Mint a februári hajtás végén, ezúttal is horrorfilmmel ünnepeltem a leadott fordítást (Silent Hill). Amúgy évek óta lassan szoktatom le magamat a nyilvános mozizásról a plázákban (de néha képtelenség megoldani máshol), mert egyszerűen elképesztő, mennyi szemetet be nem sodor oda a szél. Nem is számolom, hány filmélményemet rontották el a telefonáló, kommentálgató vagy csak szimplán ordenáré embertársaim. A horror általában azért jó választás, mert még a legsötétebb tahókat is némaságra kényszeríti a zsigeri rettegés, de tegnap ez valamiért nem működött.* Sokáig azt hittem, különleges átok vonzza őket körém, akkor viszont ez vagy kikapcsol az angol és spanyol mozikban, vagy nincsen átok és tényleg lehetetlent várok honfitársaimtól.
Mostanában úgyis sok időt töltök lakásba zárva, és ettől jóval sokkolóbb az igénytelenség, a lepusztultság és a suttyóság, ami odakint fogad.
* Jelenet: Főhősnő elszörnyedve nézi kislánya rajzát. A zsírkrétás ákombákom rémálomba illő jelenetet ábrázol. Hang mögöttem: Művészi! Hatás: harsány röhögés a hátsó sorból.
Jelenet: Főhősnő benyit egy nyikorgó ajtón. Hang mögöttem: Meg kéne olajozni! Hatás: fokozódik. Sikító röhögés.
Jelenet: Főhősnő a halott város atmoszférikusan lepusztult épületeit járja. Romok, pusztulás, halál. Hang: Na mi az, buli volt? Hatás: üvöltő nyerítés, sőt ez már annyira mulatságos, hogy néhányan még percekig csuklanak magukban.
2 megjegyzés:
Le kell géppuskázni az ilyet... ha nagynéha mozi felé járok, igyekszem idióta időpontokra időzíteni, amikor ez említett faj egyedei máshol tartózkodnak :).
Múltkor a Vadító szép napok-ra sikerült úgy beülnünk, hogy mögöttünk két pár is nevetgélve turbékolt és beszélte meg napi gondjait. De aztán Sunday szétcsapott közöttük, muhahahaha. Kis is mentek tovább foglalkozni egymással...
Megjegyzés küldése