kora délelőtt
A hátamban fáj az izom, a fejemben fáj az ingerültség. Az éjszaka egy részében a kényelmetlen ágyon fetrengtem és rettenetes sorsokat találtam ki egy közeli szórakozóhely számára. De hiába a gondolatok pusztító ereje meg a csukott ablak, továbbra is beszűrődtek a világegyetem legigénytelenebb zenéi, a voláré meg a lambada.
De most legalább tudok válaszolni arra a kérdésre, amire pozitívabb pillanataimban – például tegnap este – nem.
Ha tényleg el akarsz menni innen egy időre… mikor, ha nem most?
Mert ilyenkor arra gondolok, hogy itt csak hetente pár napot kóválygok végig azzal a mentális kialvatlansággal, aminek a fizikaival ellentétben semmi köze az ágyrugókhoz vagy a zajhoz, és nem kúrálja sem a négy, sem az öt kávé. Mert ilyenkor nincsenek illúzióim, milyen gyakran történne ugyanez több ezer kilométerre innen, egyedül, egy idegen városban.
késő délután
És ha estére ott is elmúlna?
2008. augusztus 2., szombat
(„csak a büfékocsiban állnak [részegen], ketten, amelyik rosszul van az vagyok én”)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Lehet utálni, de én ma jöttem rá, (08-05-08) hogy ez egy Kispál szöveg. Nézettek le, az sem érdekel. Üdv mindenkinek. Brada, csak így tovább...
Sokszor azt hittétek, hogy nem számít már...
eshustar: ha ez vigasztal, nekem is viszonylag új felfedezés ez a szám, mert évekig nem hallgattam Kispált, ezt a dalt sem ismertem, de a tavalyi 20 éves jubileumi koncertlemez az nagyon üt, és ez is rajta van és rájöttem, hogy tetszik a szövege.
http://www.youtube.com/watch?v=xxVqDZcLSyY
névtelen: ???
Három eset lehetséges:
1. Javul a dolog - hasznos volt a környezetváltozás.
2. Nem változik semmi - más okból hasznos a környezetváltozás.
3. Romlik a dolog - amint hazajössz, javul a dolog.
:ordogugyvedje:
Megjegyzés küldése