(hű)

Az egyik novellám inspirált egy egész regényt. Nagyon furcsa érzés.

"Még mielőtt bárki is plágiummal vádolna, el kell mondani, hogy az alapötlet nem a sajátom. Sci-fi novella íróként, fordítóként talán nem ismeretlen a neve Juhász Viktor barátomnak, aki az Átjáró című folyóirat – talán két-három évvel ezelőtti – egyik számában tette közé a Rádiumember magányossága című novelláját. A Turulfi valójában ennek egy továbbgondolt és sok szempontból átdolgozott változata."

A regény szerzőjével, Tokaji Zsolttal interjú itt.

Megtisztelő, zavarba ejtő és ijesztő is egy kicsit.
(És alaposan át kell gondolnom, hogyan tudok ezután visszatérni a Rádiumember sohasem létezett, retrofuturisztikus, jazzes Budapestjére.)

A hírért köszönet Rorimacknek.

(Éppen olyan)

Pontosan egy éve voltam Madridban, és tegnap, amikor a csípős szél kifújta a szürkeséget a városból, a reggel pontosan olyan volt, mint ott majdnem mindegyik: kicsit fátyolos, napfényes, arcba karmolóan szeles. Ez aztán mára elmúlt.

Fel is támadt bennem a mehetnék, hogy elutazzak egy távoli helyre, ahonnan majd vissza akarok jönni.

Természetesen nem fog összejönni, de talán segítene kioldani a hetek óta bennem dolgozó ingerültséget. Egyáltalán semmi okom rá, de mégis; ha rajzfilmhős lennék, folyamatosan apró kisülések szikráznának körülöttem. Nem csak önveszélyes, hanem azokat is bántom vele, akik a szó minden értelmében közel állnak hozzám.

(Érdemes)

Ez mekkora egy oldal.

http://www.pandora.com/

Online DJ, ha úgy tetszik. Beírsz egy előadót, és onnantól kezdve a virtuális wurlitzer egy adatbázisból válogatva pakolja egymás után a stílusukban kapcsolódó előadókat. Nem kevés új zenére lehet így bukkani. (Néhány szám után regisztrálni kell, de azt még nem próbáltam.)

Horzsolós, hideg és ütős ipari zenékkel próbálkoztam, olyasmikkel, mint az ablakon túli utca hangulata ma délután, és közben olyasmiket jegyzeteltem, hogy "Velvet Acid Christ" vagy "Cold Dark Matter".

(Gyerünk!)

Gondolja tovább Tipi, a tehén és a Beszélő Doboz barátságának történetét.

(Pályázati felhívás egy P*rmalat tejesdobozon látható képregény alatt.)

Minden írókörnek csak ajánlani tudom, mint készségfejlesztő feladatot.

Az én változatom elég szürreális lenne.

Érdekesség: a google szerint a három kockás strip névtelen alkotója ráadásul egy eléggé futtatott magyar művész, akinek azért sem írom ide a nevét, de Béla, és én nem kedvelem a képeit. Nehéz aművészek élete.

(Köd, vendégszeretet, festők)

Ma délelőtt fent álltunk a Halászbástyán, egy kedves német ismerősöm, három barátnője meg én. Valami szemerkélt az égből a nedves kőre, rettenetesen nyomasztó és szürke volt az egész város, már ami látszott belőle, mert az egész pesti oldalt elborította a köd. Az a folt ott a Parlament, mondtam éppen, mire a ködfalból, mintha csettintettem volna, előderengtek a csipkézett tornyok és alattuk az épület lebegő, sötét tömbje, semmi több. Tudom, hogy nem vagyok normális, de hirtelen olyan szépségesen gótikussá vált a látvány, hogy megint megbocsátottam ennek a helynek. Amúgy nekem már mindegy, Prágába is csak ősszel szeretnék elmenni.

„Minden magyar festő ilyen sötéten festett?”, kérdezte az egyik német lány megszeppenve a Nemzeti Galériában eltöltött első fél óra után. Régen jártam itt, akkoriban fel sem tűnt, milyen töményen adagolják a kultúra mellé a magyar mentalitást, mentünk végig a nagy festők képei mellett, Munkácsy és Székely Bertalan és Madarász Viktor, vér és tűz és halál, kivégzések és temetések, magyarok veszítenek a törökök ellen, magyarok veszítenek a labancok ellen, még a tájképeken is mindig vihar volt vagy éjszaka, sötét erdők és fekete utcák. Mire Csontváryhoz értünk, szegény német lányok határozottan csendesnek és elgondolkodónak tűntek.

Egyébként mennek a komoly pénzek országimázsra, és ha esetleg sikerül idecsábítani szegény külföldit, beül egy olyan helyre a Várban, mint ahová minden rosszérzésem ellenére mi is, drága volt és rossz, a pincérnő pofákat vágott előttünk és igazán elítélő szavakkal illetett minket, amiért a süteménylistáról akartunk rendelni a kirakatba pakolt vitrin helyett, ami egyébként valóban az elméletileg létező sütemények töredékét tartalmazta csak.

De aztán rá kellett jönnöm, hogy az igazi ellen-országimázs hirdetés az a Moszkva tér 2006. január 3-án, a téli ég alatt.

(Boldog, új)

Hogy is van ez? Az ember egész éve olyan lesz, mint január elseje? Vagy olyan, mint a kezdet kezdete, rögtön az éjféli pezsgőpukkanás után? Remélem, nem ez utóbbi, különben egész évben nem fogom tudni, hol vagyok.