(az igazmondás hátrányairól)

Miért nem bírom rezzenéstelen arccal azt hazudni a háziorvosnak, hogy semmi baja a szememnek? Így ahelyett, hogy bemondásra elhitte volna és 1,2 mp alatt kiállította volna az alkalmasságimat, mehetek a szemészetre, aztán vissza a rendelőbe és kénytelen leszek szemüveget viselni egész életemben a (remélhetőleg a következő fél évben esedékes) jogosítványom mellé, pedig tényleg semmi szükségem rá, ezért én ugyan nem vagyok hajlandó szemüvegben vezetni, nem én, de az egész majd kirobban egy igazoltatásnál, üvöltözni kezdünk, a helyzet dulakodásba csap át, elmenekülök , köröznek, letartóztatnak, a cellatársamat megszöktetik az ukrán barátai és úgy tűnik, mintha én is benne lettem volna, velük kell mennem, vonaton és koszos tartályhajón csempésznek ki a londoni alvilágba, ahol új ember leszek, rettenetes szenvedéseket állok ki, amíg kivívom a tiszteletüket és megtanulok két pisztollyal harcolni, és amikor majd tizenötév múlva kieégett, magányos (és kidolgozott izomzatú) fejvadászként állok a szakadó esőben egy budapesti bérház tetején, akkor arra gondolok majd, hogy bezzeg ha hazudtam volna a háziorvosnak, most nekem is lenne átlagos életem.