A poszt megírását már csak módjával szponzorálta a jetlag, vagyis pont addigra állok át, mire megkezdem a másfél napos utat hazafelé.
Thrillerek és disztópikus scifik szoktak az éjszakai Los Angeles látképével kezdeni, a látóhatárig nyújtózó izzó ráccsal, a szabályos vonalak között parázsló fénykupacokkal. Amikor tegnap este, már jóval sötétedés után a gépünk ereszkedni kezdett LA fölött, és pontosan ez a látvány fogadott, akkor nehéz volt nem úgy érezni, hogy egy film nyitójelenetében vagyok (ami rengeteg LA-ben játszódó történet visszatérő eleme, hogy még inkább meta legyen az egész). Az érzés kicsit enyhült, de nem múlt, amikor a bérelt autóval navigáltunk a végtelen autópályákon a derengő termeszvár, a belváros felé, miközben jobbkéz felé, fent az éjszakai égen fehér vonásokként sorakoztak a landolni készülő gépek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése