Nagyon mélyen alszom mostanában, pedig ez ritka, és néhány napon belül sokadszorra álmodok a középiskolai osztálytársaimmal
(de nem olyat, mint tavaly ősszel, amikor egy külvárosi romkocsmában mulattam velük, amíg egyszer csak tudatosult bennem, hogy nem az osztálytársaim, sőt nem is hasonlítanak rájuk, ellenben vámpírok, de ezen a ponton elrepültek, felkelt a Nap, és egyedül maradtam a hideg, nyári hajnalban, a gyártelepek között)
ráadásul bizonyos szavakra, színekre, illatokra újabban azonnal és élesen országokat, városokat, embereket dob fel a tudatalattim, de jó dolgokat, semmi borongós nosztalgiázás. Tegnap a kocsmában váratlanul megszólalt egy régi Cure-lemez, azonnal tizennégy évet ugrottam vissza az időben.
Tulajdonképpen nem meglepő ez, tavasz van és sokat esett mostanában az eső, ilyenkor úgyis minden szaporán iparkodik elő a nyirkos, tapadós feketeségből, a kertben gombák, csigák meg giliszták, a memóriám elfeledett sarkában az emlékek.
(Sokat firkálok a füzeteimbe, amikor esik az eső.)
2010. április 9., péntek
(memória, meteorológia)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Én meg talpig letargiában. Régen volt már ilyen, meg is lepett az érzés.
Ez tavaszi fáradtság lehet?
Nem megyek fodrászhoz csak azért mert állítólag tavasszal meg kell újulni :)
A letargia szintén jellemző, csak kis adagokban, és hálisten viharosan váltakozik a pozitív hozzáállással. Pluszban még a hajam is rövid lett. A tavasz plakátarca vagyok vagy nemtom.
mi egykor úgy tanultuk,
hogy az öregedéssel (és a rövid távú memória romlásával) párhuzamosan, az agy egyre több emléket ás elő a múltból és tálalja meglepően tisztán, újszerűen, sosem hitt élességgel.
(Broca-féle gátlás a folyamat neve).
Talán valami evolúciós oka van, hogy emlékeznek az öregek a fiatalkori bevésődésekre, miközben fogalmuk sincs, mit ettek aznap reggelire.
Te emlékszel?
:-)
cels.
(aki egy afféle vénember)
celsior: a reggelimre még szoktam emlékezni :D bár az kevéssé fontos, azt hiszem
Megjegyzés küldése