(A megrázó igazság: még mindig február van!)

Mai adásunkban még: dráma, könnyek és Igaz Szavak, Szívből!

Az előző rész tartalmából: María Isabel Conchita rájön, hogy Pilar, a gonosz házvezetőnő valójában elveszett ikerbátyja, aki nővé operálta magát; kérdések merülnek fel. Mr. Noiz február végére három kiadónak ígér be összesen négy lefordítandó könyvet (ebből három valójában egy, de így fenyegetőbbnek hangzik) illetve egy novellát.
Eredmény: a meghatározott ütemterv szerint leadandó három könyv (ami valójában egy), elkészült. Az egy (ami annyi nyűggel járt, mintha három lenne), egy hét csúszással többé-kevésbé elkészült*, ami a két héttel ezelőtti állapotokat tekintve sikeresnek mondható,de a vállalások őszintén szólva nem teljesültek az elvárások szerint. A novella azonnal következik, amint az agyam visszanyeri régi, bársonyos ruganyosságát.

Részeredmények: konkrétan hányingerem van a kávétól, a zöld teától és az energiaitaloktól. Másfél hónapja nem volt egyetlen teljes pihenőnapom, mert minden reggel héttől estig egy számítógép előtt ültem valahol (még akkor is, ha összességében alig sikerült értékelhető mennyiséget összekopognom: **). Két kivételes esettől eltekintve három hete folyamatosan mondom le a találkozókat a barátaimmal. Nem jártam edzésre. Három hét alatt alig 170 oldalt sikerült elolvasnom egy könyvből. Viszont az ingerültség és a rosszkedv múlóban, már nem érzem úgy, hogy mindenki elmehet a halálba. Elnézést azoktól, akiknek nem írtam, telefonáltam, jeleztem vissza vagy véleményeztem azt, amit kellett volna. Próbálkozom.

Persze megérdemlem. Így jár az, aki nem egyszerűen ellébecol egy hónapot, hanem még bevállal egy másik kiadót is, a novelláról nem is beszélve, és közben nem veszi számításba, hogy heti két napot egy másik munkahelyen dolgozik.

Kissé aggaszt, hogy az április már most hasonló tendenciákat mutat. A megírandó dolgok listája szintén tetemesre hízott. Innen szép a nyerés, ahogyan mondani szokás.


*Az olyan apróságok, mint a függelék és a tárgymutató, egyszerű kis sallangoknak tűnnek a könyvek legvégén, de mindig kiderül, hogy annyi pepecselés van velük, mint a lényegi fordítás harmadával.

**Nincs is annál szebb, mint 36 óra folyamatos szobafogság után szembesülni azzal, hogy a heroikus küzdelem eredménye egy jobb nap délelőttjén összehozható szövegmennyiség.