégám tíz évvel ezelőtti képeit
elnézegetve (több célpontot is ő javasolt) valóban eléggé sok a turista a
szigeten (mondom ezt én, aki egy fapados légitársaságnak köszönhetően jutott el
ide), és ahol régebben három ember bóklászott egy vízesés előtt a réten, most
már kötélkorlát terelgeti az érkezőket. Egy évtizede valószínűleg arra is jóval
kisebb lett volna az esély, hogy a Brennisteinsalda oldalában félre kelljen
állni a hegyoldalon, míg elvonul mellettünk egy csapat koreai nyugdíjas,
viszont még így sem hasonlítható össze az élmény egy ismertebb európai célpont
zsúfoltságával (a Ring Roadon a nyár közepén is elvétve láttunk más autót).</p>
<p class="MsoNormal">Az egyik izlandi túravezetőm szerint a turisták amúgy csak 2010-ben fedezték fel Izlandot, amikor
kitört az Eyjafjallajökull vulkán és hónapokra lebénította a világ
légiközlekedését, ezért addig állandóan a szigetet mutogatták a híradókban.
Azóta egyszerre féltik a természeti kincseiket és próbálják összehozni ezt azzal,
hogy a turizmus generálja az ország második legnagyobb összegű bevételét, és
ahol lehet, próbálják korlátozni a látogatókat vagy kötelezően csak
csoportokkal lehet menni.</p>
<p class="MsoNormal">Sehol sincsen kuka, de közben szemét sem, mint luciától
megtudtam, az izlandiak úgy vannak ezzel, hogy mindenki vigye haza és válogassa
szét. A legszebb, hogy ezt mindenki meg is teszi, ami a kukák ellenére is teleszemetelt
Magyarország után annyira felvidító.</p>
<p class="MsoNormal">Meg kellett állapítanunk luciával, hogy a punk városa,
Reykjavík mára reménytelenül elkispolgárosodott, legalábbis minden helybéli kifejezetten
megrovóan nézett ránk, amikor az esti egészséges kocogásuk közben meglátták,
hogy este tizenegykor, a verőfényes napsütésben a szállás előtti járdán isszuk
üvegből a Brennivin nevű helyi köménymagízű töményet, mint két magyar punk.
(Nem akartuk zavarni sulemiát, mert aludt, de ezt nem magyarázhatjuk el annak,
aki nem kér tőlünk egy kortyot.)</p>
<p class="MsoNormal">Amikor a landmannalaugari túrán a busz kihajtott a
fővárosból, az idegenvezető hangsúlyosan felhívta a figyelmünket az úgynevezett
erdőre, ami mellett elhajtottunk, mert az az egy akad belőle Izlandon (bár
szerintem a Titkos Lagúna mellett van egy majdnem kiserdő, de nem akartam
elrontani az élményt).</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p>És igen, Izlandra bármikor visszamennék.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgImfKaGLO5exlvy0kiUktMHsm4Y3xmGJFe89XLUnG77mU2CKmyLCqotRr66y1N2A3uNcUFYrFFkDAiMRi9CZC4OY4iVys7ah7DP9RerzwE4G4rlugh0sgrP59v1nAT88Mca3N8JQ/s1196/20190615_184720.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1014" data-original-width="1196" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgImfKaGLO5exlvy0kiUktMHsm4Y3xmGJFe89XLUnG77mU2CKmyLCqotRr66y1N2A3uNcUFYrFFkDAiMRi9CZC4OY4iVys7ah7DP9RerzwE4G4rlugh0sgrP59v1nAT88Mca3N8JQ/s320/20190615_184720.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><p></p><span style="color: #555544; font-family: tahoma, Trebuchet MS, lucida, helvetica, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 13px;"></span></span><p></p>brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-49294384849672188202020-07-12T19:42:00.001+02:002021-01-14T09:01:14.950+01:00(tudom, mit tettél tavaly nyáron: izland, második rész)<p class="MsoNormal">(<a href="http://brainoiz.blogspot.com/2020/06/tudom-mit-tettel-tavaly-nyaron-izland.html" target="_blank">Előzmények</a>, első rész)</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p>Most, hogy utólag összeszedtem, mi mindent néztünk meg tavaly
Izlandon, rájöttem, hogy ennyire
intenzíven talán még sosem kirándultam másik országban, pedig én az vagyok, aki
ha reggel nekivág egy idegen városnak, estére általában egy szervezett utazás több
napos programját kipipálta, és nem valami fura kényszerből, hanem mert szeretek
felfedezni és ilyenkor nagyon tudok <i>menni</i>.
Izlandon ez sokkal problémásabb lett volna, tekintve a léptékeket és a
távolsági közlekedés hiányát, szóval ez nem jöhetett volna létre <a href="nesztelencsiga.hu" target="_blank">lucia</a> nélkül,
aki fáradhatatlanul és magabiztosan vezetett le hatalmas távolságokat. Valószínűleg
az is sokat segített, hogy sohasem ment le a nap.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIYH9Gh6Bwd5sNlQBDrtiRHhY0bxy7x7tFM0J2fbjXkDjmt0XUA0bjHFqQ0mNsDkjle9hmukoAVYiWMXLpbE-sIyzv7R6mvZ38x-x3eOGBLoHVW129g-O2r45MfdhIsvAGY8h_CA/s1080/IMG_20190614_140134_493.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIYH9Gh6Bwd5sNlQBDrtiRHhY0bxy7x7tFM0J2fbjXkDjmt0XUA0bjHFqQ0mNsDkjle9hmukoAVYiWMXLpbE-sIyzv7R6mvZ38x-x3eOGBLoHVW129g-O2r45MfdhIsvAGY8h_CA/s320/IMG_20190614_140134_493.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p class="MsoNormal"><br /></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p>A felfedezést a Golden Circle / Aranykörút névre hallgató
körtúrával kezdtük, ami Reykjavík viszonylagos közelében érinti az összes
nagyobb látványosságot, ennek megfelelően népszerű célpont, de mindenképpen úgy
voltunk vele, hogy ha már eljöttünk idáig, ezt sem hagyjuk ki. Az első utunk az
annyira azért nem zsúfolt Reykjadalur-völgybe vezetett, ami egy kopárságában is
gyönyörű, lankás táj, ahol rengeteg apróbb hőforrás bugyog fel egymás után,
kénszagú, miazmás patakok csordogálnak az út mentén és a lehető legváratlanabb
helyeken törnek fel gőzoszlopok a sziklák közül, mintha füstölögne a táj, ami a
hidegben valószínűleg nagyon ütős látvány lehet, mert így is az. Valameddig
követtük az utat a magasba, közben készítettünk durván négyezer képet (ezt
később minden nap és minden helyszínen megismételtük, hátha egyszer a fotónak
sikerül visszaadni a valódi látványt), majd az időjárással kapcsolatos minden
előzetes elvárásunkkal végleg leszámolva hevertünk egy kicsit a fűben a napon. Izland
nyugati felén akkor éppen végig kánikula volt – szinte folyamatosan ragyogott a
nap és húsz fokra kúszott fel a hőmérséklet, ezért Reykjavíkban természetesen már
locsolták a gyepet. Aztán a közeli falu határában törpelovakat bámultunk, majd lucia
meg <a href="sulemia.wordpress.com" target="_blank">sulemia</a> elmentek instagram-kompatibilis képeket készíteni a fotogén invazív
virágok mezejére, én kintről pedig megcsodáltam egy teljesen átlagos családi
házat, aminek hőforrás volt a kertjében.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9RPw_KexiRPKfV1KRr-VQ306A1PWl73nfHyB2GUDfdqfW-zxK2gYUJ-CibDa2q99dJLafQmsGpruwmm1LORGDbgP1j_CeVT0dDljDRb1vN6FmcpApnfXZsHVNkQ0sTuri_kqtgg/s2048/IMG_20190614_141126_622.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9RPw_KexiRPKfV1KRr-VQ306A1PWl73nfHyB2GUDfdqfW-zxK2gYUJ-CibDa2q99dJLafQmsGpruwmm1LORGDbgP1j_CeVT0dDljDRb1vN6FmcpApnfXZsHVNkQ0sTuri_kqtgg/s320/IMG_20190614_141126_622.jpg" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal">Visszaültünk az autóba, és átvágtunk az itt még egyáltalán nem
zord izlandi vidéken a következő állomásunkhoz, a Kerið-kráterhez. Ez egy néhai
vulkánkitörés helyén kialakult tó, körbe lehet sétálni odafent, aztán le lehet
ballagni a kráterbe, miközben az ember a teljesen valószínűtlen színvilágú
zuzmókban gyönyörködik. (A kráternek van tulajdonosa, aki belépőjegyet szed,
ami állítólag Izlandon viszonylag ellentmondásos dolog, hiszen a táj
mindenkié.) </p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihn3xirsht80934nr1U7DlSuq7AukYLLyDNwpTTdJam8hDJ-cI90VDoZl8iyQV16j9zK41z5019ciLWh5nC_Qx2CTFqKcY1vqe4sfcJn4PtmgAP6FQelBj21w65zMlZIQRZxNQtQ/s2048/IMG_20190614_165051_720.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihn3xirsht80934nr1U7DlSuq7AukYLLyDNwpTTdJam8hDJ-cI90VDoZl8iyQV16j9zK41z5019ciLWh5nC_Qx2CTFqKcY1vqe4sfcJn4PtmgAP6FQelBj21w65zMlZIQRZxNQtQ/s320/IMG_20190614_165051_720.jpg" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal">Újabb autózás, újabb turistalátványosság: ha már itt
jártunk, megnéztük a Geysirt, minden gejzírek névadóját, ami valóban látványos,
főleg, amikor a földből sisteregve feltör a forró vízoszlop, még a sok ember és
a hodálynyi szuvenírbolt ellenére is (legalább letudhattam a hűtőmágnesvásárlást),
de messze ez volt a legkevésbé egyedi élményünk, ami persze nem szegény gejzír
hibája, inkább a többi látnivaló tette magasra a lécet. </p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVHH5TzggtfE6WB-WCOH3zN9NGN2n7wxVmdQW61kTu-ysSJ8owhA17_TUNuG5NaBKKCRvXplWch7ULOjZcAd5l5yg60vVM9N2TKLbA6ii8t4Ih2_dS-TCzlh_4Sav2XC6nRMElWQ/s2048/20190614_161220.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVHH5TzggtfE6WB-WCOH3zN9NGN2n7wxVmdQW61kTu-ysSJ8owhA17_TUNuG5NaBKKCRvXplWch7ULOjZcAd5l5yg60vVM9N2TKLbA6ii8t4Ih2_dS-TCzlh_4Sav2XC6nRMElWQ/s320/20190614_161220.jpg" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal">A Gullfoss vízesés, a következő megállónk például olyan lélegzetelállítóan
hatalmas és letaglózó, hogy hiába van ott is szuvenírbolt meg rengeteg látogató,
egyszerűen eltűnnek a Gullfoss mellett, ami több lépcsőben szakad le egy mély, kanyargós
szurdokba, és napfényes időben nagyjából tíz méterenként produkál egy
szivárványt (azt már a wikipediáról tudom, hogy egy időben ennek a vízesésnek
volt egy tulajdonosa, ami elég menő lehetett, de ő odaadta az államnak). </p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH6l5b_yMSzCzqwHEUIqpXjk6btl2-sBrdNU2dwN3ii-20MzWRWKeabpwBrK9o3bKWK8VRF4k58bJC7loNI1xoCZHAouD3RiYhcjfWNzbAUSt8l9bLmvUwi4NuCRVyw3P-TIHXGg/s1080/IMG_20190614_234441_281.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH6l5b_yMSzCzqwHEUIqpXjk6btl2-sBrdNU2dwN3ii-20MzWRWKeabpwBrK9o3bKWK8VRF4k58bJC7loNI1xoCZHAouD3RiYhcjfWNzbAUSt8l9bLmvUwi4NuCRVyw3P-TIHXGg/s320/IMG_20190614_234441_281.jpg" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal">Itt valamivel kevesebbet időztünk, mint szerettük volna, mert
ketyegett az óra, időpontunk volt egy titkos lagúnába, ami annyira titkos, hogy
honlapja van meg minden, de foglalni kell, ugyanis sem a tó, sem a fürdőépület
nem olyan nagy. Szóval este tízkor a kicsit talán már tompuló napsütésben ültem
a kénes, forró vízben a szabad ég alatt, a hűvös esti szélben, egy doboz
izlandi sörrel a kezemben, <s>aminek sohasem mertem átszámolni az árát forintban,</s>
finom pára sodródott a medence felett, nyugalom volt és béke. (Hát így
töltöttem abban az évben a születésnapomat.)</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrj1SyNpEn3-nI45O1XwNVsXx8ogJjs-rxuTfqghscy9aG2QdtGreJOKgQic0EPau4-EOcojTRP3_xYLiB0pWxqgLK2DiQp4nnOc-iVqCr8OppvReki0ozBaATA_pyds1aOquh7Q/s2048/IMG_20190614_234620_257.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrj1SyNpEn3-nI45O1XwNVsXx8ogJjs-rxuTfqghscy9aG2QdtGreJOKgQic0EPau4-EOcojTRP3_xYLiB0pWxqgLK2DiQp4nnOc-iVqCr8OppvReki0ozBaATA_pyds1aOquh7Q/s320/IMG_20190614_234620_257.jpg" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal">Ha az eredeti terv szerint mégis egyedül utaztam volna,
biztosan nem bérelek autót, akkor pedig esélyesen az Aranykörutat tettem volna
meg mindenféle szervezett kirándulásokkal, pedig a harmadik napra időzített,
déli partot átszelő túránkon kiderült,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>hogy
nagyon sok mindenről lemaradtam volna. Az az Izland, amit meg lehet nézni autó
nélkül, rendkívül szép, de az igazán lélegzetelállító helyekhez már messzebbre
kell menni. </p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzyb523zOFg_3MxQ0IfEwN6k99kWMbyH8LT0ZWcLc-Tv_Nptc55dTK51SwTdiIjbmNIWYetESv5X6v33SrVhRAu19bkRmKzCSd12WhJ8E_FylIojU9JoD-KJUDCQw6hikHk9czyQ/s2048/IMG_20190615_152148_486.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzyb523zOFg_3MxQ0IfEwN6k99kWMbyH8LT0ZWcLc-Tv_Nptc55dTK51SwTdiIjbmNIWYetESv5X6v33SrVhRAu19bkRmKzCSd12WhJ8E_FylIojU9JoD-KJUDCQw6hikHk9czyQ/s320/IMG_20190615_152148_486.jpg" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal">Amire a szigettel kapcsolatban legfeljebb a drónfotók készíthettek
volna fel, azok a léptékek és a távolságok és a méretek, hogy nagyjából bárhol
félre lehet húzódni, aztán percekig ácsorog az ember megnémulva, és a totálisan
lefotózhatatlan látványt bámulja. Ráadásul a teljesen eltérő <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>hangulatú tájakat néha mintha egyetlen
útkanyarulat választaná el egymástól, megy az autó a parti úton, jobbra a
tenger, bal kéz felé egy legömbölyödött sziklafal, vízesésekkel, a tövében
birkákkal, és egyszer csak fordulunk, és ott egy felhőbe burkolózó, furcsa, magányos
hegy az út mellett, aztán megint két kanyar, és feltárul a végtelennek tűnő
lapály, ahol a távolban, egy hegylánc torkában roppant gleccser fehérlik, mint
egy szunnyadó, gigászi jégsárkány. Egy ponton feltűnt, hogy rendszeres
időközönként olyan őszinte sóhajjal állapítjuk meg valamiről, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hátzdegyönyörű</i>, mintha nem három és fél
perccel ezelőtt ámultunk volna el ugyanezen kicsit máshol.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxDNqw6MTWNVH9aXkU8zNfzdCdvaZ5FZ0ddioYoAG_-n5zXlpMISysnM-75Fuxby4o2vySyJqTxoIxAoemrrcedsnA7EBtPugixR3MAXegZWFxBYPf6mj1Ne9xyySciEguAu64ag/s2048/IMG_20190615_170857_922.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxDNqw6MTWNVH9aXkU8zNfzdCdvaZ5FZ0ddioYoAG_-n5zXlpMISysnM-75Fuxby4o2vySyJqTxoIxAoemrrcedsnA7EBtPugixR3MAXegZWFxBYPf6mj1Ne9xyySciEguAu64ag/s320/IMG_20190615_170857_922.jpg" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal">A déli túrára kora reggel indultunk el a Ring Roadon, amely a
nevéhez hűen körbemegy Izland peremén, mint az egyetlen rendes betonút (a belső
régiókba átlagos bérelt autókkal be sem szabad menni, csak a terepjáró kap
engedélyt, és még itt is bevállaltuk a nagyon<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>vészjóslóan hangzó biztosítási plusztételt a homokviharra). Ez egy kétsávos
betonút, ami néha átváltozik egy egysávos híddá, hogy izgalmas legyen, és télen
lezárják. Ezen mentünk dél-délkelet felé, és sorban megálltunk minden érdekes
látnivalónál, amiből olyan sok akadt, hogy félúton már elkezdtük lehúzogatni
őket a listáról (így nem láttam a semmi közepén heverő, lezuhant amerikai gép
roncsát például, de valamiért vissza kell térni ugye.) Kezdtük a vízesésekkel. </p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-XYUu8k2RqRIoqFSHlU8f_9ANdrTAKh3BfGiGkUxTDcHEd6MimPh3PlchheYVyyd4iiPoS0b_R6Uk11jFnzUtsv51hL44nNGuptfAJri59_FfEaY2u0-XqoVTygtkNdTt9ZM64w/s1080/IMG_20190615_121440_841.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-XYUu8k2RqRIoqFSHlU8f_9ANdrTAKh3BfGiGkUxTDcHEd6MimPh3PlchheYVyyd4iiPoS0b_R6Uk11jFnzUtsv51hL44nNGuptfAJri59_FfEaY2u0-XqoVTygtkNdTt9ZM64w/s320/IMG_20190615_121440_841.jpg" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal">A Seljalandsfoss egyik attrakciója, hogy a magas szikláról lezúduló
víztömeg mögé is be lehet sétálni, a másik, hogy rendkívül szép. A nagyjából
fél órára onnan található Skógafoss másként lélegzetelállító, főleg az a jó
benne, hogy közelről és távolról teljesen másként üt, és mivel viszonylag sok
sorozatban szerepel, eléggé ikonikus. Izland amúgy is népszerű filmes helyszín,
a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Trónok harcából</i> például egészen sok
mindent forgattak, amire természetesen több utazásszervező is rárepült (különös
ismertetőjelük a bájos Jon Snow-portéval és/vagy farkasokkal telepingált
furgon).</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu3ehXYnHefocRs-2eKdfjlAXUXLDqGXMw2YvgWmvrHVrnITAGDZ0xA3nXuSV1d7liwR3wxUyTLefR5evFkuAlAbwyIn6WqWA5v6t4TMbCnzE_rTtkg3Mz7uaJ7ToN2IjKxzTxjA/s1080/IMG_20190615_122254_762.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu3ehXYnHefocRs-2eKdfjlAXUXLDqGXMw2YvgWmvrHVrnITAGDZ0xA3nXuSV1d7liwR3wxUyTLefR5evFkuAlAbwyIn6WqWA5v6t4TMbCnzE_rTtkg3Mz7uaJ7ToN2IjKxzTxjA/s320/IMG_20190615_122254_762.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p>
<p class="MsoNormal">Ilyen helyszín volt a következő megállónk, a
Reynisfjara-part is, bár nekem csak ott esett le ez a kapcsolódási pont. Mivel Reynisfjara
az egyik jellegzetes izlandi fekete tengerpart, már a program megtervezésekor teljesen
egyértelmű volt, hogy ha kihagyom, kitagadnak a darkfentezi szakszervezetből.
Mivel nem csak mi voltunk kíváncsiak a partra, kifejezetten jól<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>jöttek a hatalmas léptékek, még ennyire sok
is ember is eltűnik azon a fövenyen, főleg, ha valaki hajlandó elsétálni kétszáz
métert a tenger mellett. A festői környezet hatására lucia teljesen szárnyakat kapott,
mint fotós, és sulemia meg jómagam idővel alternatív darkwave popduóként
pózoltunk a sziklafal előtt, meg készült egy csomó kivéló fotó rólam is, a fekete
sziklákon megtörő sötét hullámok háttere előtt<s> természetes
közegemben. </s></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixTMLrh2DKjhZj9fq8qeBczSsyNM8ckTjsty1gRsE2tL1b4eUq-KjKjjivOmPs7dBOvVkwigPIGaM2eAcnlVhkzJigK6sxhrF8SE8Hr7aTLfuFLzHgK8-Pi04QFXpwXN-MCvwcLA/s2048/IMG_20190615_143031_566.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixTMLrh2DKjhZj9fq8qeBczSsyNM8ckTjsty1gRsE2tL1b4eUq-KjKjjivOmPs7dBOvVkwigPIGaM2eAcnlVhkzJigK6sxhrF8SE8Hr7aTLfuFLzHgK8-Pi04QFXpwXN-MCvwcLA/s320/IMG_20190615_143031_566.jpg" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMr0rTbOurEMPomgPq05vMjsbHN3cCXHPcEfrqdgdgDmdy3nt_dCmkaVDd78mlP895h1NHrFBVYt9NUQ3me4HkH09vpII_ZMzo9Ex2s590TRXkcHJdme1KQFD-dHmSP1nxcCkgYg/s2048/20190615_130109.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMr0rTbOurEMPomgPq05vMjsbHN3cCXHPcEfrqdgdgDmdy3nt_dCmkaVDd78mlP895h1NHrFBVYt9NUQ3me4HkH09vpII_ZMzo9Ex2s590TRXkcHJdme1KQFD-dHmSP1nxcCkgYg/w192-h256/20190615_130109.jpg" width="192" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p>
<p class="MsoNormal">Ezután még pár órát autóztunk, hogy elérjük az aznapi túra
végpontját. Jökulsárlón egy holdbéli táj közepén található gleccsertó, ahol még
nyáron is áttetszően kék jégtömbök úsznak a vízen és fókák fickándoznak a
tengertorkolatnál. Mire idáig elértünk, a reykjavíki nyárból fokozatosan lett
ősz, és amikor lementünk a partra, ahol a fekete fövenyen, a ködben húzódó hatalmas távvezetékek tövében megláttam egy piros ruhás kisgyereket a
víz mellett rohanni a szélben, úgyis, mint az egyetlen színes foltot a tájban,
akkor azért egy pillanatra elbizonytalanodtam, hátha egy füst alatt egy skandináv
művészfilmbe kerültem.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilrwR39MBu-i8fxVspYpZCZNbe-Fy3Ndsd9PJG0Ay3G5cuuoDFfcz0IwBzK2JLXs4e9LHEQma2T1f0q-WGkUBc0GF1IeEKmPIZKQOszMjiN3iK07KBK421PYWpHRomhwUPBDpm8g/s1080/IMG_20190615_194113_634.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilrwR39MBu-i8fxVspYpZCZNbe-Fy3Ndsd9PJG0Ay3G5cuuoDFfcz0IwBzK2JLXs4e9LHEQma2T1f0q-WGkUBc0GF1IeEKmPIZKQOszMjiN3iK07KBK421PYWpHRomhwUPBDpm8g/s320/IMG_20190615_194113_634.jpg" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal">A jéghegyekhez nem hajóztunk ki, bár lehetett volna, de a
közelben még megálltunk egy másik gleccsertónál, ahol lélek sem járt, majd elindultunk
visszafelé, ami még négy órás vezetést jelentett a véget nem érő nappalban,
amit lucia egészen döbbenetes szívóssággal vezényelt le. Egyszer megálltunk
pihenni a 291 főt számláló Víkben, a régió lüktető metropoliszában, ahol
lehetett inni valamit (se előtte, se utána nem haladtunk el még egy kunyhó mellett
sem), majd valamikor hajnalban értünk vissza Reyjavíkba, amikor már majdnem úgy
tűnt, hogy alkonyodni fog, alig nyolcszáz<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>kilométer után, szóval tényleg elmondhattuk, hogy aznap nem
lustálkodtunk. </p><p class="MsoNormal"><a href="http://brainoiz.blogspot.com/2020/10/tudom-mit-tettel-tavaly-nyaron-izland.html" target="_blank">(Harmadik, befejező rész.)</a></p><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH1DJXOHClQDwdSHFsCUy_3aw8Plr0PDhkufo-7UXr6Dx-LdGLD5WY62EN1UDYV-m9TF82JlAx-mCj_hhuUEJR3FuQTEQPoyRq6sYAnBXZ7e4Qq4UtuUNaH800NPNxy7eFIiOXOQ/s2048/20190615_175257.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH1DJXOHClQDwdSHFsCUy_3aw8Plr0PDhkufo-7UXr6Dx-LdGLD5WY62EN1UDYV-m9TF82JlAx-mCj_hhuUEJR3FuQTEQPoyRq6sYAnBXZ7e4Qq4UtuUNaH800NPNxy7eFIiOXOQ/s320/20190615_175257.jpg" /></a></div>brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-52143088342517850612020-06-17T23:31:00.011+02:002020-07-12T19:45:09.310+02:00(tudom, mit tettél tavaly nyáron: izland, első rész)<p class="MsoNormal"><br /></p>
<p class="MsoNormal">Izland: lávamezők, vízesések, gleccserek, hőforrások, fekete
tengerpartok, ködbe burkolózó sziklák és valószínűtlenül színes hegyláncok,
szóval csupa olyasmi, amiről egyetlen fotó többet mutat, mint egy csomó szó, és
nekem leginkább ilyen kevéssé betűkompatibilis emlékeim vannak Izlandról. Nem
csoda, hogy folyamatosan halogattam, mikor is számoljak be róla, aztán hirtelen
eltelt egy egész év (2019. június 13-án utazam), vagyis ürügy
van, még ha meglehetősen gyenge is. Azonban rettenetesen hiányoznak az
utazások, meg ha már úgyis felkurbliztam ezt a blogot, akkor miért is ne
csapjak le erre az alkalomra. Jöjjön hát egy Izland retrospektív.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p>(Hosszú poszt lesz, több részletben. Vízesésekkel. Sok
vízeséssel.)*</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p>*ebben az elsőben mondjuk éppen egy sincs</p>
<p class="MsoNormal">Szóval tavaly úgy jutottam el Izlandra, hogy <a href="http://brainoiz.blogspot.com/2020/05/ide-meg-majd-johet-valami-hatasvadasz.html" target="_blank">tavasszal összeomlott az életem</a>, én pedig kitaláltam, hogy ha nincsen már se macskám, se nőm, úgyis
csak aludni járok haza, mert nem bírok megmaradni a saját otthonomban, akkor
akár neki is vághatok egyedül valamelyik régóta tervezett úticélnak. Először a
Skót-felföldre mentem volna két hétre túrázni egy kis létszámú csapattal, de az
a program pont betelt, ezért még az ötlet hatása alatt másnap reggel impulzívan
rányomtam egy izlandi fapados repülőjegyre, minden tervezés nélkül, lesz, ami
lesz alapon. Akkor még nem tudtam, de amúgy ez valószínűleg életem egyik kevésbé
jó döntése is lehetett volna (mármint nem Izland, hanem Izland egyedül), de
szerencsére nem sokkal később úgy alakult, hogy nagyon berúgtam (ez mondjuk a
tavalyi évem legtöbb sztorijának állandó felvezetője lehetne), így leküzdöttem
az éppen tetőző szociális fóbiáimat és mégis elmentem az okkult hímzőegylet egyik
sörözésére. Ott aztán még több alkohol fogyott, és teljesen mellékesen megemlítettem
Izlandot, mire kiderült, hogy <b><a href="https://nesztelencsiga.hu/" target="_blank">lucia</a></b>,
aki már járt ott, nagyon szeretne visszatérni, <b><a href="https://sulemia.wordpress.com/" target="_blank">sulemia</a> </b>pedig, aki hozzám hasonlóan csak tervezgetett ilyesmit,
szívesen csatlakozna. Amikor másnap kijózanodva felkeltem, arra gondoltam,
milyen kár, hogy az ilyen spontán szerveződésekből sosem lesz semmi, mire hamarosan
kaptam egy levelet luciától, hogy mindketten megvették a jegyeket, és gondolkozzunk
azon, milyen autót béreljünk, illetve akkor itt lenne egy google maps térkép,
ahol már elkezdte bejelölgetni, mit érdemes megnézni ennyi idő alatt, és mi is
javasoljunk ötleteket (és mint hamar kiderült, listáink viszonylag nagy
átfedésben voltak).</p><p class="MsoNormal">Gyorsan lemondtam a még ki nem fizetett szállásomat, és innentől
rohamosan felgyorsultak az események. Mivel mindhárman teljesen ugyanazon a
hullámhosszon voltunk, minden simán ment, és nem is kívánhattam volna jobb útitársakat
(tudom, hogy ez úgy hangzik, mint amikor egy hollywoodi film pr-interjúiban
mindenki elmondja, hogy sohasem dolgozott még együtt ennyire remek csapattal, de
ha egyszer tényleg zökkenőmentesen ment minden). Utólag visszanézve amúgy is nagy
szerencsém volt, mert az izlandi túra pontosan arra az időszakra esett 2019
első felében, amikor hirtelen azt hittem, a világ nem csak rettenetesen
nyomasztó hely lehet, ami természetesen csalóka illúzió volt, hamar el is múlt,
de legalább addig jól éreztem magamat, és Izland ennek a rövid, pozitív
periódusnak a csúcsa.**</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p>**(Te miért vagy jókedvű? – kérdezte lucia őszinte döbbenettel
a hangjában, amikor az indulás napján hajnali öt körül befutottam a reptérre.)</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p>A gép nagyon korán indult, ezért érkezés után rengeteg időnk
volt, amíg elfoglalhattuk a rejkyavíki szállást, még úgy is, hogy a Keflavík
repülőtér nagyjából ötven kilométerre van a fővárostól, szóval nem kapkodtunk,
megvártuk, amíg a vámmentes boltban lucia gondosan felkutatta a helyi
köménymagos tömény szeszt (erről még lesz szó), aztán felvettük a lefoglalt
kocsit és nekivágtunk az izlandi tájnak, ami eleinte a nyárra való
tekintettel csodálatos lilában pompázott
egy <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Lupinus_nootkatensis#/media/File:Iceland_Nootka_Lupin_Flower.jpg" target="_blank">invazív virágfajtának</a> köszönhetően, majd egyszer csak minden
mohazöld lett és fekete körülöttünk, a távolban ködfelhőket sodort a rettenetes
erejű szél, valahol sirályok vijjogtak, és azonnal beleszerettem Izlandba. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjea4F17UO5bndhsRrmZoAtHiKIcd1etk-3LgEZWoie4I9hQxdwyvvO3Re4tPkZQXJXIx1kLK_jzXD95xEkIiAdLxS9rrgWPzIAoKqYJZYs_Fn8NeohpjlzvAszFETVqveB0PVQ0w/s4128/20190613_112326.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4128" data-original-width="3096" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjea4F17UO5bndhsRrmZoAtHiKIcd1etk-3LgEZWoie4I9hQxdwyvvO3Re4tPkZQXJXIx1kLK_jzXD95xEkIiAdLxS9rrgWPzIAoKqYJZYs_Fn8NeohpjlzvAszFETVqveB0PVQ0w/s320/20190613_112326.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p>
<p class="MsoNormal">Itt még gyorsan megálltunk azon a ponton, ahol az európai és
az amerikai kontinens egy természetes híddal összekapcsolódik a mélyben, majd<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>elautóztunk a turistamágnes Kék Lagúnáig, ahova nem mentünk be, ellenben
végigsétáltuk a peremét, és már az is annyira szürreális, gyönyörű és egyedi,
hogy még az sem igazán veszi el az élmény újszerűségét, hogy milliónyi fotó készült
róla. Az, ahogyan a fekete lávakövek között tejszerűen-halványkéken kavarog a
forró víz és mindent finoman beleng a kénszag, amúgy sem kifejezetten
képeslapkompatibilis, és igazából bármennyire is sok a turista, eléggé
érthető, miért ennyire népszerű.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz-7lYPgBLndBh7eCPKEA808FBcTQdy3zf7b_Y5tTmS7WnfDiywbRuHsVi3Qa5PlUfqkQJ8RdlOdH__c-2c18hvFGFmqzmWr_iN25Geg8KPu35Iqa6GePJSNJ2158cNfxFVjBIfA/s1080/IMG_20190613_140103_022.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz-7lYPgBLndBh7eCPKEA808FBcTQdy3zf7b_Y5tTmS7WnfDiywbRuHsVi3Qa5PlUfqkQJ8RdlOdH__c-2c18hvFGFmqzmWr_iN25Geg8KPu35Iqa6GePJSNJ2158cNfxFVjBIfA/s320/IMG_20190613_140103_022.jpg" /></a></div><p class="MsoNormal">Ezután mentünk tovább, az út mellett fokozatosan
sarjadtak ki a sziklákból a hatalmas távvezetékek meg a hőerőművek felől
kígyózó, óriási, gőzölgő csövek, mint valami furcsa ipari flóra, és egyszer
csak megérkeztünk Reykjavíkba, ami egy végtelenül kedves, kisvárosias főváros. Miután
elfoglaltuk a szállásunkat és körülnéztünk és bevásároltunk, már esteledett, vagyis
a napkorong nagyon magasan járt az égen, ezért elmentünk fürdőzni. Reykjavík
tengerparti részén számos teljesen ingyenes fürdő található, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ami a mi esetünkben úgy festett, hogy volt egy föveny, a tengertől kicsit beljebb egy betonmedence a feltörő
termálvíznek, illetve egy finoman szocreál betonépület, bent egy férfi/női
zuhanyzóval, ahol műanyag kosarakba lehetett pakolni a holmikat, és ennyi. Így aztán
életem első igazán izlandi élménye az, hogy miután mindenféle okokból az előző nagyjából
negyven órából mindössze kettőt töltöttem alvással, félig kómásan ücsörgök a
helyiek mellett a forró vízben és este tízkor még kérek sulemiától naptejet,
hogy ne égjek le, lucia pedig a tökéletes szelfi nyomában végigjárja a tengerpart
minden négyzetméterét, és ezzel nagyjából véget is ért az első nap, innen <a href="http://brainoiz.blogspot.com/2020/07/tudom-mit-tettel-tavaly-nyaron-izland.html" target="_blank">folytatjuk</a>.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiihuSSszAPq37L-ywgOAmIsQjNwDazd0nc6a5ZZJn9T6H4MZrbPKHDcc3xpSc4PM8V_1rzC_jPKZs5aIpMSZ0NTZnXGtKMYRuhGLOZAR7pQy99Up0GWAWw3BeRBbSqeYALexRUTQ/s3096/IMG_20190615_082155_330.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3096" data-original-width="3096" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiihuSSszAPq37L-ywgOAmIsQjNwDazd0nc6a5ZZJn9T6H4MZrbPKHDcc3xpSc4PM8V_1rzC_jPKZs5aIpMSZ0NTZnXGtKMYRuhGLOZAR7pQy99Up0GWAWw3BeRBbSqeYALexRUTQ/s320/IMG_20190615_082155_330.jpg" /></a></div><p class="MsoNormal"><br /></p><br />brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-4994957442286662872020-05-20T09:20:00.000+02:002020-05-20T09:20:07.243+02:00(ide meg majd jöhet valami hatásvadász cím)<p class="MsoNormal"><br /></p>
<p class="MsoNormal">Hogyan is kell ezt csinálni? Mi is ez a "blog", ez
a formabontó, újszerű közlési forma, amit a beatzenétől megvadult fiatalok
írnak kólamámorban fetrengve? Van bármi értelme másfél év klinikai halál után
reanimálni egy már előtte is tetszhalott felületet? [Utólagos kiegészítés:
mivel az első és az utolsó mondat begépelése közben eltelt majdnem másfél
hónap, utólag is bebizonyosodott, hogy a hatásvadász költői kérdések néha valós
kétségeket tükröznek.]</p>
<p class="MsoNormal">Végül csak egy világjárvány kellett ahhoz, hogy a bezártság
kínjában újra nekiálljak az írásnak. A bloggal kezdtem, hiszen (gondoltam
ravaszul) ahhoz nem kell kitalálni semmit, majd jönnek a mondatok egymás után, aztán
elkap a gépszíj és egyszer végre be is fejezek valamit. Ebből az lett, hogy
minden mást írtam, csak ezt a blogot nem, mert ehhez sajnos tényleg nem
lehetett kitalálni semmit (jó, végül is lehetett volna, de akkor minek ez az
egész), és 2019 egy olyan történet, ami nem ereszt, sebet hagy és nyomasztó, ezért
egyáltalán nem szeretek rá visszagondolni, közben mégis túl sokat és túl
sokszor jut eszembe.</p>
<p class="MsoNormal">Ez a történet, mint számtalan másik, arról szól, hogy valaki
eltéved a rengetegben. Nem ezzel kezdődik, hiszen a főhős jóval korábban
elveszett már abban az erdőben, egyre kevésbé tudta, merre tart, lassan elszakadt a társától, és még
így sem vette észre, hogy meg kellene fordulnia. Nem, 2019 tavasza az a
pillanat a sztoriban, amikor egyszer csak egyedül találja magát a vadonnak
abban a részében, ahol nincsenek már ösvények, nem múlik az örök szürkület,
minden fatörzs vénséges, göcsörtös, rosszindulatú árnyék, súlya van a nyirkos
levegőnek, belélegezni is nehéz, és lassú szívdobbanások ütemére pislákolnak az
égen a csillagok. A sötét tündérek birodalma ez, ami már nem is erdő, hanem egy
túlságosan elhúzott, barokkos hasonlat, ami semmit nem ad vissza abból az
élethelyzetből, amikor hónapokon keresztül az ébredés utáni első, ösztönös gondolatod a
megkönnyebbülés, hogy minden csak álom volt, majd ezt követi a gyomorszorító
felismerés, hogy nem, az életed bizony felismerhetetlenül megváltozott és
minden pillanatát gyűlölöd. És ez így megy minden nap.</p>
<p class="MsoNormal">És ha már ez erdő, mint motívum végigvonul ezen a poszton,
akkor valahol az is idekívánkozik, hogy néha tényleg azt hittem, nincsen kivezető
út onnan, ahol az önpusztítás, az inszomnia, a fizikai tünetekkel bíró
szorongás és az egyéb póklények élnek, vagy hiába gondoltam azt alkalmanként, hogy
végre kijutottam a fényre – mert történtek őszintén jó dolgok is, amelyekre
viszont szívesen emlékszem vissza, csak nem sok –, viszonylag hamar kiderült,
hogy onnan továbbra is csak a fák közé lehet visszamenni. Nagyon hosszú idő,
rengeteg baráti (és némi professzionális) segítség, meg nagy adag szerencse
kellett hozzá, hogy kínkeservesen kivergődjek a tüskés ágak közül, de végül
sikerült – legnagyobb meglepetésemre. Közben sikerült olyan csodálatos helyekre
utaznom, ahol még sohasem jártam, ami furcsán ellenpontozta az év rettenetes
nyomorát, de el kellett múlnia az
ősznek, mire egyenesbe kerültek a dolgok. Év végére lett egy macskám
(köszönhetően az egyik legönzetlenebb gesztusnak, amit valaha megélhettem), komoly
munkával kizökkentem az önpusztító spirálból, és találkoztam egy lánnyal egy
másik, kedves történetből („A ruhája ujjából elővett egy zöld varázspálcát.
Akkorkát, mint egy negyed fogpiszkáló. Suhintott vele”*).</p>
<p class="MsoNormal">Szóval blog, ismét, meglátjuk, mi lesz belőle 2020 tavaszán.
Addig van még néhány részlet, amire korábban azt írtam volna, hogy „ez már más
történet, és elbeszélésére más alkalommal kerül sor”, hátha ez lesz most a más
alkalom.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p>* Lázár Ervin: <i>A négyszögletű kerek erdő</i></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><br />brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-86695562660533670972018-12-31T18:47:00.000+01:002018-12-31T18:47:05.410+01:00(blurred, burnt, bent)<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sokat elárul 2018 kreatív mérlegéről, hogy azért írok végtelenül hosszú posztot december 31-én délután, mert rájöttem, hogy idén egyetlen sort sem publikáltam
ezen a blogon, és ha ezt most kihagyom, akkor 13 év után ez lesz az első üresen
maradt év, és az mégsem járja, még akkor sem, ha régen nem olvassa már senki. Mellékszál,
de idén arra is rájöttem, hogy hasznos dolog – volt? lenne? – rendszeresen
blogot írni, mert most, amikor bizonyára élemedett korom miatt kezd összemosódni
minden, ami nem tavaly volt, legalább két esetben itt néztem utána, pontosan
mikor és mi történt. Legyen ez kicsit nyomatékosabb érv ennek a felületnek a
feltámasztására jövőre.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szóval ha 2017-et a kreatív kiégéssel azonosítottam, akkor az
idei évre nincs más hasonlat, mint amikor az üszkös, elszenesedett romok alig
hallható sóhajjal magukba omlanak és minden elborít a szürke hamufelhő. Ami
egyébként költői és drámai túlzás, nyilván, mert az év majdnem háromnegyedében írtam, csak nem prózát,
hanem játékot. Ahogyan az már a játékfejlesztésben lenni szokott, mindegy,
mennyi ideje készül egy cím (jelen esetben ez még mindig a <a href="https://neocoregames.com/en/games/warhammer-40k-inquisitor-martyr" target="_blank">Warhammer 40,000:Inquisitor – Martyr</a>), a véghajrá mindenképpen gyilkos lesz, ezért idén az
alapjátékhoz még egy testesebb kisregényhez elegendő szót hordtam össze angolul
(és ebben nincsen benne az, amit kreatív tettestársam, TJ tett hozzá), és
amikor megjelent a játék, nagyjából másnap nekiestünk a következő
kiegészítőknek. Szóval összességében valószínűleg egy vékonyabb regény meglett
idén (már ha egy regény csak dialógusokból és tucatnyi különböző stílusban
megírt naplójegyzetekből állna, ami sajnos nem így van, de ez most érdektelen).</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mindeközben abban a kevés szabadidőben, ami emellett maradt,
szóval reggelente és hétvégenként lefordítottam egy könyvet, Hannu Rajaniemi <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Summerland</i> című regényét (ha valaha még
egyszer kísértésbe esnék, hogy bármilyen komolyabb különmunkát elvállaljak egy
játékmegjelenés éve előtti ősszel, akkor legyen ez az intő példa). Hannutól már
volt szerencsém fordítani egy zseniális<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>scifi-trilógiát
(a Jean le Flambeur-sorozatot), ezt is szerettem nagyon. Magyarul <a href="https://gabosff.blog.hu/2018/12/13/adventi_naptar_hannu_rajaniemi_oroknyar" target="_blank"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Öröknyár</i> </a>címen érkezik majd,
remélhetőleg 2019-ben – élő és halott kémek, alternatív Európa a 30-as években
és a túlvilágért vívott hidegháború. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mivel már 2017 is hasonlóan alakult a céges és a különmunka
frontján, csak most mindenre ráment egy szorzó, annak rendje és módja
szerint valamikor szeptember környékén totálisan széthullottam. De legalább rájöttem,
miért nem készülnek a saját dolgaim – 2018 különösen fájdalmas felismerése az
volt, hogy egy ideje kifejezetten rossz élménynek élem meg az írást (mármint
azt, amit nem megbízásból csinálok, azoknál nincs idő művészkedni, ami valószínűleg a válasz is minden problémámra), és akkor minek erőltetni. Ennek aztán áldozatásul esett egy
novellapályázatra szánt írás, a régóta csírájában heverő regényem, legalább két
másik rövidebb történet és ez a blog is.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Pedig történtek azért dolgok idén, amelyekről érdemes lett
volna beszámolni, ha másnak nem, hát magamnak. Például több évnyi hajthatatlan elutasítás
után megtörtem, és lett egy macska a háztartásban, nagyon szép, nagyon okos,
híres filmrégész névrokonához hasonlóan mindenhova be- és feljut. Most éppen a
kamaszkorát éli, vagyis ha embergyerek lenne, rendszeresen pofákat vágna és becsapná
maga mögött a szobája ajtaját, így csak a kezemet harapja, ha simogatom, de
közben dorombol.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Idén jelent meg a tavaly leadott China Miéville-fordításom, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A város és a város között, </i>amit
szerettem csinálni, és állítólag az olvasók is szeretik, ami külön öröm. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Márciusban leutaztunk barátokkal Tatára egy hétvégére. Éppen
nagyon hideg volt, ezért a párálló vizek között kanyargó Fényes-tanösvény fái
akár egy fantasy-regényben is lehettek volna, éjjel pedig
leesett a hó, én pedig teljesen beleszerettem Tata utcáiba. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Júliusban pár napos kiránduláson jártunk Londonban, ahol
nagyobb volt a kánikula, mint itthon. Még mindig szeretem ezt a várost, most új
negyedeit ismertem meg, sétáltam természetvédelmi területnek minősített temetőben,
jártam játékmúzeumban, hipszter kézműves-sörözőben, az egykori East End egyik
zárványként megmaradt ódon pubjában és ettem a talán legjobb londoni bagelesnél.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Augusztusban voltam először a Fekete Zaj fesztiválon, amit a
Mátra egyik kis kempingjében tartottak. Szűk baráti körben mentünk, emeletes
ágyas faházban aludtunk, és fogalmam sem volt, mire számítsak, de tökéletes
élmény lett belőle, csomó újonnan felfedezett zenekarral, jó fej közönséggel,
számottevő mennyiségű alkohollal és a fák árnyékában fetrengéssel napközben
(nem is beszélve a közeli tó melletti sétákról és a kacsákkal kapcsolatos Rettenetes Titokról).</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Idén ünnepelte a „távolról indít” című méltán híres
programsorozatunk a hihetetlen tizedik évfordulóját, ezért teljesen új helyre
utaztunk inni. Most Egerbe mentünk, ahol szerencsére sikerült jó borokat
találni, illetve szokás szerint mászkáltunk és beszéltünk rengeteget.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ősszel pedig, a totális széthullás peremén ellensúlyozva az
elmúlt 15 évben először elmentem három hét szabadságra, ráadásul úgy, hogy nem
vittem magammal munkát sem. Ebből majdnem két hetet Amerikában töltöttem –
először Chicagóban voltam Lez és Tiffany vendégeként, akiket nagyon kedvelek, aztán Floridába
mentem, ahol eshu él, aki az egyik legrégebbi barátom, és már nagyon régóta nem
lakik itthon, szóval eléggé érett ez a kis kaland.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bevallom, talán sosem mentem volna Chicagóba, ha nincsenek
ott barátok, és nagy hibát követtem volna el ezzel. Nagyon megszerettem az
északi külvárost, ahol vendéglátóim laknak: kifejezetten barátságos, pár
lépésre a Michigan-tó és van használható a tömegközlekedés, ami ráadásul
magasvasút, engem ennyivel meg lehet venni. A belvárosban pedig monumentális
felhőkarcolók magasodnak, újak és art deco monstrumok, meg hát amúgy is Chicago
volt Gotham City Nolan Batman-filmjeiben, mit nem lehet ezen nem szeretni?
Néztem dínókat a Field Museumban, American Gothicot és Warholt az Art
Institute-ban (nagy kedvencem, a Nighthawks sajnos éppen külföldön turnézott)
és söröztünk arcade-kocsmában, ahol régi játékgépekkel lehetett szórakozni két
korsó között. Mindezt a Halloween előtti napokban, amikor az USA-ban tényleg halmokban áll a töklámpásos dekoráció.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Floridába érkezve Chicagóhoz képest erősebb volt a kultúrsokk,
pedig két Los Angeles-i út után azt hittem, az ilyeneken túl vagyok, de nehéz
hozzászokni, hogy minden ennyire messze van mindentől, autó nélkül lépést sem
lehet tenni, az átlagos walmartban el lehet veszni és a legtöbb
útkereszteződésből óriásplakátokról néznek le rád az ügyvédek. Viszont imádtam,
mindenhol gyönyörűen burjánzó fák, az ágakon spanyol mohaszakáll és még októberben
is párás 27 fok van. Brutálisan sűrű programot raktunk össze – kezdtünk St.
Augustine városában (spanyol erőd, ezernyi kis bár és nagyon festői belváros,
egyszer majd megnézem napfényben is, mert most kizárólag este láttam), jártam
zombifilm-fesztiválon, világítótoronyban és alligátorfarmon, aztán lementünk délre,
Key Westre, ami azt jelentette, hogy éber óráimban többet ültem autóban, mint
nem (de mivel eshu barátommal rengeteg mindent kellett bepótolnunk, bőven
kitöltöttük az időt), amolyan roadtripszerűen láttam Florida egy részét, az
Everglades-et egy autóútról, Miamiben South Beachet este, Key Westen meg még
snorkelingeltem is kint a nyílt tengeren. Aztán
röpke másfél nap alatt hazarepültem és még egy hét alatt kipihentem ezt a
nagyon aktív két hetet, kisebb részt Hévízen meg itthon, a gépem előtt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Karácsonykor villámlátogatást tettem Angliában élő húgomnál,
visszatértem Stratford-upon-Avonba, fotóztam festői házakat, birkákat és
Shakespeare sírját, voltam vidéki pubban, és ezzel el is jött az év vége.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Összegezve mit mondhatnék, alapvetően úgy gondolom, nem
éreztem magamat különösen jól 2018-ban, ami ebben a tekintetben egyenes
folytatása volt 2017-nek, csak minden kicsit rosszabb lett, az ország, ahol
élek, a világ, ami körülvesz minket, viszont mire befejeztem ezt a teljesen
lehangolónak induló posztot, a sok felidézett emléktől egészen felvidultam, ami
talán a legjobb ösztönzés lehet jövőre, hogy írjak, mondjuk legalább ide, mert vannak
jó dolgok és kifejezetten szórakoztató megörökíteni ezeket. Legyen ez a pozitív
végszó, viszlát, 2018. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></div>
<br />brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-68551196975693146102017-12-31T16:48:00.003+01:002017-12-31T16:50:54.092+01:00(beautiful burnout)<br />
Most ilyen nyúlós, szürke napok vannak, év végére kifogynak a színek a világból, nem is érkezik már utánpótlás tavaszig, december 31-én, késő délután éppen azon tűnődöm, befejezzem-e a napok óta félkész évértékelésemet vagy hagyjam az egészet örökre vázlatban, ami tulajdonképpen tökéletesen összefoglalja ezt az évet kreatív szempontból. Annyi mindenről akartam írni idén, és mégsem tettem meg, pedig történtek remek dolgok meg kevésbé jók is, de ahhoz írni kellett volna, úgymint betűket meg szavakat tenni egymás után, és ezzel mostanában komoly problémáim vannak.<br />
<br />
(A cím <a href="https://www.youtube.com/watch?v=P8LPbXMGjNs" target="_blank">innen jött egyébként</a>, mert hosszú idő után megint felfedeztem ezt az albumot az egyik futós playlistemen és nagyon passzolt erre az évre.)<br />
<br />
Röviden: 2017 a kreatív kiégés éve volt. Természetesen a totális kiégés lassú, fokozatos folyamat, amelyhez egyébként az egész blogot fel lehetne használni illusztrációnak, a „miért nem írsz?” is legalább hat éves belsős poén a baráti körben, de 2017 a folyamat fontos mérföldköve (végállomása?). Eddig is minden évben nekiültem és elbuktam, de legalább közben valami mindig készült, vázlat, későbbre eltehető töredék, flashfiction, és legfőképpen szerettem csinálni, még ha frusztrált is, hogy semmire sem jutok vele. 2017-ben viszont minden, ami írtam, maga volt a küzdelem és a gyötrelem, ettől pedig minden élvezet kiveszett az írásból, és ez ijesztő.<br />
<br />
Vannak azok a vékony noteszek, ahova az ötleteket és a történetszilánkokat gyűjtöm, ebből idén egynek sikerült a felét telefirkálnom (tavalyelőtt hármat töltöttem meg), aztán ott volt egy évekkel ezelőtt elkezdett novella újraélesztése, aminek legalább négyszer nekiugrottam, aztán minden alkalommal feladtam (a végén leginkább egy klasszikus horrorfilmre emlékeztetett a dolog, a tudós szerepében, mármint <i>aki botorul megpróbált életet teremteni</i>, ott vagyok én, és iszonyodva nézem az asztalon mocorgó kreatúrát, amint erőtlen, nyávogó hangon arra kér, hogy vessek véget a szenvedésnek, „egek, mit tettem!”, üvöltöm a villámfényes égre, a háttérben drámaian felzúgnak a vonósok), két másik novella már az alapozásnál elhullott, a regényem a sokadik nekifutásra sem akar kisarjadni az évek óta létező vázlatból, szóval az írás idei mérlege nemhogy nem pozitív, de nem is létezik.<br />
<br />
Ahogy mondani szokás, a feladat adott jövőre.<br />
<br />
De hogy ne ilyen borongósan végződjön az év, következzenek azok a jó dolgok, amelyekről nem írtam idén, pedig kellett volna (<a href="http://brainoiz.blogspot.hu/2017/06/portugalia-esovarosok-harry-potter.html" target="_blank">Portugáliáról</a> és <a href="http://brainoiz.blogspot.hu/2017/04/vienna-calling.html" target="_blank">Bécsről</a> szerencsére még sikerült).<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoJr12Ismfrum8O9E815aidlklRMupX3vDl7Bw5Pca1fpEtz7OFWsXdLKhF7wj3FMIofZ2GFZH6HDs9VLgPAeTJoiTR0L6DaVZ-7u3U-UQejMVrZIBAiyQpcUsj2dvSkpi9ZD3EA/s1600/IMG_20170729_110203.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoJr12Ismfrum8O9E815aidlklRMupX3vDl7Bw5Pca1fpEtz7OFWsXdLKhF7wj3FMIofZ2GFZH6HDs9VLgPAeTJoiTR0L6DaVZ-7u3U-UQejMVrZIBAiyQpcUsj2dvSkpi9ZD3EA/s200/IMG_20170729_110203.jpg" width="150" /></a>Akartam írni a „távolról indít” bortúra-sorozatunk idei epizódjáról, mert júliusban Pécs helyett visszatértünk Nemesvámosra, és onnan kirándultunk a Káli-medencébe, ami az elmúlt években az egyik legkedvesebb hazai országrészemmé vált. Diófák alatt fröccsöztünk a melegben Köveskálon, felmentünk a Hegyestűre, ahonnan pazar a kilátás a Balatonra, mellesleg pont olyan sziklaorom, ahova bármilyen magára valamit is adó fantasy világban azonnal felhúznának egy várat nagyon sok karcsú toronnyal és legalább egy gonosz varázslóval, ezért teljesen megnyugtató a tudat, hogy itt is állt valaha egy vár (valószínűleg gonosz varázsló nélkül). Jártunk a Kőtengernél is, ahol jellegzetes sziklaalakzatok magasodnak az erdő szélén, és valószínűleg azért jöttek létre a korok hajnalán, hogy metálegyüttesek készítsenek albumborítóra csoportképeket előttük. Boroztunk és ettünk és woof meg Jud elszállított minket Tihanyba, ahol tapsi elvitt minket egy néhai titkos betyártanyához az erdőben, mi pedig mindenki mást egy tópanorámás kávézóba az apátság mellett.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVmy2Va7SlwbYO2v_CU7FME2_ggJM_r0cjrreKhxj6YZY8ge0Uw7wWA-8TN-7fZweYLn7h6tAa3zRHxdvIIXIQKmXSn0krTm972qXS3qlq5paf7wUKXKpAPhl_7eHRaYhNWet_Hg/s1600/IMG_20170810_140536.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVmy2Va7SlwbYO2v_CU7FME2_ggJM_r0cjrreKhxj6YZY8ge0Uw7wWA-8TN-7fZweYLn7h6tAa3zRHxdvIIXIQKmXSn0krTm972qXS3qlq5paf7wUKXKpAPhl_7eHRaYhNWet_Hg/s320/IMG_20170810_140536.jpg" width="240" /></a>Aztán augusztusban Norvégiában jártam, életemben először, de remélhetőleg nem utoljára. Bergenben nagyjából folyamatosan vagy eső előtt vagy eső után voltunk, este fél tízkor még nem ment le a nap, folyamatosan nyirkosan csillogtak a kövek és minden növény harsogóan zöld. Az airbnb (másfél szobás kis lakás, csak a miénk pár napra) ablakából ráláttunk a tengerre, ha meg kicsit nyújtogattuk a nyakunkat, akkor a hegyoldalra is, ami Bergenben amúgy is mindenhol a háztetők fölé magasodik. Az egyik nap a sűrűn szakadó esőben fel is másztunk az erdei utakon egészen a tetejéig, bele a tejszerű felhőbe és a <i>Twin Peaks</i>et (esetleg az <i>Alan Wake</i>-et) idéző nyirkos, puha, fojtott csendbe a fák között. Bejártuk Bergen nagy részét, ittunk kávét, lóbáltuk a lábunkat a tengerparton és megnéztük a Hanza-múzeumot. Ültünk buszon meg kompon és láttuk a Hardangerfjordot, amiről annyi mindent lehetne írni, de csak annyit teszek most ide, hogy kristálytiszta víz, hatalmas hegyek, zöld erdők, vízesések és szél és az egyik leggyönyörűbb táj, ahol valaha jártam.<br />
<br />
Bár saját kreatív dolgaimban teljesen kiégtem, a játékírás attól még a főállásom, ezért itt nem engedhettem meg magamnak, hogy ki legyek égve (ebben a mondatban valószínűleg elrejtettem egy megoldást a problémáimra, nem mintha nagy újdonság lenne, mert életem eddigi két regényét és majdnem az összes novelláját úgy írtam, hogy határidőm vagy ígéretem vagy szerződésem volt rájuk), miközben idén is prezentáltunk a kölni GamesComon és az angol WarhammerFesten Coventryben.<br />
<br />
Késő ősszel leadtam egy regényfordítást, ami azért is érdekes fordulat, mert két éve már csak novellákat vállalok (azokból is adtam le idén), de még 2016 végén megkaptam a világ valószínűleg leghosszabb határidejét egyik kedvenc szerzőm könyvére, ezért végül nem tudtam nemet mondani, így 2017 hétvégéinek, repülőn töltött óráinak és szabad reggeleinek nagy részében ezzel foglalkoztam. (Azt nem tudom, mikor fog megjelenni.)<br />
<br />
És a idei évben szerencsére sokkal nagyobb súlyt kapott a szerepjáték az életemben, ami játékosként rendkívül pompás volt, mesélőként pedig megadta azt az élményt, amit az írás egyáltalán nem, a szórakoztató, izgalmas és legfőképpen befejezett történetek örömét, ami természetesen soha nem jött volna létre remek játékosaim nélkül, akik segítettek életre kelteni ezeket a sztorikat. Jövőre ebből is legyen sok ilyen, és hátha minden visszalendül kreativitásilag a rendes kerékvágásba.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo5qmmY5OKP_h6uyj3TYo17UYuTGrRPqOCf0wllLnylA9oEsBzdclqz89OmERf0r11H-7RB1tHBOe-bMEns0nMimEjPZ3smVogtZpJ7qg4xmK0Pdje-bR_1qN0oKy_mk-pFYiQyw/s1600/20170809_132458.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1198" data-original-width="1600" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo5qmmY5OKP_h6uyj3TYo17UYuTGrRPqOCf0wllLnylA9oEsBzdclqz89OmERf0r11H-7RB1tHBOe-bMEns0nMimEjPZ3smVogtZpJ7qg4xmK0Pdje-bR_1qN0oKy_mk-pFYiQyw/s320/20170809_132458.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-45497963191810703942017-09-03T15:25:00.000+02:002017-09-03T15:25:03.227+02:00(reanimator)<br />
Órára pontosan meg tudom mondani, hol tartózkodtam idén, amikor megérkezett az ősz (<i>és tanúim vannak rá, felügyelő úr</i>), szeptember első szombatja volt, másodika, délután fél öt körül, a fehérvárcsurgói kastélyparkban sétáltam, és éppen elértünk a gondozott terület széléhez, az erdőhöz, ahol a fák közötti hézagokat úgy töltötte ki a sötétség, mint valami tapintható, puha szigetelőanyag, amikor egyszer csak eleredtek a tétova, súlyos esőcseppek és véget ért a nyár. Mire egy órával később visszaültünk az autóba, minden megváltozott, az illatok, a színek, a fények, a víz lemosta a világról a ragacsos augusztust, előbukkantak a rozsdaszínek és mindent betöltött a kémények füstszaga, ami maga a vidéki ősz esszenciája. Ilyenkor feltámad bennem a késztetés, hogy ismét visszatérjek a nyáron elhanyagolt dolgokhoz, mondjuk a forró italokhoz, a skót whiskyhez és a blogposztok írásához, szóval lassan összeszedem, mi történt a nyáron, a balatonfelvidéki távolról indítást, a norvég fjordtúrát és a kölni gamescomot is beleértve.<br />
<br />
<div>
<br /></div>
brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-31240547135101478092017-06-02T09:23:00.001+02:002017-06-02T09:23:31.353+02:00(portugália, esővárosok, harry potter)<br />
<i>Szokás szerint ez a post is jóval korábban megszülethetett volna, ha nem terelődik el a figyelmem mindenféle egyéb mással, köztük a munkaidőn kívül fordítandó regénnyel, aztán egy klasszikus Sword&Sorcery történettel, amit egy remekül sikerült szerepjátékos alkalom keretében meséltem el a szokásos kiváló társaságnak, nem is beszélve az 2017-es WarhammerFestről Coventryben, amire először fel kellett készülni, utána pedig részt is kellett venni rajta, hogy bemutassuk készülő játékunkat, de alig három hét késéssel íme: portugál benyomások.</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghzXC1aMtzwuXlaaeucqz0tDglEIHooMPFnc5MEKb5-WLNDxOal5NOhm_uak0DEf13wgMvpyZyopZkcfUg05JyfsyGxX2H1FZ2dxD_DwMdvH7Lja2SyLJULpOPD5yqb10hypxx9g/s1600/IMG_20170510_190948.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghzXC1aMtzwuXlaaeucqz0tDglEIHooMPFnc5MEKb5-WLNDxOal5NOhm_uak0DEf13wgMvpyZyopZkcfUg05JyfsyGxX2H1FZ2dxD_DwMdvH7Lja2SyLJULpOPD5yqb10hypxx9g/s200/IMG_20170510_190948.jpg" width="150" /></a></div>
Portugália egyike azoknak az országoknak, ahova nagyon hosszú ideig próbáltam eljutni, ráadásul sohasem konkrétan megfogalmazott úticéllal: egyszerűen csak sétálni akartam a lisszaboni utcákon, felballagni a portói katedrálishoz, üldög<br />
élni a vízparton meg kávézókból nézni a járókelőket, ilyesmi. Évekig mindig közbejött valami (főleg anyagiak), de most már fapados is indul Budapestről és létezik airbnb, ezért május elején végre sikerült összehozni egy rövid, de alapos látogatást. Az alaposságot azért tudom, mert a telefonomon működött a lépésszámláló, tényekkel igazolva a régóta sejtett elmélet, miszerint elmebeteg tempót diktálok az ilyen városnézős túrákon (ez átlag húsz kilométer séta és több napnyi látnivaló per nap).<br />
<br />
A nem túlságosan kiforrott tervek nagy előnye, hogy ezeket könnyű teljesíteni, vagyis valóban másztam meredek utcákat Portóban, keresztül-kasul bejártam Lisszabon több negyedét, ültem – sőt még kávéztam is – tengerparton, néztem erődöt meg katedrálist, ettem tapast és néhányszor bőrig áztam a leszakadó záporesőkben. Most, hogy kicsit megismertem ezt a két várost, még jobban szeretnék visszatérni, aztán meg felderíteni a vidéket is. Portugália az első benyomások alapján remek hely.<br />
<br />
<u>Pillanatfelvételek:</u><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEia1oCIwrariDatATjfzNiOof8thQ0iacV_vrsaqI3ZcxvwwpL67rMkVu1GAlL78H2c3eQTlIRh68Ns8HM6W-J0FHolcTV9nU37SZNFqpCDuG-AQduBfCrx3oWbNq3MCgkg4RgxYw/s1600/IMG_20170509_202945.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEia1oCIwrariDatATjfzNiOof8thQ0iacV_vrsaqI3ZcxvwwpL67rMkVu1GAlL78H2c3eQTlIRh68Ns8HM6W-J0FHolcTV9nU37SZNFqpCDuG-AQduBfCrx3oWbNq3MCgkg4RgxYw/s200/IMG_20170509_202945.jpg" width="150" /></a></div>
Az érkezésem estéjén, a legelső portói sétámon azonnal belekeveredtem a belvárosban egy népes egyetemista rendezvénybe, ami furcsa keveréke volt egy bolondballagásnak, kamionos parádénak és Harry Potter-univerzum valamelyik kevésbé dokumentált iskolai ünnepségének. Több ezer taláros diák nyüzsgött mindenhol sétapálcával és kalapban, a különböző csoportokat a fejfedők különböztették meg egymástól, szűk utcákon kanyargott a kordonok közé szorított tömeg és platós autókról üvöltött a zene. A menet a városháza előtt ért véget, ahova éppen megérkeztem, ezért pont az a látvány fogadott, amint a már széledő résztevők rituálisan szétverik a sétapálcákkal egymás fején a papírfejfedőket (két sarokkal távolabb egy társaság már a szökőkútból mászott elő a gyenge eső dacára). A bulihangulat ragadós volt, vettem is egy sört, azzal mászkáltam tovább, míg egyszer csak a teljesen céltalan séta az egyik domb tetejére vezetett, ahol kitárult előttem a folyó egyik kanyarulata és a lámpák kígyózó füzére. Azt már itthon derítettem ki, hogy <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Queima_das_Fitas" target="_blank">ez a vizsgaidőszak előtti mulatság</a>, ami kifejezetten Portóban és Coimbrában létezik a wikipedia szerint, illetve az is itthoni információ, hogy J. K. Rowling (akiről azt még tudtam, hogy Portóban élt, amikor kitalálta az első Potter-könyvet) a roxforti talárt is az itteni egyetemisták öltözékéről mintázta. <br />
<br />
A portói airbnb, egy meredek domb tetején álló ház, igazi művésztanya volt, a belső udvaron (ami igazából tetőterasz is lehetne, mert a környező tetők fölé magasodik) félbevágott kirakati babák álltak, a konyhában állandóan élénk szociális élet folyt, és a lehető legváratlanabb helyeken bukkant fel és hevert el a földön (mindig együtt) az amúgy rendkívül kedves és segítőkész tulaj három nagyon öreg macskája.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXbrrdfiw_RZse8ODC0nIvP5We4ED2tB97t7HWZeMharUWQqBsGfI_sZONPpnYisai2cgazslGJ-_qfCsXdbKw_0FeD9EPmZ6_ItvHXL_IQVVrUDuMF2gxrlivzkXpjzZE5Jq0Pg/s1600/IMG_20170510_123007_845.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="780" data-original-width="780" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXbrrdfiw_RZse8ODC0nIvP5We4ED2tB97t7HWZeMharUWQqBsGfI_sZONPpnYisai2cgazslGJ-_qfCsXdbKw_0FeD9EPmZ6_ItvHXL_IQVVrUDuMF2gxrlivzkXpjzZE5Jq0Pg/s200/IMG_20170510_123007_845.jpg" width="200" /></a>Megnéztem a meglepően visszafogott külsejű portói katedrálist. Egy másik meredek domb tetején található (ezekből akadt még néhány a városban), alatta pedig a Ribeira-negyed kúszik felfelé a Douro-folyótól, amelyen összesen hat kecses híd vezet át, mind több emelet magasban. Ez a negyed a túlpartról fotózva minden képeslap alapanyaga (én is lőttem vagy százat), egy összenyomott középkori város, sok kis lépcsővel és meredek utcával.<br />
<br />
Végigjártam egy idegenvezetős sétán a portói Tőzsdepalotát, ahol a lépcsőházban lógó, iszonyatos súlyú csillárok felhúzószerkezetét a kupola angyalszobrai rejtik. <br />
<br />
Portóból olyan záporesőben indultam útnak, hogy a metróig tartó öt perces úton teljesen eláztam, méterekre sem lehetett látni, a domboldalon megvadult patakként zubogott el mellettem a víz. Lisszabonig három óra az út, a vonat szinte tömörnek látszó viharfelhők alatt hasított a zöld, dombos tájon, az egyik pillanatban ragyogott a napsütés, a következőben megint lecsapott valami fergeteg. Egy nagyon rövid szakaszon követtük az óceán vonalát, a víz felszíne egyenetlenül kikalapált fémlemezre emlékeztetett.<br />
<br />
Lisszabonban a változatosság kedvéért szakadó eső fogadott, aztán három metrómegállóval később már csillogóan kék ég, a legapróbb viharfelhő nélkül, szóval úgy pislogtam a napfényben, mint aki egy mágikus kapun lépett át egy párhuzamos világba. Volt még időm, mielőtt elfoglalhattam volna a szállást, ezért lilán virágzó fákat fotóztam az öreg paloták előtt, spontán sétálni indultam egy utcán, aminek a végén ott várt a tenger, a sirályvijjogás meg hínárszag, és egy férfi óriás kutyát épített a parton nedves homokból.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrwGjIvaH7ZpdhHjlEQaXARsuBOIh2e5YRDmB17Bei1sm2nyxQQKDzy2fNJ1bHM7Da4qtlnBtUWpsb_ItjfrYWSQnA0Z4qHBCICzvDgVYK13uzxLpZp3c1hLXsiKpuQim03PLXTQ/s1600/IMG_20170511_150918_830.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrwGjIvaH7ZpdhHjlEQaXARsuBOIh2e5YRDmB17Bei1sm2nyxQQKDzy2fNJ1bHM7Da4qtlnBtUWpsb_ItjfrYWSQnA0Z4qHBCICzvDgVYK13uzxLpZp3c1hLXsiKpuQim03PLXTQ/s200/IMG_20170511_150918_830.jpg" width="200" /></a></div>
Vannak azok a szállások, amelyek csodás panorámát ígérnek, de a feltett fotó valójában a tulajdonos szobájából vagy mondjuk egy amúgy megközelíthetlen tető valamelyik életveszélyes párkányáról készült. Amikor azonban Lisszabonban felkapaszkodtam az ötödik emeletre, beléptem a tetőlakásba és a zsebkendőnyi szobámból kinéztem az ablakon, tényleg elállt a lélegzetem: előttem az egész Barrio Alto negyed tetőrengetege, jobbra a víz kékje, szemben pedig a város fölé magasodó vár. Már ezért teljesen megérte eljönni ide, pedig nagyjából véletlenszerűen választottam a szállást.<br />
<br />
Lisszabon a váratlanul leszakadó esők, a meredek utcák és az apró villamosok városa, amit egyszerűen nem lehetett nem szeretni.<br />
<br />
Jártam a várban, ahonnan körbe lehetett fotózni a belvárost fentről és pávák illegették magukat egymásnak meg a turistáknak. <br />
<br />
Az Alfama a város legvénebb negyede egy domboldalon, meredek lépcsők, zsebkendőnyi rejtett terek, kockakövek közül sarjadó fák, ahol galambok neszeztek és testetlen hangok visszhangoztak az üres utcákon. Rengeteg a turista, és minden második hely előtt valódi fado-zenével csábítgatnak, de még így is teljesen működik a hangulat, valahogy úgy, mint Velencében. <br />
<br />
Belém Lisszabon egyik külvárosa, ahová villamossal lehet kijutni. A Belém-torony ezerszer lefotózott tömbje előtt turisták kígyóztak, ezért inkább csak üldögéltem a köveken és relaxáltam. Mint minden képeslap-helyszín esetében, itt is megvolt az a pillanat, amikor az ember hozzáigazítja a képet a valósághoz, megkapja a valódi arányokat és a kompozíciókból kihagyott modern épületeket a háttérben, de ez sem rontott rajta semmit. Kávét és helyi süteményt reggeliztem a parton és élveztem a sós szelet, de amikor másfél óra múlva rajzani kezdtek a selfiebot-árusok, majd egy megszólalt Elton Johntól a „Sacrifice” pánsípon, kénytelen voltam menekülőre fogni. <br />
<br />
Természetesen végig kellett járnom a tengerészeti múzeumot, mégis hajózós könyveken nőttem fel (sőt még írtam is egyet), ezért minden ilyen alkalomra lecsapok. Belémben nagyon megérte, mert olyan brutális mennyiségű hajómodellt tárolnak a vitrinekben, hogy időrendben valahol a 19. század közepén az agyam leállította az újabb információk tárolását. A Szent Jeromos-kolostor kimaradt, mert megláttam a sort, de így legalább még a reptérre indulás előtt tudtam enni a lisszaboni Time Out Marketen, ami egy felturbózott vásárcsarnok egészen döbbenetes ételkínálattal.<br />
<br />
Szóval mit tehetnék még hozzá, Portugália az első benyomások alapján remek hely, szeretnék még visszatérni.<br />
<br />brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-58461863779814525682017-04-27T12:43:00.003+02:002017-04-27T12:51:43.001+02:00(vienna calling)<br />
<div style="text-align: justify;">
A bécsi Leopold Museum kiállítótermében 19. századi, biedermeier képek mutatják be a korszak átlagos német polgárait és csodabogarait, a negyedik, teljesen üres falból másfélszer fél méteres, hatalmas krumpli türemkedik ki, a kompozíció címe „Otthon”. A következő terem közepén talán két tucat talapzat áll, mindegyiken egy-egy savanyú uborka, az installáció címe <a href="http://www.museumdermoderne.at/en/exhibitions/current/details/mdm/selbstportraet-als-essiggurkerl/" target="_blank">„Önarckép uborkával”.</a></div>
<br />
<span style="text-align: justify;">Ezzel foglalnám össze első találkozásomat a kortárs osztrák képzőművészettel, pontosabban Edwin Wurmmal (a biedermeier életképeket egy Carl Spitzweg nevű úr festette, és kontrasztként vannak együtt kiállítva – az ötlet működik). Wurm egyébként a szülei teljesen tipikus osztrák házát is felépítette az egyik teremben, annyi módosítással, hogy az épület olyan keskeny, mintha beletették volna egy présbe, és majdhogynem oldalazva kell végigmenni a folyosón vagy benézni a szűk vécébe. (Viszonyom továbbra is eléggé ambivalens a kortárs installációkkal, de egy dolog tagadhatatlan: nyomot hagynak.)</span><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az eredeti terv egyébként úgy szólt, hogy a húsvét utáni héten a Káli-medence tavaszi lankáin fogunk sétálgatni a harsogóan zöld réteken, már amikor éppen nem a Balatonra néző teraszokon üldögélünk. Amikor a tervezett nap reggelén szakadó hóesésben tartott velünk a vonat Bécs felé, kicsit hálás voltam az egy héttel korábbi időjárásjelentéseknek, amiért még időben módosítottunk az elképzelésen.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxcd4pQQlBlfPjw6mGOlw4-7MxBK7jipkOySmKUe7SIxZZtqhNNPI8NoQSr4vL6v4xnwGyhy08xmibLpNTwNYXZEmrp7dGcWT8iUy3cy3fhmNFAkCVsK_B2P0LjuLTXHWxPQnJlQ/s1600/IMG_20170419_160901.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxcd4pQQlBlfPjw6mGOlw4-7MxBK7jipkOySmKUe7SIxZZtqhNNPI8NoQSr4vL6v4xnwGyhy08xmibLpNTwNYXZEmrp7dGcWT8iUy3cy3fhmNFAkCVsK_B2P0LjuLTXHWxPQnJlQ/s320/IMG_20170419_160901.jpg" width="240" /></a></div>
A Bécsben töltött három napban aztán a viharos széllel kombinált havazásból átjutottunk a napfényes tavaszba, mintha valaki kapkodva rányomott volna az évszakokat tekerő gombra. Közben rengeteg kiállítást megnéztünk – Egon Schieléről kettőt is, illetve a Monet-től Picassóig című gyűjteményben megtaláltam a Franz Sedlacek nevű osztrák festőt, akik valójában pont nekem festett száz évvel ezelőtt, csak nem tudta, például itt van ez a <a href="http://1.bp.blogspot.com/-bQg2oD7tExM/UKvcL1BUcYI/AAAAAAAAd4k/any_HA65caI/s640/Franz+Sedlacek++(2).jpg" target="_blank">téli dark city</a> meg a bármelyik Call of Cthulhu kiadvány borítójának felhasználható <a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/cd/c9/9c/cdc99c69a2550ee3923e25e570d0d636.jpg" target="_blank">automobilos tájkép</a>. Ellátogattunk a Nemzeti Könyvtárba, ahol van elforduló könyvespolc mögötti iroda, ezer év után megint jártam a Stephansdomban, legyalogoltuk a lábunkat, ittunk rengeteg kávét és döbbenetesen menő ebédmenüt ettünk a festői Naschmarkton. Találtunk képregényboltokat (ahova bementünk) és gumimaci-üzletet (ahova nem mentünk be), a Praterben pedig újra megállapítottuk, hogy a vidámpark nem nekünk való, majd lefotóztam a szellemvasutat, ami vagy 25 évvel ezelőtt álmatlan éjszakákat okozott a családom felének, és talán az egyetlen régi épület ma már az egész vurstliban.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEUTNB6YZEf99RU1bjPxrJEAcuJ3SfPsKeIu9nEUSnXaciWIu2b1XzH-lJFkq1G_44q2M1-tMzW2I-JyScWqILvnGjDzBi5XsQwbV_FlvMEyC8ofRG56fqz1Wa4rCaS2I2LhMmKw/s1600/IMG_20170421_144332.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEUTNB6YZEf99RU1bjPxrJEAcuJ3SfPsKeIu9nEUSnXaciWIu2b1XzH-lJFkq1G_44q2M1-tMzW2I-JyScWqILvnGjDzBi5XsQwbV_FlvMEyC8ofRG56fqz1Wa4rCaS2I2LhMmKw/s200/IMG_20170421_144332.jpg" width="150" /></a>Sok mindent nagyon szeretek Bécsben, de leginkább azt, hogy még úgy is állandóan találok valami újat, hogy valaha tényleg rengeteg időt töltöttem itt. Külön plusz pont, hogy amióta nem a Westbahnhofra mennek a vonatok, hanem az új Hauptbahnhofra, már csak két és fél óra Budapestről railjettel.</div>
<br />
<br />brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-68822886699184648392017-03-17T12:09:00.006+01:002017-03-17T12:12:26.472+01:00(árnyékbudavára)<br />
Ha a nagyvárosoknak van vetett árnyéka, ahol a különcök meg a furcsa lények élnek – mint azt számos modern fantasyben láthatjuk, amikor a főszereplő átzuhan az aktuális város alatti-melletti-közötti alkonyzónába –, akkor esélyes, hogy múlt szombaton átsétáltunk a budai várnegyed árnyékvilágán. A regényekkel ellentétben nem azért, mert alkut kötöttünk egy rejtélyes idegennel vagy óvatlanul benyitottunk egy ajtón, ami csak aznap létezett, hanem befizettünk egy speciális idegenvezetős sétára. A kiírás természetesen nem mágikus Budapestet ígért, hanem „csaknem 15 titokzatos lakóház udvarát, illetve a nagyközönség számára eddig nem ismert törökkori pincerendszer megnézését", de a Budai Várnegyed Titkai című tematikus túra olyan kevéssé ismert világot mutat be, ami már-már valóban a kulisszák mögötti homály.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLSmaKQwEu5n0ahZYM61My_B0Q-KIESg02edu-kJ1KWhsXklLoeWG2eVSRnUpRTdsYc-8VDvcsuAQwdyMZQR2tSW4BwoTtil-XKvx7oWyrowuBQhVBqzodR7iKZsZIp8oL_MAMiQ/s1600/small_IMG_20170311_153755.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLSmaKQwEu5n0ahZYM61My_B0Q-KIESg02edu-kJ1KWhsXklLoeWG2eVSRnUpRTdsYc-8VDvcsuAQwdyMZQR2tSW4BwoTtil-XKvx7oWyrowuBQhVBqzodR7iKZsZIp8oL_MAMiQ/s200/small_IMG_20170311_153755.jpg" width="150" /></a>A viszonylag hosszú, nagyjából négy és fél órás séta a Várnegyeden kanyarog végig, soha meg nem épült gigászi szobrok és lerombolt paloták helyén, hamis homlokzatok előtt, alkimista varázskapukon át, hogy néha betérjen egy titkos bunkerekre épített udvarba vagy egy lezárt útvesztőbe. Az évszázadokat felölelő túra világát különc arisztokraták, kémek, gyilkosok, török katonák, magyar honvédek, nácik és kommunisták népesítik be, és ennyire töményen talán még sohasem zúdult rám mindaz, ami Magyarország történelmének savát-borsát adja, az erőszak, árulás, hősiesség, emberség, balszerencse, rettenetes rezsimek, háborúk és korrupció sajátos egyvelege. (Menet közben többször eszembe jutott, hogy ezeknek a történeteknek jelentős része egy külföldi turista számára talán tényleg annyira szürreális lehet, mintha egy fantasztikus történetet olvasna.)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGLTKbcmLYYc8GW-30eOdLTDb9Ll_U68Pb-ybuZKs-56x3psAm6vtcVtTzKaI7D52DVHPil78hq55t_9Dd8gIELGkz7bhyRhIA37wTvNBWGe6se7ojH1QP1RK2UrrrkJAmb1L3mQ/s1600/small_IMG_20170311_155050.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGLTKbcmLYYc8GW-30eOdLTDb9Ll_U68Pb-ybuZKs-56x3psAm6vtcVtTzKaI7D52DVHPil78hq55t_9Dd8gIELGkz7bhyRhIA37wTvNBWGe6se7ojH1QP1RK2UrrrkJAmb1L3mQ/s200/small_IMG_20170311_155050.jpg" width="150" /></a></div>
Nekünk is jutott bőven meglepő információkból. Megtudhattuk például, hogy a Vár büszkén mutogatott középkori romjai egyáltalán nem középkoriak, a legrégibbnek tűnő házak az ötvenes években felhúzott replikák, a sziklakórház tetejére épült ház kéményei pedig valójában légbeszívóként működtek. Arról nem is beszélve, hogy valóban megnéztük az egész hegyet behálózó lezárt pincehálózat egy apró részét, ahova valóban nem lehet csak úgy lemenni (kivéve a Budavári Labirintust, de az inkább bazári látványosság): mi egy udvarból jutottunk le egy üres alagútrendszerbe és a közepén ásító világháborús bunkerbe, ahol török kutak törik át a mennyezetet, cseppkövek sarjadnak a téglákon és úgy nyomul a csapat után a tömör sötétség, mint valami különösen kíváncsi állat.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizxjSqbs0tvUD1EvCFjfAJY4L9E7YD86WLL5DBE3dmyindA4qaEkOHnhdpZgzCfhfzR-7M6IJM6MClLBBA0FtzzNeIpDVkW8NwUUSQXfojF8K8AsKYC-R2Hmo_2STMDRjgqTkTNg/s1600/small_IMG_20170311_160227.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizxjSqbs0tvUD1EvCFjfAJY4L9E7YD86WLL5DBE3dmyindA4qaEkOHnhdpZgzCfhfzR-7M6IJM6MClLBBA0FtzzNeIpDVkW8NwUUSQXfojF8K8AsKYC-R2Hmo_2STMDRjgqTkTNg/s200/small_IMG_20170311_160227.jpg" width="150" /></a></div>
Mindez persze csak töredéke annak, amit a túrán elmondanak és megmutatnak (a tizedik perc után már jegyzeteltem), és hatalmas élmény volt. Mentünk már nem tipikus városnéző kirándulásra Budapesten, akkor <a href="http://brainoiz.blogspot.hu/2015/10/a-legszeszgyar-titka-ifjusagi-kalandfilm.html" target="_blank">a lezárt óbudai légszeszgyárat néztük meg</a>, és ezek után mindenképpen tervezem Árnyékbudapest további felfedezését, csak az urban fantasy regényekkel ellentétben nem szeretnék lent ragadni, még akkor sem, ha így esélyesen lemondok egy csomó kalandról meg némi varázserőről.<br />
<br />brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-26084035749552821602017-01-23T22:00:00.003+01:002017-01-23T22:25:29.122+01:00(a ködről legalább mindig tudok írni)<br />
Tudatosítani akarom magamban a hétvégémet, hogy ezeket a pillanatokat elő lehessen venni újra, amikor ismét befordulás van, bár nyilván ezt mind ott és akkor kellett volna megtenni, de hát kezdő vagyok még ebben a tudatosjelenlét-tréningben. Vagy túlságosan lekötött, hogy ki tudja, hány év után először újra lábközépig érő, érintetlen hóban gázolok (vagy ez már a tudatosítás része?), miközben a vizsla őrülten száguldozik a faluszéli tó partján, a napkorong parányi, megpatinásodott pénzérme az égen, a villanyoszlopok vezetékei pedig elvesznek a tejfehér ködben, mintha csak felskiccelt díszletek között járnánk. <br />
<br />
A köd az összekötő kapocs a hétvége két napja között, csak vasárnap délelőtt már sűrűn gomolygó párafelhőben ültem a nagyon szocreál termálfürdő kinti medencéjében. A behavazott fenyők között mínusz öt fok lehetett, de ez mit sem számított nyakig a vízben, ahonnan csak akkor másztam ki, ha le akartam hűlni vagy amikor el kellett érni a perem mellé helyezett korsó barnasört.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsdmy3-tjCr4nBk_A1Fz3iVhy107syUS4vOx7e66zm6Zom2zb2toLl3uxPppmAC5SBJquOtCoC_WXpQTZHWbsMspn7I7Qni8rsNe2F24EEuAh1yxZ0wuez3ejVWtOvvoz0wwupvA/s1600/SAM_4160_sm.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="208" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsdmy3-tjCr4nBk_A1Fz3iVhy107syUS4vOx7e66zm6Zom2zb2toLl3uxPppmAC5SBJquOtCoC_WXpQTZHWbsMspn7I7Qni8rsNe2F24EEuAh1yxZ0wuez3ejVWtOvvoz0wwupvA/s320/SAM_4160_sm.JPG" width="320" /></a></div>
<br />brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-57755124232552438192017-01-19T14:49:00.003+01:002017-01-19T16:09:25.356+01:00(aztán el is múlt)<br />
<br />
Semmi sem mutatja jobban, mennyire ki kellene rángatnom magamat a lélek hosszú, sötét, 2016-os állapotából, mint az a tegnapi pillanat, amikor azon gondolkodtam, mi olyan furcsa, és rájöttem, hogy már legalább másfél perce egészen felszabadultnak érzem magamat, mire az agyam rávágta, hogy "nem baj, úgyis mindjárt elmúlik".<br />
brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-69706593435770601862016-12-28T17:57:00.003+01:002016-12-28T17:58:10.487+01:00(2016 kimaradt jelenetei, dvd-extra)<br />
Nem mondanám, hogy 2016 nem hagy maga után erősen keserű utóízt, viszont egy szempontból meglepően pozitív a mérlege: sohasem utaztam annyit egy évben, mint idén. A végleges szám persze a céges és magánjellegű utakból együtt állt össze: volt, amiről írtam, és több olyan is, amiről nem, de rá kellett jönnöm, hogy nem lenne teljes az idei<a href="http://brainoiz.blogspot.hu/search/label/utaz%C3%A1s" target="_blank"> utazós posztok</a> gyűjteménye, ha meg sem említem azt a májusi céges kiküldetést, ami utólag egészen tematikusnak tűnik az apátságból átalakított szállodával meg a templomból kialakított pubbal.<br />
<br />
Az történt, hogy mivel a Warhammer 40,000 logót licenszelve készítünk játékot, több más stúdióval együtt a NeocoreGames is meghívót kapott a WarhammerFest nevű rendezvényre az angliai Coventrybe, ahol pünkösd hétvégéjén ketten képviseltük az inkvizítorokat. A fesztiváljelenlét mindig stresszes (<a href="http://brainoiz.blogspot.hu/2016/07/inkvizitorok-kaosz-ellen-e3-2016-los.html" target="_blank">lásd az idei E3-as kalandjainkat Los Angelesben</a>), és még akkor is hamar beüt a furcsa tudatállapot, ha minden rendben van, tíz-tizenöt perces ismétlődő időszeletekben létezel, bemutatod a céget, bemutatod a játékot, elmagyarázod az irányítást, kitérsz az újdonságokra, aztán hagyod őket játszani, majd válaszolsz a kérdésekre és kezded elölről. A végére aztán mindenképpen elmegy a hangom és a magam részéről még napokig szoktam álmodni a prezentációkkal. Amikor mindez a Warhammer-logó elhivatott rajongóinak találkozóján történik, a különbség annyi, hogy űrgárdistának öltözött emberek masíroznak el melletted és sokkal, de sokkal jobban rettegsz, vajon mit fognak kérdezni és mondani a keményvonalas rajongók. Viszont nagyon lelkes fogadtatásban volt részünk, és hát ott voltak a járulékos körülmények is, amiért ezt az utat még sokáig fogom őrizgetni.<br />
<br />
Szóval körülmények. Családi okokból viszonylag sokszor jártam Anglia közepén, írtam is róla párszor, nagyon szeretem, igazi Miss Marple-vidék (sövények, magányos tanyák, út menti vén pubok, középkori falvak!), de arra azért én sem számítottam, hogy a szállásfoglalás kacskaringói végül egy középkori apátságból először udvarházzá, majd hotellé alakított hotelbe sodornak minket a vidéken, ahol az első dolog, amit a megpillantok egy eredeti gyóntatófülke a recepció mellett. Kevés ennyire brit helyen jártam életemben (<a href="http://brainoiz.blogspot.hu/2015/12/punksor-karacsonyi-vasar.html" target="_blank">Chatsworth egy hajszállal vezet</a>), amire rá is dolgoztak keményen, a rejtett hangszórókból lantzene szólt, az egyik folyosón lovagi kőszarkofág állt, a falépcsők pedig úgy nyikorogtak, mintha külön alkalmazott dolgozott volna azon, hogy minden egyes fok gótikusan reccsenjen. A szobám is nyugodtan lehetett volna egy békebeli kísértettörténetet helyszíne, különösen a lámpakapcsolóvá alakított csengőzsinór nyűgözött le – már amíg eszembe nem jutott <a href="http://mek.oszk.hu/01700/01769/01769.htm" target="_blank">„A pettyes pánt” </a>(The Speckled Band) című Sherlock Holmes-történet –, amire külön ráerősített az intermezzo, amikor a fejlesztőcégeknek rendezett Games Workshop-sörözés után nagyon későn értem vissza a hotelbe és már kissé bizonytalanul álltam a régi festményekkel teleaggatott félhomályos folyosón. Lélek sem járt sehol, a csendet csak az átható csippanások sorozata törte meg, amivel az ajtó jelezte, hogy nem működik a kártyám, ami idő után óhatatlanul kérdéseket vetett fel bennem – ez az én szobám? ha nem, akkor hol van? ha igen, miért nem jutok be? létezik ez a hely egyáltalán? és én létezek? De akkor még nem tudtam, hogy reggel lantzene helyett Elton John számok szólnak majd instrumentálisan a hangszóróból (zongorán), ami sokkal, de sokkal ijesztőbb. (Egyébként a kártya volt rossz, én is léteztem és a szálloda sem fakult át az éteri síkra éjfélkor.)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDAhEz4vnLBmwAuZqJaJeK3MiCJhfQRzJ_H8_gzVHlTofjdR0pt-bdrOnGQWEDIgi2f12UhCgUdfetQ1aiQ-VbhG6w9CVPBwFJ6PBycFWQrmln0ISGhO2rzh2Fh8yfNZUPjzN0Dg/s1600/montazs.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDAhEz4vnLBmwAuZqJaJeK3MiCJhfQRzJ_H8_gzVHlTofjdR0pt-bdrOnGQWEDIgi2f12UhCgUdfetQ1aiQ-VbhG6w9CVPBwFJ6PBycFWQrmln0ISGhO2rzh2Fh8yfNZUPjzN0Dg/s400/montazs.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Mivel a rendezvény miatt kizárólag kora reggel és késő este tartózkodtunk a hotelben, csak úgy láttam belőle valamit, hogy minden nap nagyon korán felkeltem és kimentem a teljesen kihalt tavaszi parkba, amit boldogosan teleordítottak a lelkes madarak. Találtam egy mini sövénylabirintust és pár kőszörnyet, egy tavat és egy néhai vizesárkot, szóval mindenképpen megérte korán kimászni az ágyból, és nagyon sokáig emlékezni fogok erre a helyre.<br />
<br />
A rendezvény vasárnap estig tartott, de hétfő reggel még átbuszoztunk Nottinghambe, hogy megnézzük a Games Workshop főhadiszállását, majd átballagtunk a szomszéd épületbe, ahol a WarhammerWorld található. Az egy dolog, hogy évek óta fejlesztünk játékot egy olyan hobbi alapján, ami döbbenetesen szépen kifestett figurákra alapul, de még az eddigi tapasztalataim sem készítettek fel a gigantikus diorámákkal telepakolt termekre, ahol több ezer űrgárdista, xenó, démon, tank és istengép áll belefagyva az örök háború különböző csatáiba, nem is említve azt a csekély kilenc méter magas mega-diorámát, ami külön szobát kapott. (Azt már csak csendben teszem hozzá, hogy a WarhammerWorldnek, brit intézmény lévén, van fantasy fogadónak berendezett kocsmája is).<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggiNvxsZaPnWu33hOvRM3YlWbcLXphzypaLDOgJo10YGHzIhtWGy4xqxwwQxCkTxCyKayZKqLPgMm6TEC7k76hnC1mjICQT5o1OlU0kbb4a88Bjv8lUQewA3qM2MEDfELFEBCLwQ/s1600/sample.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggiNvxsZaPnWu33hOvRM3YlWbcLXphzypaLDOgJo10YGHzIhtWGy4xqxwwQxCkTxCyKayZKqLPgMm6TEC7k76hnC1mjICQT5o1OlU0kbb4a88Bjv8lUQewA3qM2MEDfELFEBCLwQ/s400/sample.JPG" width="300" /></a></div>
<br />
<br />
Nottinghamből ezt leszámítva nem sokat láttunk – a szállásunkat, egy napsütéses vontatóösvényt sok lakóhajóval, a vár alatti kertvárost, illetve este a Pitcher and Piano nevű, tényleg templomból átalakított pubot (<a href="http://www.pitcherandpiano.com/media/images/Nottingham_Bar_Above_big.jpg" target="_blank">kép itt</a>), ami szépen keretbe is foglalta az utat. <br />
<br />brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-3926767794420984982016-12-05T10:06:00.003+01:002016-12-05T10:07:13.676+01:00(firenze november elején)<br />
<div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><span style="font-size: 11pt; text-align: center;">Firenze rendkívül régen felkerült a potenciális úticéljaim listájára, sajátságos módon a főleg itt játszódó </span><i style="font-size: 11pt; text-align: center;">Hannibal</i><span style="font-size: 11pt; text-align: center;"> című film miatt. Természetesen akadtak egyéb kapcsolódási pontok is, Dantétól kezdve a </span><i style="font-size: 11pt; text-align: center;">condottieri</i><span style="font-size: 11pt; text-align: center;">ken keresztül az </span><i style="font-size: 11pt; text-align: center;">Assassin’s Creed</i><span style="font-size: 11pt; text-align: center;">ig, de ha valamiért felmerült Firenze, elsőként mégis az a hatalmas, boltozatos árkádsor jutott eszembe, ahol Anthony Hopkins emberevő Hannibal Lectere </span><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Lr3OavheNu0" style="font-size: 11pt; text-align: center;" target="_blank">sétálgatott</a><span style="font-size: 11pt; text-align: center;">, ebből pedig könnyedén bomlottak ki az olyan asszociációk, mint a macskaköves utcák, harangszó, kupolák, reneszánsz paloták párkányain tollászkodó galambok és az oszlopsorok alatt kávézgató öltönyös professzorok.</span></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><span style="font-size: 11pt;">Mint most ősszel kiderült, egyáltalán nem tévedtem nagyot (leszámítva az öltönyös professzorokat, de lehet, hogy álcázták magukat). Tréfás módon egyedül a Piazza della Repubblica árkádjaival kapcsolatban bizonytalanodtam el, vajon jó helyen járok-e, mert valahogy mindig másképpen képzeltem körülötte az utcákat, amiket nem mutatnak a filmben, de ez nem vette el a felfedezés örömét.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_MbqLqHFn_xmVBCJSVuXPiSNUuSJabWYkXCDWa9cely319pkpVwSPpvUyspVnS2BNpUHpe-p3IuJiLjbpNT5GVv8zPplEhGIgR_kMB4Z7JCvUV5IQTcFlso33Vivv_cROvZ8BRw/s1600/IMG_20161103_173059.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_MbqLqHFn_xmVBCJSVuXPiSNUuSJabWYkXCDWa9cely319pkpVwSPpvUyspVnS2BNpUHpe-p3IuJiLjbpNT5GVv8zPplEhGIgR_kMB4Z7JCvUV5IQTcFlso33Vivv_cROvZ8BRw/s200/IMG_20161103_173059.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoPlainText"><span style="font-size: 11pt;">Firenzében november elején kellemes tavasz fogadott minket, és Velencével ellentétben mintha az egész városra szépiaszínű szűrőt raktak volna. Ez különösen a fotókat visszanézve látványos, mert a legtöbb képet a Dóm kupolájának tetejéről meg a harangtoronyból készítettem, késő délután, amikor a már ereszkedő őszi napkorong mindent aranyfényű, ködös derengésbe borított, a téglavörös tetőket, a barna és sárga házakat, a tetőteraszokat meg a hidakat, a folyót meg a túloldali zöld dombokat a villákkal. Valószínűleg mostantól ez lesz az alapértelmezett Firenze-kép a fejemben egy darabig.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><span style="font-size: 11pt;">Azt tudtam, hogy a Dóm és a keresztelőkápolna szép, de arra nem számítottam, hogy ennyire lenyűgöző mindkettő. A Dóm kupolájába feljutni már önmagában élmény – különösen az a rész, amikor az egyik meredek és keskeny lépcsősortól a másikig a kupola belső részén kialakított erkélyen vezet az út, a döbbenetes freskók alatt. Amikor a mélyben parányinak tűnik az oltár és a nyüzsgő látogatóhad, különösen hatásos átnézni a kupola túloldalára, ahol pontosan szemben a jégbe fagyott, háromfejű, óriás Lucifer marcangolja az árulókat.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><span style="font-size: 11pt;">Az Uffizi Képtárban személyesen is átélhettük azt a tudományosan dokumentált tényt, miszerint <a href="http://index.hu/tudomany/til/2014/10/19/igenis_letezik_muveszet-tuladagolas/" target="_blank">létezik művészet-túladagolás</a>, szerencsére csak azután, hogy megcsodáltam a Boticelliket. Nyilván közhely vagyok, és egy obskúrus reneszánsz mester elfeledett mesterművét kellene mondanom (oké, Artemisia Gentileschi „<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Judith_Slaying_Holofernes_(Artemisia_Gentileschi)" target="_blank">Judit lefejezi Holofernészt</a>” című képe újdonság volt számomra, és valószínűleg a retinámra is égett, olyan erős), de azért annyira nem tudtam turista lenni, hogy minden kép előtt készítsek egy szelfit magamról, mint a látogatók jelentős százaléka, amit őszintén nem értek egyébként (majd otthon végignézik mind a háromszáz képet magukról és beazonosítják a háttérben az adott festményt?)<o:p></o:p></span></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-KPdZRHlffhPkEOW8_Two4f2S0LG03fZst8HEzn9w9p9HwqBNyisEqIhgSrStn_pDJO-q9YJbfFVFO8EqwUwjGOc-MqODcIK_NkArfCzT-fE9P16v-qjv4McQ0DR_ArvX7CclGg/s1600/IMG_20161104_204743.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-KPdZRHlffhPkEOW8_Two4f2S0LG03fZst8HEzn9w9p9HwqBNyisEqIhgSrStn_pDJO-q9YJbfFVFO8EqwUwjGOc-MqODcIK_NkArfCzT-fE9P16v-qjv4McQ0DR_ArvX7CclGg/s200/IMG_20161104_204743.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoPlainText"><span style="font-size: 11pt;">A kötelező körök mellett szokás szerint rengeteget sétáltunk. Többnyire céltalanul csavarogtunk a belvárosban, ahol mintha minden négyzetméteren lenne egy méregdrága bőrtáskákban vagy férfiöltönyben utazó bolt, és sajnos rengeteg olyan üzlet, ahol kézzel készített noteszek, füzeteket meg könyvek állnak halomban, ami amúgy a gyengém. Megtekintettük Dante (újra felépített) házát és kiállítást, néztük az esti folyót a Ponte Vecchióról egy kis üveg borral a kezünkben, reggelenként a helyi presszóban hajítottuk be a gyűszűnyi kávét a munka előtt betérő helyiekkel. Kipróbáltuk az <a href="https://www.tripadvisor.com/Restaurant_Review-g187895-d1102253-Reviews-All_Antico_Vinaio-Florence_Tuscany.html" target="_blank">All’ AnticoVinaio</a> nevű szendvicsezőt, amit a szálláson ajánlottak (nagyon nem lehetett volna eltéveszteni amúgy sem, kétszer kellett visszamenni, mire befértünk, de turistahad ide vagy oda, ez a masszív, helyben készített, friss óriásszendvics tényleg megérte), viszont a legkedvesebb kulináris élmény abban a belvárostól viszonylag távolabbi étteremben ért, ahol egyforma arányban elegyedtek a törzsvendégek meg a turisták, az angol nyelvű étlapon pedig külön figyelmeztettek mindenkit, hogy nem hajlandóak teljesen átsütni a húst, senki ne is kérjen tőlük ilyen gyalázatot, és az ég szerelmére, hagyják őket békén a capuccinóval.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-vxMFiFidRCEmMXqW-LI4p85-CnrX78Lka3CUJb-Sz1CwE7GU3SOjxyS9N9ZqXgA_pM2OFk4u4nryEYzviLASRynz_u5rXFHk9SALw8KHbKriYX6lA4HeoBsxSvQzpFvOwLxrtQ/s1600/IMG_20161104_205200.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-vxMFiFidRCEmMXqW-LI4p85-CnrX78Lka3CUJb-Sz1CwE7GU3SOjxyS9N9ZqXgA_pM2OFk4u4nryEYzviLASRynz_u5rXFHk9SALw8KHbKriYX6lA4HeoBsxSvQzpFvOwLxrtQ/s200/IMG_20161104_205200.jpg" width="160" /></a></div><div class="MsoPlainText"><span style="font-size: 11pt;">Az utolsó nap Firenzéből szintén vonattal mentünk át Milánóba (korábban enyhén rossz tapasztalataim voltak az olasz vasúttal, de az italo nevű társaság 220 km/órával hasító járataival el tudnék ingázgatni), ahol csak egy hosszabb délután töltöttünk, mielőtt elindultunk volna a repülőtérre. Milánó elsőre nem lopta be magát a szívembe – bár a központi vasútállomása egy gigászi márványpalota, a bejárata előtt pedig valamiért <i>Szellemi</i><i style="text-align: center;">rtók</i><span style="text-align: center;">-cosplay zajlott –, igaz, nem is kapott sok esélyt a nagy rohanásban. A Dóm valóban lélegzetelállító, még úgy is, hogy egyszerűen nem volt időnk végigállni a sort, de ezért kárpótolt a tető, ahol vízköpők és gótikus kőcsipkék erdeje közül lehet kinézni a távolban emelkedő felhőkarcolókra. Örülök, hogy láttuk, de ebből az útból mindenképpen az őszi Velence és Firenze marad meg – egészen addig, amíg vissza nem térek egy másik évszakban. </span></div><div class="MsoPlainText"><br />
</span></div>brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-60815000766419930172016-12-01T10:40:00.002+01:002016-12-01T10:41:04.350+01:00(velence október végén)<div class="MsoPlainText">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqZvjUyW40dpF9ZWsj_8lgIALVBCv7KacY9Lp44FgiwvQW5SNFfd5lks0jKOow-5Nx-SPYZitDriGtf8FVn60vQpMrzIq0invxf9JYEOFIrdI4_HZRIaDbzwgMi12b9kXPiUc_bA/s1600/IMG_20161031_130459.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqZvjUyW40dpF9ZWsj_8lgIALVBCv7KacY9Lp44FgiwvQW5SNFfd5lks0jKOow-5Nx-SPYZitDriGtf8FVn60vQpMrzIq0invxf9JYEOFIrdI4_HZRIaDbzwgMi12b9kXPiUc_bA/s200/IMG_20161031_130459.jpg" width="160" /></a></div>
<div class="MsoPlainText">
<span style="font-size: 12pt;">Október 31-én este Velence egyik mellékutcájában
borozgattunk egy nagyjából három lépésnyi méretű helyen, ahova sorban tértek be a
kísértetnek öltözött olasz kisgyerekek (az egyértelműség kedvéért: az
olaszországi Velencéről van szó), hogy a nemzetközivé vált <i>trick or treat</i>
jegyében cukorkákkal megrakodva távozzanak, én pedig azon tűnődtem, milyen
sajátos is a Halloween ebben a vízben álló, ódon városban, mert nem sokkal
korábban még olyan kihalt sikátorokban csavarogtunk, ahol éppen elfért egy
ember, magányos lámpa lógott a magasban a házfalak között, az utca végében
halkan loccsantak a hullámok, és a kihalt hídon nyugodtan ácsoroghatott volna
egy színházi bársonyköpönyeget viselő vámpír.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoPlainText">
<br /></div>
<div class="MsoPlainText">
<span style="font-size: 12pt;">Velence különleges helyet tölt be a szívemben (és nem
csak azért, mert itt kaptam először napszúrást). Velence egy közhely, amit
nagyon kedvelek, egy teljesen valószínűtlen város, ami szégyentelenül abból él,
hogy emberek a világ minden sarkából odamennek megnézni, és mivel ez már nagyjából
Napóleon idejében is így volt, számomra a magamutogatás ugyanúgy része a
sármjának, mint a hínárszagú vízben gubbasztó paloták.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoPlainText">
<br /></div>
<div class="MsoPlainText">
<span style="font-size: 12pt;">Viszont nagyon régen jártam Velencében, ráadásul mindig
nyáron, ezért régóta szerettem volna visszamenni. Késő ősszel kellene menni,
gondoltam, hátha akkor majd sűrű ködben állnak a hidak és nyirkosan csillognak az
üres utcák, és olyan szállodában lesz szállásunk, ahol süppedős bársonyszőnyeg
borítja a folyosókat, a szoba ablaka letakart gondolákra néz, éjszaka pedig minden
padlóreccsenésre felriadok és elsőre azt hiszem, egy viktoriánus kísértettörténetbe
kerültem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoPlainText">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqF4lLMmSiOU_8NSaIYQLQr6PeiMv-KXUUsgcJcNTWeFzuQgsgRCfnCCMSSyZyyLTUB8s4MAaFrIFJy3jW1GAxYWUI9iBSngFg5fdb7Uk7zN7pjkcVvQvA9hgqcRfEOqwZRs071A/s1600/IMG_20161031_163459.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqF4lLMmSiOU_8NSaIYQLQr6PeiMv-KXUUsgcJcNTWeFzuQgsgRCfnCCMSSyZyyLTUB8s4MAaFrIFJy3jW1GAxYWUI9iBSngFg5fdb7Uk7zN7pjkcVvQvA9hgqcRfEOqwZRs071A/s200/IMG_20161031_163459.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoPlainText">
<span style="font-size: 12pt;">Ebből aztán végül az lett, hogy késő ősszel mentünk, de Mestre
szélére, a partra, ami villamossal alig tíz perc Velencéből a hídon át, köd és
eső helyett kellemes, szürke ősz volt, gótikus szálloda helyett airbnb-n talált,
barátságos lakásban laktunk, ahol szimpatikus vendéglátónkról kiderült, hogy
történelmi és gasztronómiai témákban utazó írónő. Október utolsó napjaiban egyébként
pontosan ugyanakkora tömeg hömpölygött végig a város főbb artériáin, mint
nyáron, két sarokkal beljebb pedig pontosan ugyanolyan kihaltak voltak az utcák.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoPlainText">
<br /></div>
<div class="MsoPlainText">
<span style="font-size: 12pt;">Korábban mindig csak Velence szépségesen korhadó magvát
láttam, most viszont kimerészkedtünk a szélekre, ahol minden felismerhetően
Velence, mégis teljesen más. Északon keresztül-kasul bejártuk Cannaregio nevű
részt, ahol szélesebbek a csatornák és agyagszínűek a házak, jártunk a régi
gettó sokemeletes, egymáshoz tapadó házai között, a Madonna dell'Orto
templomban, ahol Tintoretto festményeit díszítik a falakat, és a város peremén egészen
modern bérházak néznek a közeli temetőszigetre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoPlainText">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyzjvg4ADLVpeYKjr_ncMqZm-qFhExTCl0tPikrPkzidK8ZEcwywHJlhIL2hyphenhyphenwccsiZtqZSZk8TZej0XDnn_jvvZqUfhQ8hSR9lhCqyh1-vE91NFXI_pSUjYSYMw7BNbnSoirzDg/s1600/IMG_20161101_185036.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyzjvg4ADLVpeYKjr_ncMqZm-qFhExTCl0tPikrPkzidK8ZEcwywHJlhIL2hyphenhyphenwccsiZtqZSZk8TZej0XDnn_jvvZqUfhQ8hSR9lhCqyh1-vE91NFXI_pSUjYSYMw7BNbnSoirzDg/s200/IMG_20161101_185036.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoPlainText">
<span style="font-size: 12pt;">Másnap a kikerülhetetlen és zsúfolt Rialto-hídtól délre
mentünk, az egyetemi negyedbe, ahol hatalmas macskák alszanak a kirakatokban és
rengeteg a könyvesbolt, még kisebbek a hidak és még keskenyebbek az utcák,
aztán itt is elfogyott mögöttünk a város. Alkonyatkor már egy gondolagarázs és -javító
mellett zsúfolódtunk a törzsvendégekkel meg a turistákkal egy parányi bárban,
ahol következetesen csak a nyolcvanas évek slágerei szóltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoPlainText">
<br /></div>
<div class="MsoPlainText">
<span style="font-size: 12pt;">Jártunk múzeumokban és a Dózse-palotában, vaporetto
orrából néztünk várost, esténként kihalt utcákon csavarogtunk cél nélkül és
találgattuk, vajon laknak-e a sok fénytelen ablak mögött. Velence továbbra is
remek hely, a bakancslistámról pedig továbbra sem került le a köd, a kihaltság
meg a tél, állítólag decemberben vagy januárban kell menni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoPlainText">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoPlainText">
<span style="font-size: 12pt;">(Aztán felültünk egy rendkívül kényelmes vonatra, és
átmentünk Firenzébe, de az már egy másik post.)<o:p></o:p></span></div>
brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-19811354002030088332016-10-14T10:34:00.003+02:002016-10-14T10:34:18.874+02:00(horzsol, mint a metal)<br />
Sok minden maradt ki ebből a blogból az idén, de egyik legnagyobb mulasztásom, hogy semmit sem írtam a júliusi <i>távolról indítás</i>ról. Pedig nyolcadik alkalomhoz érkezett <a href="http://brainoiz.blogspot.hu/search/label/t%C3%A1volr%C3%B3l%20ind%C3%ADt" target="_blank">az évente esedékes küldetéssorozatunk</a>, amikor barátainkkal híres borvidékeken (az esetek jelentős részében Villányban) mindenféle pincészetekbe ülünk be kóstolgatni, élményeinket pedig a látomásos sommelier-költészet szaklapjából vett idézetekkel illusztráljuk. Ennyi év után nem elvárás, hogy hatalmas újdonságok történjenek, de azért minden évben akadnak kisebb-nagyobb módosító tényezők, idén például az időjárás lett az.<br />
<br />
<i>viaszos, gyantás illata jelzi, hogy más idősíkba léptünk</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF9grodsQxdGeJKtasuYhOqQnZQ3qJy-4u3AEOBh7TxjMDydufpXub53SbT97hcuRgNehnhmVGkiSrOikrLzrRoAaHx2jIJGlRPPn3Htw-MjFwMlEP8yFvcFTjOKytewYv6N1eZQ/s1600/IMG_20160716_171217.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF9grodsQxdGeJKtasuYhOqQnZQ3qJy-4u3AEOBh7TxjMDydufpXub53SbT97hcuRgNehnhmVGkiSrOikrLzrRoAaHx2jIJGlRPPn3Htw-MjFwMlEP8yFvcFTjOKytewYv6N1eZQ/s200/IMG_20160716_171217.jpg" width="200" /></a></div>
Olyan már volt, hogy Pécs károgó varjakkal meg kékesfekete viharfelhőkkel fogadott minket a vasútállomáson (sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, hogy a személyes aurám okozta volna a teátrális belépőt), de az másnap reggelre elmúlt, ezúttal viszont le kellett mondanunk a nyárról. Valahol az is hagyomány, hogy a pénteki érkezés estéjén Pécs belvárosában kezdünk neki a bemelegítésnek, de a korábbi évekkel ellentétben most nem a költői templomromokon ücsörögtünk, mert kicsit hideg lett volna. Helyette egy remek cseh sörözőben indítottunk, és a korai őszbe fordult nyár meg a macskaköves, esőáztatta utcák teljesen passzoltak a majdnem-prágai hangulathoz, bár az biztosan csak az én becsípődésem, hogy <a href="http://brainoiz.blogspot.hu/2015/11/az-osz-fellegvara.html" target="_blank">számomra </a>Prága egyenlő a felhős egekkel. <br />
<br />
<i>a kis kuszasággal együtt, amit majd belefésül az idő</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO2LiPFthHc8tDWQO7I5Gi69zuOYLlqjFi1D-MwgKN13Gy9gtg0j8djPdgfNK3o6iGgWXfCyDWD1pa66bKY2PxjLj33OLsqyL6TsyzWQPCWUvzdbZH-EEGlsB_0M5GNfRgFZ3xig/s1600/IMG_20160716_142559.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO2LiPFthHc8tDWQO7I5Gi69zuOYLlqjFi1D-MwgKN13Gy9gtg0j8djPdgfNK3o6iGgWXfCyDWD1pa66bKY2PxjLj33OLsqyL6TsyzWQPCWUvzdbZH-EEGlsB_0M5GNfRgFZ3xig/s200/IMG_20160716_142559.jpg" width="200" /></a></div>
Megbeszéltük, hogy ha esik, ha fúj, másnap délelőtt Villányba megyünk, és ez pontosan így is történt (esett, fújt és Villányba mentünk), Jud áldozatkészségének hála autóval. Ilyenkor általában különböző árnyékos teraszokon szoktunk fröccsözni, de a pincesor bármilyen időben bejárható, és mint kiderült, ennek is megvan a hangulata: rajtunk kívül nem sok látogató akadt, frissensültek, fapác és ázott fű illata terjengett, miközben a meszelt falak és faragott, nehéz bútorok között iszogattunk, mint egy fantasy-világ kalandorai, akik a közeli kastélyba menet húzódtak be melegedni az ivóba, tényleg csak egy szakállas varázslónak kellett volna belépnie a vízszintesen szakadó esőből, hogy lekanyarítsa a vizet a kalapjáról. Több helyet bejártunk, még a bátrak futóversenyét is megnéztük, sőt egy ponton annyira elkapott minket a lendület, hogy indulás előtt wooffal még beugrottunk venni<i> valamit az útra</i>, és mire kihozták a palackot, a hidegre való tekintettel lecsúszott egy pálinka is, szóval a hazaút kifejezetten vidámra sikerült. Arról, hogy utána teljes erővel indult be a youtube-búvárkodás, ami felszínre hozta a popzene méltán elfeledett kincseit, inkább nem mesélnék többet.<br />
<br />
<i>visszafogott, komoly anyag, kevésbé kedves</i><br />
<i><br />
</i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Az a jó a minőségi alkoholfogyasztásban (mármint az alkohol volt a minőségi, nem a youtube lejátszási listája, ami a fogyasztás közben összeállt), hogy másnap csak egészen kicsit törődött az ember, ezért még bementünk a belvárosba a hazaút előtt. Az ősz visszaváltott tavaszba, Pécs továbbra is szép volt, és az <a href="https://www.facebook.com/egylet/" target="_blank">Egyletben</a> ebédeltünk, ami kiváló hely – ráadásul horvát nyelvű retróképregényeket lehet nézegetni az asztallapokon –, hogy a szokásos kávézással zárjuk a nyolcadik távolról indítást.<br />
<br />
(Jud beszámolóját <a href="http://judlorin.blogspot.hu/2016/10/horzsol-mint-metal.html" target="_blank">itt lehet elolvasni</a>, ráadásul sokkal szebb képeket készített, mint én.)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-12889197958644608952016-09-19T17:53:00.001+02:002016-09-19T17:53:23.716+02:00(a nyár végéről, öltönyös kísértetekről és blogokról)<br />
Várjuk az őszt, de csak nem akar megérkezni, a magam részéről úgy képzelem, hogy egy dohos pincében őrzik a nyár mogorva arcú verőlegényei, akik néha könyvet meg cigarettát csúsztatnak be neki az ajtórésen, és amikor nem figyelnek, az ősz a rácsos ablakon keresztül apró jeleket ad a külvilágnak, mint az esőkopogás péntek hajnalban az ablakon, vagy az egyre rohamosabb tempóban eltünedező világos percek. A munka utáni szigetkör végén most már rendszeresen rám esteledik, mintha szó szerint kifutnék a nappalból, egyenesen bele az estébe. Vagy Budapest szürkületszerű vetületébe, már ha abból a furcsa jelenetből indulok ki, aminek a múltkor voltam tanúja a futás végén, ott, ahol az Árpád-híd tövében egy régen bezárt klub árválkodik magányosan. (Maga a hely már akkor is furcsa volt, amikor működött, egy rácsos ajtón lehetett átmenni a híd alatt a sziget csücskébe, de pontosan nem tudom, hogyan és merre, mert sohasem jártam bent, de valószínűleg sokkal kevésbé izgalmas, mint képzelem, és nincs is kanyargós tükörlabirintusuk). Szóval éppen elkezdett ereszkedni a homály, amikor váratlanul felbukkant a parkolóból egy tucatnyi elegáns férfi és nő, akiknek az arcát nem lehetett látni a sűrűsödő sötétben, csak a fehér ingek és blúzok világítottak, és némán, céltudatosan bemasíroztak az évek óta először nyitva álló ajtón, én meg gondolkodhattam azon, vajon kiket is láttam. (Egyelőre nem tudtam eldönteni, lelkekkel kereskedő mágusok voltak-e, akik minden évszakban más halott szórakozóhelyen tartanak árverés a friss szállítmányra, vagy a szigeten élő szellemek gyűltek össze egy kis beszélgetésre.)<br />
<br />
Arra mindenképpen jó volt, hogy eszembe jusson ez a blog itt, ahova valaha leírtam az ilyesmiket. Ez az év eddig arról szólt, hogy sok mindenről vagy egy hónapos csúszással meséltem, vagy soha (de legalább iderakhatok év végén egy maratoni „kimaradt jelenetek” dvd-extrát, ha addig kitart a lendület), és hagyok mindent nyomtalanul elsodródni. Túl sokszor érzem úgy mostanában, hogy csak úgy csorog el az életem a nagy semmibe [és elindul a szomorú zene meg a tempósan összevágott borongós művészvideó], szóval jöhet a szokásos ideiglenes blogfeltámasztás, ami érdekes módon mindig őszre esik, ha jobban belegondolok.<br />
<br />brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-8970075675725626962016-07-19T08:49:00.002+02:002016-07-19T08:53:30.371+02:00(miért éppen seattle?)<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Seattle, életképek: egy mellékutca kis kávézójában ülök
Capitol Hillen, sistereg a kávégép, mellettem kortárs brit irodalmat olvas egy egyetemista,
az ablak előtt sorban húznak el a biciklisek, egy kutya vágyakozóan néz befelé
a nyitott ajtón; egy craft beer pubban támasztom a pultot egy helyi sörrel (komfortzóna
elhagyása, sokadik szint: egyedül emberek közé menni inni); a belvárosban a hatalmas
Barnes and Noble könyvesbolt alagsorában vadászok könyvre; a Pike Place Market
egyik kifőzdéjében New Englandi-i clam chowdert kóstolok egy pultnál, és itt
hallom az első nagyon seattle-i mondatot az egyik pultostól, miszerint "Drew
ma nem tudott jönni, mert próbál a zenekarával" – igaz, ezen kívül sok
minden már nem árulkodik arról, hogy ez a város egy zenei irányzat bölcsője
volt valaha.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A fonalat valahol ott ejtettem el a múltkor, hogy június
közepén <a href="http://brainoiz.blogspot.hu/2016/07/inkvizitorok-kaosz-ellen-e3-2016-los.html" target="_blank">az E3 nevű videojátékos expón jártunk</a> a NeocoreGames különítményével,
utána pedig saját büdzséből hozzácsaptam egy hosszú hétvégét, és elutaztam
Seattle-be.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De miért éppen Seattle, merülhet fel a kérdés… nem, valójában felesleges a feltételes mód, szinte minden alkalommal fel is merült, ha valakinek
megemlítettem a tervet, legfeljebb kicsit más megfogalmazásban (<i>minek mész oda, nincsen ott semmi</i>).</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQLNM16dYICutfQzWmLd-049lUGvxRV9gu9ldFhf40N42oFIwN4fR6zPOm7JVIpx4_sWNqAX0eRRfohTjNWVWvNmHaJrrXSe-SQSNOvnPBq_YB_sZQwJb03mHw9FnxOf-nSfEwcg/s1600/2016-06-19+03.21.05+1_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQLNM16dYICutfQzWmLd-049lUGvxRV9gu9ldFhf40N42oFIwN4fR6zPOm7JVIpx4_sWNqAX0eRRfohTjNWVWvNmHaJrrXSe-SQSNOvnPBq_YB_sZQwJb03mHw9FnxOf-nSfEwcg/s200/2016-06-19+03.21.05+1_2.jpg" width="158" /></a>A válasz egyébként annyi, hogy „azért, mert kilencvenes évek
első fele”. Akkor voltunk középiskolások és talált minket telibe a Seattle-ből
érkező grunge, ezzel párhuzamosan játszottuk a <a href="http://www.shadowrun.com/" target="_blank">Shadowrun szerepjátékot</a> („where
man meets magic and machine”), amelynek hivatalos helyszíne a 2050-es évek
fantasy-cyberpunk megavárosa, Seattle, ahol a céges piramisok között még mindig
ott magasodik a Space Needle, és természetesen akkoriban fertőzött meg a <i>Twin
Peaks</i> is, ami Seattle közelébe, Washington állam erdőségeibe vitt, hogy
azóta is mindig beleborzongjak a szélben hajladozó fenyőágak látványába. Szóval Seattle akkoriban magától
értetődően került fel az úticélok listájára, ahova egyszer mindenképpen el kell
menni, aztán eltelt húsz év, és rákaptam a Seattle-ben játszódó különböző
sorozatokra, mint a <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=CP6oHbPK_jU" target="_blank">The Killing </a></i>(igen, tudom, hogy ezeket Vancouverben
forgatják, de az már úgyis a szomszédban van), ahol a szakadó esőben láncdohányos nyomozók néznek ki borúsan a
Puget Sound vizére, és ismét feltámadt bennem a gondolat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szóval ha már úgy hozta a sors, hogy két órányi repülőútra
voltam Seattle-től, akkor kihasználtam az alkalmat. Sirályvijjogást akartam, esőillatot,
kávét, tengert, némi fenyőerdőt, ezeket pedig maradéktalanul meg is kaptam, és
nagyjából ennyi, amire egy hosszú hétvége elegendő. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Általában a reptérről a központba vezető
vonatút sohasem a város legszebb arcát mutatja, de Seattle esetében előbb
jönnek az erdők meg a kertvárosok, a távolban gigászi, hósipkás hegycsúcs, és
csak ezután következnek a raktártelepek, a teherpályaudvarok meg a kikötő gigászi
rakodódarui. Amikor befutottam Capitol Hillre, már szitált a gyenge eső: dimbes-dombos
utcák, deszkafalú házak, minden
kertvárosias, a háttérben a belváros toronyházai magasodtak nagy kupacban.
Bárok, pubok, lemezboltok és kávézók. Az állomás kijáratánál négyfős társaság
játszott szvinget, vidám emberek zenéltek vidáman az esőben, a szomszéd kis
parkban népes csoport próbált valami koreográfiát dobszóra. Az airbnb-t, ahol a
szobát béreltem, alig találtam meg sok házikó között, de végül sikerült, a
tulaj jó fej volt, kutyával, ami mindig plusz pont.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPW9PsAB0HOqJkSa3X3R4s6wHbzaOrEo8tWhyEeaNtcWL6qzcw2gFto7P_qR3A_ZmNoUToi-Uky4Db-noUVHbh4l6lJQhKBatp4oAKVVpyKaPPFTa3AgHccXiv6MfjlOm_o1bbpg/s1600/IMG_20160618_112201_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPW9PsAB0HOqJkSa3X3R4s6wHbzaOrEo8tWhyEeaNtcWL6qzcw2gFto7P_qR3A_ZmNoUToi-Uky4Db-noUVHbh4l6lJQhKBatp4oAKVVpyKaPPFTa3AgHccXiv6MfjlOm_o1bbpg/s200/IMG_20160618_112201_2.jpg" width="156" /></a>A városnézés a tőlem megszokott módon zajlott, vagyis
meglódultam előre, mondván, majd lesz valami, és lett is valami. A péntek és a
szombat szürke volt, folyamatosan esőt ígért az ég, amit aztán be is tartott,
de mindig csak húsz percig esett, utána hosszú órákig szünet, vízillat, ázott
gyep, ázott lombok. A belváros nagyjából olyan, mint egy üzleti negyed bárhol,
bár maradt némi futurizmus a hatvanas évekből, a monorail (helló, <i>Shadowrun</i>!).
Természetesen megnéztem a Pike Place Marketet, ami hatalmas, több szintes piac,
a domb tetejéről indul és onnan tart lefelé – egyértelműen turistamágnes,
többek között az összehangolt koreográfia szerint halat hajigáló kofákkal és az
óriás bronz malacpersellyel, de közben mégis van a nyüzsgésben valami szimpatikus.
A legértelmezhetetlenebb turistalátványosságok közé bekerült nálam a Gum Wall,
ami a piacról kifelé vezető egyik kis utcán található, ahol a falat elborítják
a téglára tapasztott rágók, és turisták fotózkodnak a mindent beleng az átható
mentol- és gyümölcsillatban.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jártam a kikötőben, ahol valóban sirályok tollászkodtak a
felhők alatt és Cthulhu-csápok sarjadtak az akvárium hirdetőoszlopán. Spontán
ötlettől vezérelve felültem egy kompra, ami az öböl (a Sound) egyik szigetére vitt,
Bainbridge-be, mert úgy tűnt, hogy a várost igazából csak a vízről lehet megnézni
egyben, és ez igaznak is bizonyult. Közben nagy nehezen kisütött a nap, sokáig
üldögéltem a sziget egyik elhagyott öblében, az őslakos seattle-i turistáktól
távol, aztán visszamerészkedtem a nagyon képeslapra illően megkomponált kis településre,
ahol lavórnyi kávékat ittam Dale Cooper módjára, és a sziget méretéhez képest
döbbenetesen felszerelt könyvesboltban találtam egy olyan friss megjelenést,
amire addig sikertelenül vadásztam.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
(A szombat másik
spontán megnyilvánulása az volt, hogy Capitol Hillen futó gondolattól vezérelve
besétáltam egy kerékpárkölcsönzőbe, és biciklit béreltem vasárnapra, hogy eljussak
Twin Peaksbe, de ez egy másik történet, elbeszélésére más alkalommal kerül
sor.)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="text-align: justify;">Szóval azt kell mondanom, Seattle remek úticél, sokkal kisvárosiasabb
és zöldebb, mint gondoltam volna, habár azt azért látni rajta, hogy huszonöt évvel
ezelőtt jóval nyomasztóbb hely lehetett, olyasmi, ami kitermel egy Alice
in Chainst. (Miután kijutottam a környező erdőkbe és a tengeröblökhöz, már azt is érteni vélem, hogyan lehetne belőle a Shadowrun jövőjében egy indián vadon közepén terpeszkedő gigászi, mocskos cyberpunk
metropolisz, de azért ehhez még így is eléggé meg kell erőltetni a fantáziámat.) Nem tudom, milyen lehet ott élni, de hosszú hétvégére ideális célpont. </span><br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBudb7XUw5ufem6HDbXQZWDCcg4wK2WNhQJZGL2bfeReAYzgXu6jYFNYPzi692bmlOTbj32UoVhGAmBKf5eretXs-INALacH5otwXTIchAEj_yiEppvkc7n2RDBl6yQr3WVGg9qA/s1600/IMG_20160618_210129_b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBudb7XUw5ufem6HDbXQZWDCcg4wK2WNhQJZGL2bfeReAYzgXu6jYFNYPzi692bmlOTbj32UoVhGAmBKf5eretXs-INALacH5otwXTIchAEj_yiEppvkc7n2RDBl6yQr3WVGg9qA/s320/IMG_20160618_210129_b.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-84286447426817804962016-07-01T21:33:00.000+02:002016-07-01T21:38:04.397+02:00(inkvizítorok a káosz ellen: e3 2016, los angeles)<div class="MsoPlainText">
<br /></div>
<div class="MsoPlainText">
<br /></div>
<div class="MsoPlainText">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP2oXOq9EA-Xi18lBxkJ_t8J7rDboWzcmczON1In_r51m11UE331K0YQfFXOpWM2e5qxP9o7Ghmf6DzPa4Fp_phOHEGHWxk6HnZwL4DPEtL1b-VcWBvSoLw_mjjx977D9pk88L1w/s1600/IMG_20160615_080958.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP2oXOq9EA-Xi18lBxkJ_t8J7rDboWzcmczON1In_r51m11UE331K0YQfFXOpWM2e5qxP9o7Ghmf6DzPa4Fp_phOHEGHWxk6HnZwL4DPEtL1b-VcWBvSoLw_mjjx977D9pk88L1w/s200/IMG_20160615_080958.jpg" width="200" /></a><span style="font-size: 12pt;">Kezdjük egy fekete-fehér, nagyon művészfilmbe illő jelenettel: június 12-e, vasárnap hajnali egy óra van Los Angelesben, nekünk, az E3 nevű videojátékos expóra igyekvő Neocoregames küldöttségnek (három fő) fejben már hétfő délelőtt tíz, a kihalt utcán állunk az irodaépületek meg a modern apartmanházak tövében, makacsul fúj a hideg szél, az arcunkra kiülő, jellegzetes kelet-európai mélabú pedig tökéletes lenyomata az elmúlt háromnegyed órának, amit egy hajszolt taxis társaságában töltöttünk a szállásunkat keresve, teljesen sikertelenül, amit amúgy pontosan az ilyen esetek elkerülése miatt egy évvel ezelőtt lefoglalt a cég, de az egyik címen egy üres telek van, a másikon stimmel az épület, viszont az éjszakai portás semmit sem tud rólunk. (Ezen a ponton kicsit felhangosodik a film zenéje, ami vagy egyetlen húr ismétlődő, monoton pendüléséből áll, vagy egy betorzított nyenyere szól halkan). Nagyjából 24 órája úton vagyunk, ebből öt órát az oslói reptéren töltöttünk, durván tizenegyet a gépen, ami másfél órát késett, én még nyertem egy plusz sorbanállást a beléptetésnél, mert az automata rendszer csak az áthúzott fényképemet dobta vissza, ami kicsit ijesztő élmény, még akkor is, ha később egy unott hivatalnok tizenkét másodperc alatt beenged az országba, és még találnunk kellett egy taxit, amibe befért a tizenöt kilós, nagyjából öt méter hosszú összegöngyölt vászonmolinó, ami majd az expón kerül fel a standunk falára, de egyelőre nyomasztó holtsúlyként áll ott a ház falának támasztva. Szóval ott vacogunk hárman az emlegetett fal előtt, és még nem is sejtjük, hogy ez a csak kezdet, mert a következő napokban kiderül majd, hogy a lefoglalt szállás nem csak a kései óra miatt nem veszi fel a telefont, hanem egyáltalán nem létezik, a standra megrendelt számítógépek nem érkeznek meg sem nulladik, sem első napon, úgy esszük majd a különböző gyógyszereket, mint a cukorkát, én pedig egy ponton egy zuhanynak fogok trágárságokat ordibálni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoPlainText">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoPlainText">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTExvr75ygIG40IrVvTyeAzHrzRFVi-N9BYWMHdUqqQUCVIPNPfWJhrmWnsbpfvtWWbKiB_DqJse4IVjehejCuQrQg8Cud4b4zUM2K6TOJ5vYUJUhKdXiKKsOgTOZewOOAlu6nsA/s1600/e3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTExvr75ygIG40IrVvTyeAzHrzRFVi-N9BYWMHdUqqQUCVIPNPfWJhrmWnsbpfvtWWbKiB_DqJse4IVjehejCuQrQg8Cud4b4zUM2K6TOJ5vYUJUhKdXiKKsOgTOZewOOAlu6nsA/s200/e3.jpg" width="150" /></a><span style="font-size: 12pt;">Ezen a ponton azonban gyorsan ki is ugranék a kelet-európai letargiából, a fekete-fehér kép kiszínesedik, az érvagdosós zenét leváltja valami vidám és pörgős: ugyanis a végén minden jóra fordult, még aznap éjjel lett ideiglenes menedékünk, másnap meg rendes szállásunk (egy falanszterszerű apartmanépületben, ami olyan elegáns volt és letisztult, hogy harcostársam, <i>daev</i> szerint ide már csak meghalni járnak az álmok, szerintem meg Patrick Bateman kedvenc belsőépítésze tervezte, de igazából jó volt, arról nem is beszélve, hogy így nem másfél óra taxiútra laktunk a konferenciaközponttól egy olyan motelben, ahol évadonként minden amerikai krimisorozat legalább három epizódjában komor arccal kattintgatják a fényképezőgépet a helyszínelők). A számítógépek második este megérkeztek, a precízen minden egészkor előadott prezentációk működtek, és még teljesen meglepetésszerűen tortát is kaptam az én figyelmes kollégáimtól születésnapomra, ami emlékezetes módon tényleg a legkaotikusabb napra esett, a tomboló jetlag közepén. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoPlainText">
<br /></div>
<div class="MsoPlainText">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglGQw3jB-5oBuV9uHkVJE1pFKTo1fP24yG9UAr4I0uV5i6pnGmos8zw12DSFJ2mE-5vyrQ37KQWDrXRiZEwu6GxKkH2q6skquMvjxwL6gPadW5PVOg0Eiyd8L1FdMi8h_MKgApwA/s1600/los_angeles_notsonoir.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: right;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglGQw3jB-5oBuV9uHkVJE1pFKTo1fP24yG9UAr4I0uV5i6pnGmos8zw12DSFJ2mE-5vyrQ37KQWDrXRiZEwu6GxKkH2q6skquMvjxwL6gPadW5PVOg0Eiyd8L1FdMi8h_MKgApwA/s200/los_angeles_notsonoir.jpg" width="150" /></a><span style="font-size: 12pt;">Szóval az E3 egy hatalmas videójátékos expó, és itt, akárcsak a tavalyi <a href="http://brainoiz.blogspot.hu/2015/08/rendkivul-hosszu-osszefoglalo-avagy.html" target="_blank">Gamescomon</a>, most is a készülő játékunkat promóztuk a sajtónak, a távoli gótikus jövőben eretnekeket és káoszkultistákat aprító inkvízítorokat. A napfényes és egyáltalán nem festői Los Angelest összesen talán fél órára láttam nappali fényben (gyorsan le is fotóztam az eget), ami nagyjából ugyanannyi idő, mint amennyit az expóból meg tudtam nézni két előadás között (van annak valami pikantériája, amikor az otthonról érkező linkekből értesülök azokról a játékbemutatókról, amelyek a tőlem pár percre emelt gigastandokon debütáltak), de ez mindig része a munkának, amit szerintem egészen derekasan teljesítettünk. Miután a sokk elmúlt, tulajdonképpen tényleg hangosan tudtunk röhögni az egészen, ettem remek szusit, és még kedves barátommal, az újságíróként kint tudósító exBright-tal is le tudtunk ülni pár sörre. Aztán pénteken vége lett az egésznek, és az előzetes terveimnek megfelelően következett a magányosan turistáskodós hétvége, amikor a napfényes Kaliforniából nyilván hova máshová mentem volna, mint az esős Seattle-be, mert egy <i>poshmoderndarkfentezisikeríró </i>így pihen, és levezetésképpen végig gyalogoltam meg bicikliztem, de erről másik postban lesz szó.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span>
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span></div>
brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7934851.post-29150380033749429532016-06-10T19:29:00.000+02:002016-06-10T21:12:26.571+02:00(esküvői polaroidok)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJl10XZJa3UwlI0TYqO-PIsgXT92K_1i5TnaRsCkxs7ncxkiioCHx2_ekihBWwr7fS9GJeEfp8yD-iJWk6obsTXb6oYSQQ0Vpwi8TZSv0m5m_89kFEigEn0LiquA5-37kdhKGtbg/s1600/esk%25C3%25BCv%25C5%2591.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: right;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJl10XZJa3UwlI0TYqO-PIsgXT92K_1i5TnaRsCkxs7ncxkiioCHx2_ekihBWwr7fS9GJeEfp8yD-iJWk6obsTXb6oYSQQ0Vpwi8TZSv0m5m_89kFEigEn0LiquA5-37kdhKGtbg/s200/esk%25C3%25BCv%25C5%2591.jpg" width="200" /></a></div>
Hiába töltötte ki a nyolcvanas éveket a gyerekkorom, mégis most, 2016 májusában, kedvenc egyetlen húgom esküvőjén használtam először Polaroid típusú fényképezőgépet, azelőtt kizárólag filmekben és könyvekben találkoztam vele. Ez sem a klasszikus Polaroid volt*, hanem modern másolat, bár ugyanolyan egyszerű, színes műanyagdoboz, belenézel a keresőbe, megnyomod a gombot, ennyi, máris surrogva köpi a gép a papírszeletet és lehet nézni, hogyan fakul elő a feketeségből a kész kép. Aztán egyszer csak útnak indult a gép a vendégek között, ami kiváló ötlet volt, mindenki kattintgatott kedvére, a spontán gyűjtemény pedig szépen bekerült egy nagy albumba. Az agyam is sorban lőtte a fotókat, csupa remek pillanatkép készült, rögtön polaroidszerűen sárgás-nosztalgikusra szűrőzve, és már most, alig pár héttel később is azon kapom magamat, hogy felcsapom a képzeletbeli albumot: ott a helyszín, a Balatonra néző szőlőhegy, a mélyben a tó májusi halványkékje, a távolban a Badacsony tömbje; az esküvő a templomromnál, napfény és árnyékok, zöld fű, egyszerű asztal és két pad; az étterem a szőlőlugassal és a pazar kilátással, barátok és családtagok, kora esti nyüzsgés, <i>evésivás</i>, a szőlőskert végéből megcsodált éjszakai fények a tintával felöltött tó partján, milyen jó, hogy egy képzeletbeli polaroid még a tücskök harsogását is meg tudja örökíteni.<br />
<br />
<br />
* létezik még vagy már megint, de elképesztően drága**<br />
<br />
* *a kép nem polaroiddal készült és nem pont ott<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
brainoizhttp://www.blogger.com/profile/10245009772838802574noreply@blogger.com0