Gusztustalan egy hónap, a legrondább felhők csorgatták bele a levüket a világba. Olyan is lett, elég bekapcsolni a tévét. (Egyre ritkábban.) Antiszociális attitűd, mint a régi szép időkben, néha elmegyek embereket nézni a boltba; mert annyi munka van, hogy csak – ez még a december utógörcse, amikor ügyes húzással egyszerre két helyen bólintottam ugyanarra a határidőre. Amúgy heti két napot még mindig a Gyárban ülök, a hátam mögött, kicsit balra égboltokat gyártanak.
(Innen most kihúztam mindenféle szavakat. Ennyi marad: beleszerettem Alessandro Baricco könyveibe. Selyem és Novecento.)
Megint úgy elmennék innen, de most nem radikálisan, hanem csak kicsit, henyélni, mászkálni, nézni, mondjuk egy olyan városba, ahol a tereknek fellocsolt kő meg friss kávé az illat, de lehet olyan is, hogy túlságosan zöld a fű és barna téglából vannak a házak, netán – egy fene – macskaköves sikátorok kanyarognak, és a tetőkön túl zúg valami hatalmas, talán éppen a tenger.
Másfél év után sikerült írni egy olyan novellát, amit be is fejeztem. Vár még kettő.
2006. február 15., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Ó, de én hiszek benned. :)
köszönöm :)
buzgón ügyködöm amúgy. de lassan teljesen kiég az agyam, és ez két hét múlva sokkal rosszabb lesz...
Thaifold is hisz benned. :)
Bright:
csendben nyaral tovább, vigyáz magára, jól szórakozik, egy-két-há! :D
Kanada is hisz benned, kis késéssel.
köszönöm mindenkinek :)
tényleg.
mondjuk a dolgok jelenlegi állása szerint az egyre napra eső három határidős munkából kettő valószínűleg csúszni fog -- a pozitívum, hogy talán nem sokat... (ami a még múlt héten tornyosuló karakterhegyeket tekintve már önmagában kisebb csoda...)
már nincs február.
Megjegyzés küldése