Pontosan egy éve voltam Madridban, és tegnap, amikor a csípős szél kifújta a szürkeséget a városból, a reggel pontosan olyan volt, mint ott majdnem mindegyik: kicsit fátyolos, napfényes, arcba karmolóan szeles. Ez aztán mára elmúlt.
Fel is támadt bennem a mehetnék, hogy elutazzak egy távoli helyre, ahonnan majd vissza akarok jönni.
Természetesen nem fog összejönni, de talán segítene kioldani a hetek óta bennem dolgozó ingerültséget. Egyáltalán semmi okom rá, de mégis; ha rajzfilmhős lennék, folyamatosan apró kisülések szikráznának körülöttem. Nem csak önveszélyes, hanem azokat is bántom vele, akik a szó minden értelmében közel állnak hozzám.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
igen, igen, mostanában én is mindenkivel kurva köcsög vagyok, mintha minden nap a mensesem előtti nap lenne. szólj, ha rájössz a gyógymódra.
jah, most január van, de a február sem lesz sokkal jobb. Igazi rosszkedvünk tele, s York egyenlőre messze, a napsütés meg elment szántani ("halálba, picsába, szevasz"). Ez van, át kell aludni, aztán majd márciusban újravesszük.
Nekem is szar kedvem van, s legszívesebben különélnék a saját agyamtól.
szóval ha jövöl haza, készüljük egy kiadós verésre?
de komolyan: gúúúz frábá.
gúúúúz frábá.
segít, hidd el.
amúgy ne reménykedjetek: állítólag a tavalyi volt az utolsó nyár, felmondott a drága.
Megjegyzés küldése