Az Idő Urai egy 1982-es francia-magyar science fiction rajzfilm, ami évtizedek alatt sem halványuló „he??”-pillanatokkal ajándékozta meg a nagyjából velem egykorúakat (a kijelentés ismeretségi körben végzett mintavételezésen alapul).
A fenti mondat természetesen semmi újdonságot nem tartalmaz annak, aki olyan öreg, mint én ismeri a filmet, viszont kényszeresen meg kell osztanom, hogy most láttam megint (valamikor 2000 után a Tabán moziban már megnéztem projektorról), és még mindig hasonló hatással bír.
Az ordinátor lekapcsol minket a Kék Üstökös gravitációs teréről!
Természetesen számít, hogy a történet már fogékony koromban belerágta magát az agyamba. Az Idő Uraival talán hét éves koromban találkoztam először, képeskönyv formájában, rengeteg képpel, minimális szöveggel. Ez volt ez egyik első olvasmányélményem (ez sok mindent megmagyaráz), és régen kívülről tudtam már a dialógusokat, mire először láttam a filmet.
Szóval Gamma 10, Ördöglabda, tiltott szektor, mikró, arctalan angyalok meg azok a háttérzajok – Az Idő Urai most is kemény anyag. Feltűnőbb néhány történeti döccenő, de nem érdekes.
És szeretem az olyan szavakat, mint az ordinátor, ami a francia ordinateur, csak valamiért a régi magyar verzióban nem fordították le számítógépnek, és sokkal jobb így, mert amíg ezt nem tudtam, sokkal furcsább technológiára asszociáltam róla, mint ami valójában. Meg olyasmiken töprengek, milyen lehet ez a soha ki nem bontott, galaktikus birodalom a háttérben, amiből csak a rozsdás, félelmetes űrhajókat látjuk, meg néhány nagyon szürreális bolygót, véletlenül sem a megszokott Föld-pótlékokat, hanem valóban idegen, embertelen világokat.
Még mindig nem bírok rájönni, milyen korosztálynak készült.
2009. október 28., szerda
(most úgy írnék valami egészen beteg scifit)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
13 megjegyzés:
Az nagyon király cucc, nekem megvan. :) Valóban nagy vízió volt gyerekként is, de még mindig üt. Valóban érdekes lenne felfedezni a háttérvilágot.
Gyerekkoromban mindig csak hallottam dicsérni, csak tavaly néztem meg. Nagyon tetszett.
A célcsoport tényleg érdekes, mert vannak ugyan benne gyerekfilm-elemek, de nincs az a gyerek, aki ezt a csattanót meg tudja emészteni.
talán nem korosztálynak, hanem rétegnek készült?
Nekem nagyon bejött gyerekként is, de nyilvánvalóan betépett felnőtteknek készült.
Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilme volt, pár éve újra megnéztem a Tabánban, és többé-kevésbé meg tudtam mondani, hol kellett kivágni a kópiából, feltehetően a sokéves használat miatti kopásból kifolyólag. Azóta már a polcomon figyel a DVD kiadás.
Nem az a meglepő, hogy ilyen jó dolgokra voltunk képesek (francia-magyar koprodukcióról lévén szó), inkább az a sajnálatos, hogy mostanában talán nem készítünk ennyi maradandót.
Iszonyúan imádtam kicsiként, és persze féltem is, és nem is értettem, aztán később kicsit jobban, és most miattad lehet, hogy megnézem újra, hamarosan. :)
Basszus, félrenyomtam... én voltam az ügyes névtelen... :D
A történet meg az egész világ illene arra a Ravenloft birtokra, amelyiknél csak te tudnád, hogy egy _sajtos_ scifiben vagytok, de nem találnál ki belőle, és persze senki se hinne neked.
Es bonusz meglepetes, amit csak felnott fejjel ertekel az ember: egy igencsak legendas francia kepregeny alkoto is dolgozott a filmen...
Lez
ezek szerint hasonlók az élmények, ez jó.
(egyébként nem voltam betépve, lehet, hogy a sztoribugok ezért jelentkeztek feltűnőbben? :) )
((ravenloft, nem rossz))
Lez: a látványtervező Moebius képregényeiről akartam is írni, aztán nem, mert nem ismerem egyiket sem alaposabban, sajnos. még évekkel ezelőtt Madridban belelapoztam párba, és nagyon durva Idő Urai-flash lett rajtam úrrá a rajzokat látva...
kifestőben is megvolt.
A világ legszívszorítóbb rajzfilmje.
ehh,
a megjelenéssel nagyjából egyidőben láttam és gimnazistaként -ha jól emlékszem- hasonló emocionális /vagy milyen/ mélyütés volt mint nem sokkal később Merle Madrapurja.
cels.
(aki túlélte, de nem büszke rá)
Megjegyzés küldése