Ma láttam az első olyan fényképet, ami az első este készült rólam a Szigeten, és ezzel eldőlt egy régi dilemmám: igazából már nem is akarok híres ember lenni.
Vagy csak olyan, akinek hivatásból sokat kell innia.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Még három év és...
"Brainoiz újra villantott a Szigeten"
A kicsapongó életéről és minden határokat átlépő bestsellereiről híres íróról "véletlenül csúszott le" az a bizonyos ruhadarab, amit a nagyszínpados felolvasóesten viselt.
Touché!
Elképzeltem.
hahaha! ha egyszer felolvasóest lesz a nagyszínpadon! hahahaha!
Ha ez bekövetkezik, ígérem az első sorban fogok csápolni!
Én meg hulla részegen fogok Hőbölögni és Inkalosokkal verekedni miközben a kordonról rángatnak le !
MAC :-)
Már látom is a képet: amikor a felolvasóest a csúcson tombol, kirúgom a széket magam alól, beindul a füst meg a lézerek, az erősítőn szétverem a "A marsi amazonok protonlázadása" c. mű kéziratát, lehajítom a mikrofont MACnak, aki a kordonnál artikulátlanul, kívülről hörgi az utolsó sort ("a bétarezonátor vakító villanása elsöpörte a gyász fekete felhőjét a kupolavárosról, VÉGE", majd stagedive az őrjöngő tömegbe. Ezért érdemes lenne élni.
Megírod ezt is, novellának akár, önszántadból, jóakaratúlag, vagy szükséges, hogy félbetört billiárddákóval fenyegessünk?!? ;)
Megjegyzés küldése