Mostanában fémesen döngő, utána hosszan súrlódó hanggal áll meg velem a metró, cyberpunk gyárvilágra gondolok ilyenkor, low-tech arénaharcok kürtszavára, rozsdás csarnokokra. Aztán feljövök a hideg estébe, és a közeli irodaház tetején a szellőzőkből gomolyog a meleg levegő, egyforma szögben hajlanak meg a vastag páraoszlopok és szabályos sorokat alkotnak a fekete háttér előtt, ettől az egész épület filmszerű, a sok egymásra dobált üveg- és kőkocka átalakul az elképzelt világ egyik minisztériumává.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése