(san francisco, steampunk, jetlag, szörnyvadász, turista)

Szóval villámlátogatáson vagyok San Franciscóban. Előtte viszont beszélnem kell egy rozsdás, hatalmas, gyárakkal fertőzött gótikus metropoliszról.

Ahhoz képest, hogy az utóbbi néhány évemet teljesen kitöltötte a The Incredible Adventures of Van Helsing című játékunk, pontosabban annak a három része, most veszem észre, hogy semmit sem  írtam róla pont itt. Pedig a Van Helsing az a projekt, amelynek az alapötletét még 2009 elején, fekvőgipszben heverve találtam ki, és nagyon büszke vagyok rá, hogy az elmúlt évek alatt eljutottunk idáig, és hamarosan befejezzük a trilógiát, ami egyszerre három külön történet és egy nagy.

A Van Helsing egy eltúlzott gothic-noir akciókaland egy neves szörnyvadász leszármazottjával és bájos segítőjével (aki mellesleg kísértet), mindez egy alternatív 19. századi Kelet-Európa megavárosában, Borgovában, ahol a klasszikus rémeket kihalással fenyegetik az őrült tudósok (sistergő villámok! flogiszton! emberszörnyek! hatalmas masinériák! nagyon bonyolult nevű apparátok!) (és még sok !!!). Ebben a világban sok a füst, a vér meg a grandiózus túlméretezettség, és minden magára valamit is adó főellenfél tudja, hogy monologizálni kötelező. Plusz popkulturális utalások.

Igazából mindent mást olyan szépen összefoglalt a geekzen Elmeboy még két évvel ezelőtt, az első rész után (bónusz képekkel a játékról meg egy interjúval, ahol mondok dolgokat), hogy szabadjon is ennyit, minden más kiderül ott, kattintás után folytatom.

Szóval most hétfő hajnal van San Franciscóban, ahova szombaton érkeztem másodmagammal, hogy a harmadik rész kapcsán kapcsán rekedtre beszéljük a torkunkat nagyon sok újságírónak, miközben egy gépen mutogatjuk a játékot. Szóval press tour. Ugyan narrative designerként az elmúlt egy évtizedben viszonylag sokat interjúztam vagy kísérgettem otthon a hozzánk érkező újságírókat, ez most megint egy új kihívásnak tűnik, főleg most, hogy megkaptam a hétfői nap programját, ami elég kemény lesz, elég nagy nevű honlapokkal a listán (és nem izgulok, dehogy).

Innen folytatjuk.

[A poszt megírását szponzorálta a jetlag, a szombat esti aligalvás, a vasárnap délelőtti maratoni városnézés, egy piknik rég nem látott, otthoni ismerősökkel, utána pedig egy laza, pár órás gyalogtúra a Golden Gate-hídhoz egy gyönyörű, tengerparti ösvényen, amire nem számítottam, de erről majd mind később. Így történhetett az, hogy este kilenckor kidőltem, és hajnali fél négy óta nem tudok mit kezdeni magammal.]