2008. augusztus 19., kedd

(késleltetett sokkhatás)

Ma láttam az első olyan fényképet, ami az első este készült rólam a Szigeten, és ezzel eldőlt egy régi dilemmám: igazából már nem is akarok híres ember lenni.

Vagy csak olyan, akinek hivatásból sokat kell innia.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Még három év és...

"Brainoiz újra villantott a Szigeten"

A kicsapongó életéről és minden határokat átlépő bestsellereiről híres íróról "véletlenül csúszott le" az a bizonyos ruhadarab, amit a nagyszínpados felolvasóesten viselt.

brainoiz írta...

Touché!

Elképzeltem.

agnus írta...

hahaha! ha egyszer felolvasóest lesz a nagyszínpadon! hahahaha!

Névtelen írta...

Ha ez bekövetkezik, ígérem az első sorban fogok csápolni!

Névtelen írta...

Én meg hulla részegen fogok Hőbölögni és Inkalosokkal verekedni miközben a kordonról rángatnak le !

MAC :-)

brainoiz írta...

Már látom is a képet: amikor a felolvasóest a csúcson tombol, kirúgom a széket magam alól, beindul a füst meg a lézerek, az erősítőn szétverem a "A marsi amazonok protonlázadása" c. mű kéziratát, lehajítom a mikrofont MACnak, aki a kordonnál artikulátlanul, kívülről hörgi az utolsó sort ("a bétarezonátor vakító villanása elsöpörte a gyász fekete felhőjét a kupolavárosról, VÉGE", majd stagedive az őrjöngő tömegbe. Ezért érdemes lenne élni.

crowe, the half-blog prince írta...

Megírod ezt is, novellának akár, önszántadból, jóakaratúlag, vagy szükséges, hogy félbetört billiárddákóval fenyegessünk?!? ;)