„A kialvás a lényeg”, mondtam az előbb szinte józsefattilai melankóliával, pedig csak azt próbáltam megfogalmazni, magyarul cseppet sem helyesen, hogy meg kell várni, amíg a szendvicssütőn kialszik a lámpa.
„Akkor viszont át kell nevezni az összes csontját”, hangzott el az irodában a héten, avagy miért érdekes játékfejlesztő cégnél részmunkaidőzni.
Viszont a húgom, aki azzal foglalkozik, hogy embereket tanít más emberek nyelvére, sokkal érdekesebb dolgokat hall, tegnap mesélte például, hogy az egyik tanítványa egy bútoráruházban igazgat, és nem is hinnénk, milyen sokan piszkítanak bele a kiállítóteremben berendezett fürdőszobák nem működő vécéibe. Helló, Balkán.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése