Alapvetően társasági lénynek tartom magamat, és a barátaim igen fontosak a számomra, és most, hogy néhány hónapra újra pszeudo-agglegény lettem (sidekick macskával!), ez még jobban felértékelődött.
Pénteken például a Jó Doktornál voltam vendégségben, kiváló társaságban (a már korábban is emlegetett antológia tettestársai). A vendéglátás pazar volt, ha lenne a Magyar Turizmus Rt-nek Ismerje meg Magyarországot - extrém fokozaton! programja, azt valahogy így képzelném el, tehát kiadós adag sült kolbász és hurka elpusztítása után komoly mennyiségű házipálinka bevitele kötelező. A legkedvesebb pillanat mégis az volt, amikor a teraszon álldogáltunk és Mantis majdnem leesett a pincébe, de visszajött, közben megsemmisítette a macskák tárnyérjait, teljes joggal leteremtett, miért nem írok gyakrabban, de egyúttal felajánlotta, hogy elmondja, szerinte mi lehetne a megoldás, és a vállamat átkarolva, hevesen mutogatva elmagyarázta az utcai lámpák működését.
Szombaton Bright és isolde látott vendégül. Meg is hatódtam, de komolyan, olyan volt, mintha én lennék az árva unokaöccs, aki hétvégén kosztolni jár a nagybácsiékhoz, isolde főzött levest és sütött szilvás lepényt, Bright xboxos játékkal szórakoztatott, és a hazaútra csomagoltak nekem friss sorozatokat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése