(álom, politika, varázsgomba)

Mások álmai pontosan olyan unalmasak, mint amennyire egy politikát tartalmazó poszt megosztó, ezért nyilván nem hibázhatok azzal, ha elmesélem a tegnapi álmomat, amelyben hatalmas, páncélozott busszal jártuk Magyarországot. Különös formájú homokdűnék és felperzselt mezők között zötyögtünk a földutakon, valamiért messzire elkerültük a bádoglemezből összetákolt, ártalmatlannak tűnő tanyákat, és csak egy faluban álltunk meg, ahol harsány színű, hatalmas húsevő növényekből és óriási, bíbor csigaházakból kialakított házak álltak, a látóhatáron pedig ocsmány, fekete tömbként magasodott a felcsúti stadion. Ezen a ponton szerencsére felébredtem, de azt hiszem, kijár egy piros pont a tudatalattimnak, amiért ilyen kreatívan üzeni, hogy addig meneküljek el innen, amíg lehet.

Jelenleg annyira lesújtó véleményem van erről az országról és a politikusnak nevezett parazitáiról, hogy az álom egészen reális jövőképnek tűnik, sajnos a hallucinogén elemek nélkül. Ami kár, mert ha minden olyan lenne, mint egy hetvenes években írt fantasztikus regényben, akkor legalább elszórtan akadnának hősök, még ha elátkozottak is, és a lassan vonagló dombok mögött varázslók élnének unikornisszarv-tornyaikban.