Nem is olyan régen panaszkodtam a fordítói létezés átkáról, a kiadói tápláléklánc legalján elfoglalt státuszról és a késedelmes kifizetésekről. Csak támogatni tudom, ha valaki fellázad az áldatlan állapotok ellen. Az viszont zavar, ha érdemi megoldás helyett bizonyos kiadók ellen indul csordaszellemű lejáratás, pedig pontosan szabadúszóként látni, hogy igazságtalan egy vagy két kiadót kipécézni abból a sokból, akik ugyanolyan késve fizetnek.
Az indexre ma felkerült egy korrekt cikk, ami éppen erről szól. Meleg szívvel ajánlom (és fogom ajánlani) szakmabelieknek és laikusoknak egyaránt. Hiszen néha úgy tűnik, még az előbbiek sem mindig hajlandóak elhinni, milyen sok magyar könyvkiadó van a bizományban fizető nagykerek markában, akik akkor csengetik a pénzt, amikor kedvük tartja, olyan feltétellel veszik át a a könyveket, ami nekik tetszik és tulajdonképpen annyit jelentenek le a fogyásokból, amennyit akarnak. Minél több könyved mozog a piacon, annál nagyobb összegekkel tartoznak neked. És ha a nagykereskedő nem fizet, a kiadó sem fizet a fordítónak.
Természetesen mindez nem ad felmentést, és vannak kiadók, ahol a fenti körülmények dacára is próbálkoznak tisztességesen fizetni, és vannak, ahol csak a vállukat vonogatják. Mindkettőhöz volt már szerencsém. Csak másként cseng az egész a háttér ismeretében.
Az meg fájdalmasan nevetséges, amikor a legnagyobb magyar könyvereskedelmi hálózat feje azt találja mondani, hogy valójában minden remekül működik. Úgy tényleg problémamentes az élet, ha te vagy az, akinek mindenki más ki van szolgáltatva. Félek, nem önkritikus próbált lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése