(a „blog macskás post nélkül nem blog”-post)

Ismét nálam vendégeskedik a macskám, akiről időközben kiderült, hogy a fotóját olyan külföldiek használják háttérképnek, akik sem Magyarországot, sem a jószágot nem látták még, viszont hallották a személyéről terjengő történeteket. (Erről eszembe jutott egy ausztrál ismerősöm, aki már tíz évvel ezelőtt a tőlem hallott macskás sztorikat adta tovább Melbourne-ben. Ígéretes franchise vagy szekta alapításáról maradtam le, azt hiszem.)

Az állat egyébként ismét bebizonyította, hogy minden új albérletre csak az első látogatásakor hiszi azt, hogy egyenesen If várába hoztam raboskodni. Ezúttal is hamar felélénkült, már a második éjjel arra riadtam, hogy becsúszott az alacsonyabb fiókos szekrény mögé, ahová magával sodort egy ruhakupacot és közben belegabalyodott az összecsukott ruhaszárítóba. Ez félálomban olyan élmény, mintha megérkeztek volna a marslakók a csörömpölő tripodjaikkal. De az ilyenek miatt kedvelem (- tette hozzá büszkén és enyhén kialvatlanul).