(trivial, my dear watson)

A kötetlen munkaidő számos előnye közül mindenképpen ki kell emelnem azt a fél órát, amit a napfényes Szabadság téren töltöttem a múltkor, ugyanis alig pár fejezet volt már csak hátra az éppen aktuális regényből, én meg amúgy is korábban indultam el otthonról, szóval ültem a padon, a fiktív világban zajlott a sodró végjáték és végsőkig elszánt, mogorva, páncélos emberek ontották mások és egymás vérét, míg a valóságban kutyák játszottak a gyepen, turisták fotózták egymást és egy magányos köztisztasági alkalmazott veszekedett egy kukával. Amikor becsuktam a könyvet és indultam tovább a dolgomra, azon tűnődtem, hogy pár évvel ezelőtt sokkal több ilyen pillanatot csíptem le magamnak az életemből, és ehhez vissza kell térnem, mert használt.

A másik ilyen zsebkoellós megvilágosodásom tegnap történt, vidéken, ahol késő este kiálltam a csípős tavaszi sötétségbe az udvaron, felnéztem a kristálytiszta égre, és hirtelen idejét sem tudtam, mikor láttam utoljára ennyi szikrázó csillagot és úgy egyáltalán, mikor néztem fel utoljára az éjszakai égre.

[érzelmes zene felhangosodik]